„Hóstát (Kolozsvár)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Évtized és névelő egyeztetése AWB |
||
2. sor:
[[Kolozsvár]]nak a keleti és az északi várfalakon kívüli peremnegyedeit a [[19. század]]ig '''hóstátokként''' ismerték. Az itt lakó földműves népet '''(hóstátiak)''' hagyományos életmódja, belső szokásrendszere külön közösséggé kovácsolta, büszkén vallották és vallják magukat mind a mai napig városi polgároknak, de ugyanakkor „földészeknek” is.<ref>{{opcit|n=K. Kovács L.|c=A kolozsvári hóstátiak temetkezési szokásai|o=5}}</ref><ref>{{opcit|n=Gaal Gy.|c=Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz|o=112}}</ref> A mai, a közösség megjelöléséül szolgáló kifejezés eredetileg területet jelölt.<ref name="ReferenceA">{{opcit|név=Herepei J.|cím=Kolozsvár történeti helyrajza|oldal=268}}</ref>
Napjainkban a '''Hóstát''' mint területről alkotott fogalom, leginkább a történelmi (várfallal övezett) [[Belváros (Kolozsvár)|belvárostól]] keletre eső városrészre vonatkozik, amelynek egykori főutcái a [[Magyar utca (Kolozsvár)|Magyar]] (mai nevén ''Bulevardul 21. Decembrie 1989'') és a [[Külső Közép utca (Kolozsvár)|Külső Közép utca]] (mai nevén ''Calea Dorobanților).'' De a Hóstát kiterjed az úgynevezett [[Kétvízköz]]re és [[Hídelve|Hídelvére]] is, valamikor fel, egészen [[Kolozsmonostor|Monostorig]]. Korábban a Hídelve számított a legnépesebb hóstátnak. A fogalom a 20. század első felében vált egy település-földrajzi megjelölésből olyan identitásjelzővé, amely az egykori hóstátokból az újabb külterületekre kiszorult hóstátiakat, immár mint tősgyökeres kolozsvári polgárokat az újonnan érkezőktől, a folyamatosan betelepülő magyar rurális ([[Kalotaszeg|Nádas-menti]], [[székelyföld]]i, [[aranyosszék]]i, [[mezőség]]i, [[Kis-Szamos|szamosháti]]) népességtől is markánsan, elválasztja.
A hagyomány úgy tartja, hogy [[Bocskai István]], [[Erdély]] fejedelme [[hajdúk]]at telepített a Hóstátba, és a közvélemény az ő leszármazottaikat látja a hóstátiakban. A hóstátok lakossága Erdély minden részéről verődött össze. A legtöbben a közeli [[Kalotaszeg]]ről és a [[Mezőség]]ről, a Kolozsvár közvetlen környezetében lévő falvakból érkeztek. Megélhetésük alapja a gazdálkodás, a földművelés és az állattenyésztés volt.<ref>{{cite web|title=Hóstátiak|url=http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1403.html|work=Magyar néprajzi lexikon|publisher=Akadémiai Kiadó|accessdate=2010-11-24}}</ref> Noha a 18–19. században is újabb bevándorlókkal gyarapodtak, oly egységes és sajátos kultúrát alakítottak ki, hogy a [[Romániai magyarok|romániai magyar]] nemzetiség egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának tekinthetők. Hagyományaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték; ennek egyik külső jeléhez, a földész viselethez az idősebb nemzedékek még ma is ragaszkodnak és erről könnyen felismerhetők.<ref>{{opcit|n=Gaal Gy.|c=Magyarok utcája|o=146-148}}</ref>
==A ''hóstát'' szó etimológiája==
A ''hóstát'' szó [[Árpád-kor
{{idézet 2|''
16. sor:
Csaknem éjjel nappal ezt az mezőt járják,
Még az ''hóstádban'' is mieink nem laknak.''|[[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]] <ref
Az elnevezésnek az eredetét a nyelvészek egy része - későbbi előfordulások elemzése alapján - a német ''Hochstadt'' (jelentése ''felsőváros)'', avagy a ''Hofstadt'' (jelentése ''kertváros)'' szóból eredeztette, míg a nyelvészek másik része a szó eredetét az ugyancsak német ''Vorstadt'' (jelentése ''előváros)'' köznévből vezette le.<ref>{{opcit|név=Herepei J.|cím=Kolozsvár történeti helyrajza|oldal=268-269}}</ref><ref name="Levai">{{CitPer|szerző= Lévai Béla|cím=Hóstát |alcím= |periodika=Magyar Nyelvőr |év=1999 |szám=2|hónap= |nap= |oldal= 242-244|url=http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1232/123211.htm}}</ref>
