„Nagysurány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb javítások (írásjel, szóismétlés, értelmezés) |
a →Története: vesszőpótlások |
||
67. sor:
[[Kép:Várad Vénusz2.jpg|thumb|200px|left|A [[Váradi Vénusz]] nagyított reprodukciója [[Kisvárad]] egyik terén.]]
A régészeti leletek szerint területén már az [[újkőkor]]ban is volt emberi település. A mai Szlovákia területén, Surányban találták meg az egyik legrégibb és legjelentősebb régészeti leletet, a 4800 évesnek tartott Váradi Vénuszt (Hrádocká Venuša). Nevét Surány egyik településrészéről kapta, Kisváradról. A Váradi Vénusz egy ülő asszony szobra égetett agyagból, mely 27 centiméter magas. A legrégibb sírok a vonaldíszes kerámiák korából származnak (Kr. e. 3000–4000-ből), melyeket a Nyitra elterelése előtti régészeti feltárás során találtak meg. [[1958]]-ban a Šverm utcában találtak sírokat a [[paleolitikum]]ból (Kr. e. 2000) is. Ugyancsak találtak itt a [[2. század]]ból származó [[kelta]] sírokat, majd a [[4. század|4.]] és [[9. század]]ból származó leleteket is. Suránytól 1 [[kilométer|km]]-re keletre, Jánosszeg területen, egy enyhe dombból termeltek ki agyagot, amikor késő bronzkori település nyomaira bukkantak. Néhány sírt találtak, melyek alapján az aunjetitzi kultúra (uneticei) népéhez tartozhatott a temető Kr. e. 1600 körül. A sírokban edényeket, tűket, karkötőket is találtak bronzból. Emellett La Tène sírokat is találtak (Kr. e. 2. század) bronz és vas szíjakkal, karkötőkkel és láncokkal, illetve edényekkel. Találtak ismeretlen tárgyakból származó [[hallstatti kultúra|hallstatti]] cserép-töredékeket is Kr. e. 1000 körülről. 3 km-re délre Suránytól, az [[érsekújvár]]-nagysurányi vasútvonal mellett, tereprendezési munkák közben akadtak rá egy aunjetitzi temetőre a késő bronzkorból. Ez a temető elrendezésében a jánosszegivel mutat hasonlóságot. Az érsekújvár-nagysurányi vasútvonal első bakterháza mellett találtak egy 45 méter átmérőjű sírhelyet, amely [[1968]]-ig nem került teljes feltárásra. A bizonyítékok arra utalnak, hogy egy fejedelmi temetkezési helyről van szó a fiatalabb bronzkorból, a csekei kultúra képviseletében (Čaka) Kr. e. 1000–700 körül. Hasonló leleteket találtak [[Cseke (település)|Csekén]], [[Kolta (település)|Koltán]] és [[Ocskó]]n. A vasútállomás melletti téglagyárban [[1941]]-ben a munkások egy népvándorlás-kori csontvázra bukkantak az 5. századból. A további feltárás során előkerült egy fémtükör, borostyánkőből készült nyaklánc és egy vas balta. Ezeket a cukorgyár akkori igazgatója, Vermes Sámuel adta az Érsekújvári Helytörténeti Múzeumnak. [[Érsekújvár]] [[1945]]-ös bombázásakor ezek elpusztultak. Érdekes harcos sírok találhatók még Kisváradon, Egyházszegen és a Gáti (Na gáte) homokosban. A Hostáki-domb (Hoštácky vŕšok) közelében, a [[Nyitra (folyó)|Nyitra]]–[[Zsitva]] összekötő csatorna ásásakor akadtak rá római kori kapocs-töredékre. A [[brünn]]i Július Šimon ismeretlen helyen bronzkori karikát talált. Karol Markovič helyi dékán magángyűjteményében maradt meg egy római kori penata bronzszobor, mely egy házi istenségé,
[[Kép:Vykopávky-Zámeček1.jpg|thumb|right|300px|Ásatások a [[kisvárad]]i Váracska (Zámeček) területén.]]
