„Wilson’s Creek-i ütközet” változatai közötti eltérés

 

{{quote|Így magamat is lövés ért, s az ezred jobb szélén találkoztam Yates századossal, akit tájékoztattam, hogy megsebesültem és ha engem nem talál [...] akkor neki kell összetartania az egységet. Ájulást éreztem közelegni rám, megint a balszárnyra mentem, erősítőt vettem magamhoz{{jegyzet*|Valószínűleg alkoholról lehetett szó}} és nem sokkal ezután lovam holtan összeesve maradva maga alá temetett, s így nem tudtam visszatérni az ezred jobb oldalára.{{azonos|cw3}}|[[George L. Andrews]] alezredes}}

Az uniós rohamot makacs ellenállás fogadta a sűrű bokrok között a domb lábánál. A konföderációs ágyúk srapnelt és sörétet köptek nem egészen ötven méter közelségből a kiáltozó északi katonák közé. A gyülekező déliek egyre erősebb tüzében Lyon a fején, a vádliján és a bokáján is megsebesült, lovát pedig megölték a harcban. ''„Attól tartok a mai nap már odaveszett”'', mondta{{azonos|SF2}} és gyalogosan sántikálva tért vissza az uniósok uralta dombtetőre, ahol E. L. McElhaney őrnagy pej lovára ült át.{{sfn|Garrison-Finderup|1997}} Törzsének főnöke nem értett egyet és azt szorgalmazta, hogy kíséreljenek meg újabb rohamot indítani.{{azonos|cw4}}