Wikipédia

„1982 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Jogsértő szöveg cseréje
Jogsértő szöveg cseréje
24. sor:
| {{Amerikai Egyesült Államok }} ||[[Cahokia Mounds Állami Történelmi Lelőhely]] || [[kép:Monks Mound Cahokia 3995a.jpg|150px]] || Cahokia földhalmai Illinois állam délnyugati részén St. Louistól 13 kilométerre helyezkednek el. A földhalmok egy olyan őslakos kultúrához tartoztak, amely az idők során teljesen feledésbe merült. Itt terült el a [[Mexikó]]tól északra eddig ismert legnagyobb [[Kolumbusz Kristóf|Kolombusz]] előtti település. A települést i. sz. 800 és 1400 között lakták, 1050 és 1150 között élte virágkorát, ekkor lakosainak száma 10 és 20 ezer között lehetett. A város vonzáskörzetéhez több peremkerület és számos közeli falu is tartozott. A települést fallal vették körül, ez egy nagyobb területet védett a támadásoktól, ezen kívül a város központját még egy külön palánksorral is megerősítették. A lelőhely jellegzetes építményei a mesterséges földhalmok (mound), ezek temetkezési, szertartási helyek vagy lakóházak alapjai voltak. Közülük legnagyobb a Monk's Mound ennek területe 5 [[hektár]], magassága pedig eléri a 30 métert és feltételezhetően szertartási helynek használták. Az itt lakók hétköznapi életéről keveset tudunk, annyi biztosra vehető, hogy egy magasan fejlett és hierarchikusan tagolódó, [[mezőgazdaság]]gal foglalkozó társadalom volt. A [[régészet]]i területen feltárt kör alakú mélyedésekbe valószínűleg faoszlopokat állítottak, ezek egyfajta naptárként funkcionálhattak. ||kulturális
|-
| {{Ausztrália }} ||[[Nyugat-Tasmania Nemzeti Parkjai]] || [[kép:The Acropolis (Mountain).JPG|150px]] || A Cradle-hegy és [[Tasmania]] délnyugati csúcsa között húzódó, 13800 négyzetkilométeren elterülő helyszín öt nemzeti parkból (Lake St. Clair, Franklin-Lower Gordon, Wild Rivers, South-West, Walls of Jerusalem, Hartz Mountains) és további védett területekből áll. Itt található a [[Föld]] egyik utolsó érintetlen [[Ökoszisztéma|ökoszisztémája]], egy mérsékelt övi [[esőerdő]] egyedülálló állatvilággal. A védett területek hálózatához számos part menti sziget is hozzátartozik. A táj jellegzetes elemei a mély kanyonok, a fűrészfogú hegycsúcsok, a vízesések, a lápok, az elmocsarasodott térségek, a barlangok és a tavak. A látványos földtani formák [[glaciális]] [[Talajerózió|eróziós]] folyamatok eredményei. A barlangokban feltárt leletek (kőszerszámok, kenumaradványok és sziklafestmények) szerint a szélsőséges időjárás ellenére a terület már 35 ezer évvel ezelőtt is lakott volt. A változatos növény és állatvilág bizonyítéka a vidék ősi, [[Gondwana (őskontinens)|gondwanai]] örökségének. Az állatok között Tasmania elszigeteltsége miatt sok az [[Endemikus élőlény|endemikus]] faj, ilyen például a [[Erszényes ördög|tasman ördög]], a narancshasú papagáj vagy az ékfarkú sas. || vegyes
| {{Ausztrália }} ||[[Nyugat-Tazmánia Nemzeti Parkjai]] || [[kép:The Acropolis (Mountain).JPG|150px]] || A 13 800 km2-nyi területet elfoglaló [[tasmánia]]i [[nemzeti parkok]] a [[Föld]] egyik utolsó nagy kiterjedésű [[mérsékelt égöv]]i esőerdejét, egyben a [[déli félteke]] 3 legnagyobb [[mérsékelt égöv]]i vadonjának egyikét alkotják. A vidék védett területének hálózatát foglalja magában, melyek Délnyugat-[[Tasmánia]] jelentős részét felölelik, köztük számos part menti szigetet. Az itt jellemző látványos földtani formák kialakulását [[glaciális]] eróziós folyamatok segítették elő, s a park csaknem minden [[földtani]] korból őriz [[kőzeteket|kőzet]]. A [[növény]]- és [[állatvilág]] is hasonló változatosságot mutat, s élő bizonyítékát nyújtja a vidék ősi, [[gondwanai örökség]]ének. [[Tasmánia]] elszigeteltsége nagyban hozzájárult e vadon különlegességének, s olyan különleges élőlényekkel gazdagította, mint a [[Föld]] leghosszabb életű fái, illetve legnagyobb [[erszényes ragadozó]]i. A [[mészkőbarlangokban|mészkőbarlang]] talált maradványok tanúsága szerint a területen az ember a szélsőséges időjárási körülmények ellenére több mint 35 000 éve jelen van. || vegyes
|-
| {{Ausztrália }} || [[Lord Howe-szigetcsoport]] || [[kép:Lord Howe Island from North.jpg|150px]] || A [[Tasman-tenger]]ben fekvő 28 tagból álló szigetcsoport egy hétmillió évvel ezelőtt kitört [[pajzsvulkán]] erősen erodálódott maradványa. Délnyugati partjainál kőkorallokból és elmeszesedett vörösalgákból kialakult zátony húzódik. Ez a világ legdélebben fekvő korallzátonya, amely az egymást váltó hideg és meleg áramlatok miatt jelentősen különbözik az északabbra található meleg vizes zátonyoktól. A szigeteken kis méretük ellenére változatos a táj, [[Tűzhányó|vulkáni]] hegyvonulatok, meredek lejtők és sziklák váltakoznak. A [[Trópusok|trópusi]] és a [[Mérsékelt öv|mérsékelt égöv]] határánál fekvő szigeteken távoli fekvésüknek köszönhetően sajátos ökoszisztéma alakult ki, itt élő 220 növényfaj egyharmada csak itt található meg. A sűrű erdőkben veszélyeztetett madárfajok élnek, köztük az ékfarkú viharmadár, a fehérhasú viharfecske és a röpképtelen barna bozótguvat. ||természeti
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/1982_új_világörökségi_helyszínei”