79. sor:
==== Szlávok letelepedése ====
A [[Római Birodalom]] bukása után, a [[4. század]] végén kezdődik a népvándorlás kora. Ezek után húzódtak délebbre a [[szláv népek|szlávok]]. A Kárpát-medencében (a mai Szlovákia területén) való megjelenésüket egyes kutatók már az 5. század végére teszik, bár ez régészeti szempontok alapján nehezen alátámasztható. Főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak, letelepedett életmódot folytattak, patriarchális társadalmat alkottak. Eredetileg többistenhitűek voltak. Surány környékén megmaradt településük a [[Kisvárad]] melletti Magaspart (Vysoký breh). Egyes szlovák kutatók feltételezik, hogy bizonyos Surányi nevek még a [[Nagymorva Birodalom]] idejéből maradtak fenn. Ezt azzal a nyelvi sajátsággal igyekeznek magyarázni, hogy az igen szó alakja ''aj'' Surányban a szlovák ''ano'' helyett. Ebből az időből származtatják a Kliment, illetve Igric (illetve módosulatait Igrényi, Ikrényi) vezetékneveket. Ez az elmélet márcsak azért sem helyénvaló, mivel a város lakossága (és nemzetiségi összetétele) is többször megváltozott a török korban. A források utalnak arra, hogy Érsekújvár elfoglalása után az Alsó-Nyitra mente nagyrészt elnéptelenedett, míg a török kor előtt ez a terület magyarok által lakott volt, addig utána morvákat telepítettek be. Így az ezen a vidéken élők nem szlovák, hanem morvaországi ősökkel rendelkeznek. Ez kultúrájukban (például temetkezési szokásaikban) és nyelvükben is megfigyelhető, mivel meglehetősen sok cseh-morva kifejezést használnak és a sírkövekre a sírokkal ellentétes oldalra írják a szöveget.
Sajnálatos módon [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] a [[Nagymorva Birodalom]] idejét állami ideológia szintjén kellett hirdetni, így leggyakrabban ahelyett, hogy tényeket igyekeznének keresni állításaik bizonyítására, gyakran hittételeket fogalmaznak meg:
{{Idézet 2|És mivel a Váracska területe ekkor már régen lakott központ volt, hisszük, hogy [[Szent Cirill|Cirill]] és [[Szent Metód|Metód]] nemegyszer végigjárták Surány környékét|<ref>eredetileg szlovákul: "A keďže Zámeček bol už vtedy dávno obývaným centrom, veríme tomu, že Cyril a Metod neraz pochodili aj Šuranmi.", Ladislav Zrubec, Viliam Nemček: Šurany, Západoslovenské vydavateľstvo Slavín v Bratislave, Bratislava, 1968, 15. oldal</ref>}} [[950]] környékén a magyarok elfoglalták a [[Felvidék]]et a [[Vág (folyó)|Vág]] vonaláig. [[1000]] körül átmenetileg a Felvidék északi részét és Nyugat-[[Morvaország]]ot [[I. Boleszláv lengyel király|Vitéz Boleszláv]] lengyel király tartotta uralma alatt.
==== A [[Magyar Királyság]]ban ====
A magyarok bejövetele után [[1000]] és [[1050]] körül alakíthatták ki az [[Árpád-ház]]i királyok a nyitrai hercegséget, amely határvédelmi funkciókat töltött be. Ennek érdekében Surány környékén is sok [[magyarok|magyar]]t, [[kunok|kunt]] és [[besenyők|besenyőt]] telepítettek le. Erre szolgálnak bizonyítékul az alábbi helynevek: [[Nyitranagykér]] (Kér magyar törzs), [[Bánkeszi]] (Keszi törzs), [[Tótmegyer]] (Megyer törzs), [[Komját]] (kun település), [[Zsitvabesenyő]] (besenyő település). A települést [[II. Béla magyar király|II. Béla]] király [[1138]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] kelt oklevelében ''villa Suran'' néven említik először. A Surány melletti Nádaskútot azonban már [[1113]]-ban említi a zobori oklevél. Az [[1138]]-as oklevél szerint Surány lakosainak adót kellett fizetniük a [[Dömös]]i prépostságnak, mely prépostságot [[II. Béla magyar király|II. Béla]] apja, [[Álmos herceg]] alapított. Az oklevélben név szerint megemlített szolgák: Medne, Clemens, Cled és Farkas. [[II. Géza magyar király|II. Géza]] idejében, [[1156]]-ban Martyrius [[esztergomi érsek]] új oltár építésére 70 faluban szedett tizedet. Itt Surányt közepes nagyságú településnek írják. [[1220]] és [[1317]] között keletkezett Suránytól délre Györök, Gúg, Lék és Nyárhíd falvak, melyek helyére később [[Érsekújvár]] épült. [[1220]]-ban [[II. András magyar király|II. Endre]] király oklevelében megemlítik, hogy [[Merániai János]] esztergomi érsek elcserélte Surányt Nyárhídra, így ettől kezde Surány királyi birtok lett. [[1226]]-ból származik az első feljegyzés a surányi egyházközségről, ekkori papja Benes nevet viselte. [[1264]]. [[október 14.