Egyes magyarázatok szerint a hóstát szó a [[Bajorország|bajor]]–[[Osztrákok|osztrák]] eredetű ''Hofstadt''ból származik, amelynek jelentését a különböző szótárak és [[etimológia]]i vizsgálatok különbözőképpen magyarázzák. A ''hóstát'' jelenthet olyan telket, amelyen lakóház és major épült, de jelenthet külvárost, sőt végül udvarházat is. [[Szabó T. Attila]] értelmezésében az [[erdély]]i hóstátok a városból kivezető utak mentén alkalomszerűen keletkezett, várfalakon kívüli településrészek voltak, amelyek a város körül össze is épülhettek. A hóstát szó eredetét és jelentését egészen sajátosan magyarázza a [[beszterce]]i német tájnyelvkutató, a [[Erdélyi szászok|szász]] tájszótár főszerkesztője, [[Fritz Hozträger]] egyik magyar nyelvű, Szabó T. Attilához intézett levelében: szerinte a hóstát nem lehet a német Hochstadt származéka, mert a külvárosok nem fent (németül ''hoch)'' fekszenek. Ugyancsak ő utal rá, hogy a szászoknál a ''hofstat'' a régi szász falvak beosztását jelöli, azaz a ''hofstellét'', ami olyan rész, amely minden falusinak kiosztódott.<ref name=Levai />
A ''Hochstadt''ból való származásra is vannak bizonyítékok. Például [[Debrecen]]ben ''felsőváros'' jelentésben is használták. Feltehetően a bajor ''Hofstadt'' (udvarhely, előváros) szó félreértelmezése (Hochstadt) következtében kapta a hóstát szó a „felsőváros”, ’a legmagasabban fekvő városrész’ jelentést, és terjedt el később az ennek megfelelő szóhasználat. [[É. Kiss Sándor]], [[Nemes Lajos (helytörténész)|Nemes Lajos]] és [[Sebestyén Árpád]] is ezt fejtegetik tanulmányaikban.<ref name=Levai />
Egyes [[Dunántúl]]i városok esetében a hóstátok nem alkalomszerűen kialakult elővárosok, külvárosok ''(Vorstadtok)'' voltak, mint Kelet-Magyarországon, hanem a [[Török hódoltság|török korban]] tervszerűen kiépített erősségek, katonavárosok. A török háborúk konzerválták a kétsejtű városépítést: az eredeti belső váron kívül egy sokkal kezdetlegesebb, telepített, bekerített településrész, váralja, suburbium található.<ref name=Levai />
161. sor:
A hóstáti kutatás tulajdonképpen nyelvészeti, néprajzi, társadalomrajzi és helytörténeti vizsgálatokat jelent. A kutatókat elsősorban múltjuk, foglalkozásaik és szokásaik érdekelték. [[Jakab Elek (történész)|Jakab Elek]] várostörténész Kolozsvár múltjában játszott szerepüket tárta fel (1888), [[Lindner Gusztáv]] sok évszázados temetkezési egyesületeiket mutatta be (1894), Németh Sándor egységes népcsoportként tanulmányozta őket (1899). Elmélyültebb és részletekbe menő kutatás a két világháború között indult. Vásárhelyi János ''Hóstáti lakodalom'' címmel ad életképet a kolozsvári földészek esküvőjéről (Kolozsvár, 1933), Balassa Iván ''Az a-zás a kolozsvári Hóstát nyelvében'' című munkájában (Kolozsvár, 1942) sajátos nyelvészeti adatokat közöl, Sándor Gábor pedig ''A kolozsvári Hóstát emberi erővel végzett teherhordási módjai és eszközei'' (Kolozsvár, 1942), majd ''A hóstátiak szénavontatása'' (Kolozsvár, 1944) című könyvében a termelési módnak megfelelő leleményes szokások és eszközök kialakulását rajzolja meg. Egyidejűleg K. Kovács László ''A kolozsvári hóstátiak temetkezése'' című munkájában (Kolozsvár, 1944) a még 1587-ben alakult és szakadatlanul fennálló Kolozsvár-hídelvei Református Földész Kalandos Temetkezési Társulat s a többi hóstáti [[kalandos társulat]] kisközösségi szokásrendjét mutatja be.
A szocialista korszak nagymérvű építkezése, ipartelepítése és városrendezése következtében Kolozsvár mezőgazdasági és kertészeti övezeteinek hagyományos földész életformája bomlásnak indult, s ez új feladatok elé állította a hóstáti kutatás új művelőit.
Hóstáti felvételek címmel 1982 májusában a Korunk Galéria [[Feleki Károly]] fényképeit mutatta be a hóstáti földészek tegnapi és mai életpillanatairól.<ref>{{RMIL|2||h.htm#hóstátikutatás}}</ref>
| |||