„Olaszország történelme” változatai közötti eltérés

A [[krími háború]]ba a Szárd-Piemonti Királyság angol-francia oldalon csapatokat küldött és győzött. A párizsi béketárgyalásokon Cavournak sikerült elérnie a nagyhatalmaknál az olasz egység támogatását. A tárgyalások lezárásaként [[1858]]-ban megszületett a [[plombiersi egyezmény]], amelyben [[III. Napóleon francia császár]] vállalta, hogy [[Savoyai Hercegség|Savoya]] és [[Nizza]] fejében segítséget nyújt az [[Osztrák Császárság]] ellen. [[1859]]-ben kitört a [[szárd–francia–osztrák háború]]. A francia–szárd szövetség jelentős győzelmeket aratott, a súlyos emberveszteség láttán azonban [[Villafranca|Villafrancánál]] a francia császár váratlanul fegyverszünetet kötött [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc Józseffel]]. Ausztria lemondott [[Lombardia|Lombardiáról]], de [[Velence (Olaszország)|Velence]] osztrák kézen maradt. Ezután a közép-itáliai fejedelemségeket szárd–piemonti csapatok szállták meg, ezek sorra csatlakoztak a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz.

 

 

Az Olasz Királyság [[1866]]-ban a [[Porosz Királyság]] oldalára állt a [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háborúban]]. Az itáliai fronton az olasz haderők mindenütt vereséget szenvedtek az osztrákoktól, de [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországban]], [[Hradec Králové|Königgrätznél]] a poroszok súlyos vereséget mértek az osztrák haderőre. Az ezt követő [[bécsi béke (1866)|bécsi békében]] az Olasz Királyság megkapta Velencét. Garibaldi [[1867]]-ben (már másodszor) Róma ellen indult, de a pápai seregek a francia helyőrség segítségével visszaverték. [[1870]]-ben kitört a [[porosz–francia háború]]. III. Napóleon kivonta csapatait a [[Pápai Állam]]ból, így [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] az olasz csapatok bevonultak Rómába. A pápa a [[Vatikán]]ba vonult vissza.