„Szudétanémetek” változatai közötti eltérés

'''Szudétanémeteken''' a mai [[Csehország]] (eredetileg a történelmi [[Bohémia]] – [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehország]] és [[Morvaország]]-) peremén élő, a [[második világháború]] után zömmel elűzött, [[kitelepítés|kitelepített]] németajkú lakosságot és leszármazottjaikat értjük. A fogalmat gyakran (vitatottan) leszűkítik a csak az első [[Csehszlovákia|Csehszlovák Köztársaság]] idejének ([[1918]]-[[1938]]) csehszlovákiai német [[állampolgár]]aira.

A „szudétanémet” kifejezés a [[20. század|XX. század]] elején alakult ki, s az [[első világháború]], pontosabban az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] összeomlása után gyűjtőfogalomként vált meghatározóvá, az 1918-ban kikiáltott [[Csehszlovákia]] [[csehek|cseh]] területein élő kevert ([[bajorok|bajor]], [[frankok|frank]], [[szászok|szász]] és [[szilézia]]i) származású német kisebbség megnevezésére.

[[Fájl:Sudetendeutsche.png|bélyegkép|jobbra|250px|A német anyanyelvű lakosság elhelyezkedése aaz 1930-as csehszlovák népszámlálás alapján mai Csehország területén]]

A bevonuló [[Wehrmacht|német csapatokat]], számos híradófelvétel tanúsága szerint is, a szudétanémetek kitörő örömmel, egy szívvel-lélekkel fogadták, hisz az átlag szudétanémet számára végre teljes közbiztonságot, nyugalmat s német nyelvű állami, helyhatósági ügyintézést biztosítottak. A német közigazgatás ennek köszönhetően rendkívül gyorsan épült ki, széles polgári támogatást élvezve. A [[izraeliták|zsidó]]- és [[Szláv népek|szláv]]ellenes, a cseh politikai ellenzéket teljesen kiirtó törvényeket így igen gyorsan, ijesztő precizitással hajthatták végre, ami aztán a [[második világháború]] után alapot szolgáltatott arra, hogy a [[Beneš-dekrétumok]] értelmében a szudétanémeteket a [[nemzetiszocializmus]] minden tettéért a „kollektív bűnösség” jegyében brutálisan elítéljék, megbélyegezzék és elűzzék.