|október 14-én]] [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] elvette Nyárhidat és több környező települést a [[kunok]]tól, ezzel egyidőben a király megbízta a [[zólyom]]i várispánt, hogy jelölje ki ezen falvak határát. Az összeírás tartalmazza Surány határát is. Ebben megemlítik, hogy a surányi földek jól elkülönülnek Szegi Pál (Paulus de Zeg, [[Egyháznagyszeg]]ről) ispán birtokától. [[Kép:Šurany Bertholdov kaštieľ.jpg|thumb|300px|left|A lebontott Berthold kastély.]] Megemlíti Berch hegyet, [[Bánkeszi]]t (Cheuz-ként), a ma már [[Tótmegyer]]hez tartozó Nagycsikó pusztát (Chceka, ekkor önálló falu, később templommal is rendelkezik), Földközt (Feldkuz), Rekettyést (Reketias), ?Rétes (Retias) sövényt és Ebfa nevű tövises sövényt (ebbe az irányba vezet az út Nyitrára). A Nyitra folyó itteni folyásának fele a csútmonostori (ma: Csőt, [[Budatétény]] része) [[Premontrei rend|premontrei]] kolostoré, a malom a Hont családé. A kunok malma (melyet [[1221]] után alapítottak) 4 kőre járó volt. Malom tulajdonosok voltak még a Pázmányok, Ludaniczkyk, Bugátok, Diviaczkyk, Abák, Szapolyaiak. A későbbi időkben pedig: a Hont nemzetség, Motesiczkyek, Gutkeledek, Rátótok, Kacsicsok, Ákosok, Tökölyek. [[1291]]. [[június 3.|június 3-án]] [[III. András magyar király|III. Endre]] a [[csallóköz]]i premontrei apát kérésére megerősítette a rend birtokait, melyet még [[IV. Béla magyar király|IV. Bélától]] kaptak. [[1295]]-ben rablók megtámadták és felégették Nyárhidat és Surányt, illetve néhány más környékbeli települést is. Vázsony Ladomér érsek ígéretet tett a falvak megsegítésére. [[1297]]-ben azonban az érsek elcserélete Surányt Erney ispánnal (Szegi Mocha fiával), így a település a Szegi család tulajdona lett. Surány várát a Hontpázmány nembeli Szegiek építették [[1382]] és [[1401]] között. [[1401]]-ben [[Stiborici Stibor|Stibor vajda]] ostrommal foglalta vissza a [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] ellen lázadóktól, majd ő kapta adományul [[1403]]-ban.
=== Újkor ===
116. sor:
==== Változó idők ====
A török kor közeledtével a surányi vár egyre inkább vesztett jelentőségéből, amikor [[Várdai Pál]] új erősség építését tervezte el, mely Surányt is védené. Az [[1546]]-ra elkészült vár Lék mellett épült meg és a későbbi [[Érsekújvár]] Oláhújvárának alapjait teremtette meg. Ez a vár négyágú alaprajzzal rendelkezett és fából készült. A várat a törökök figyelemre sem méltatták, és csak Surányt támadták. Ezért [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] [[esztergomi érsekek listája|érsek]] a várat megerősítette. [[1571]]-re a [[bács]]i Haditanács új vár építése mellett foglalt állást a Lékhez közeli Györökön. A vár befejezésére Forgách Simon ügyelt, aki Surányban székelt. [[1580]]-ra fejezték be a vár építését. Közben [[1556]]-ban megerősítették a surányi várat és a várost is. [[1559]]-ben egy törvénnyel arra kötelezték [[Nyitra vármegye|Nyitra]] és [[Trencsén vármegye|Trencsén vármegyék]] lakosait, hogy hat napot dolgozzanak le a surányi vár megerősítésén. A pozsonyi diéta [[1563]]-as ülésein részletesen végigtárgyalták a surányi vár helyzetét. Egy [[1567]]-es törvény módosította a korábbi hat nap munkát 12 napra. Ennek hatására sikerült a fa palánk helyett egy agyag palánkot felépíteni. A hatalmas hadsereg fenntartása Magyarországra hárult, ami miatt a török ellen harcoló katonák nem ritkán a saját területükön élőket támadták meg. A pannonhalmi főapát is panaszt tett a surányi, [[komját]]i és [[Nyitra (település)|nyitrai]] várak legénységére, mivel azok birtokait fosztogatták. Országh Kristóf halála után özvegye kénytelen volt a királynak adni a várat, azonban kárpótlásul kapott a királytól más birtokot. Ekkor történt, hogy az [[érsekújvár]]i, [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] és surányi helyőrség az egyik török portya alkalmával közösen rajtaütöttek a törökön. [[1654]]-ben azonban az [[érsekújvár]]i helyőrség rosszul ítélte meg a törökök erejét és így 300 keresztény esett el. [[1605]]-ben Surány birtokosa, [[Illésházy István (nádor)|Illésházy István]] [[Bocskai István]]nak adja a várat, de a [[Bécsi béke (1606)|bécsi béke]] után Illésházy visszakapja. [[Bethlen Gábor]] idejében, [[1626]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] Surányban táborozott [[Waldstein Albert]] császári tábornok. [[1663]]-ra a törökök új erőre kaptak. [[október 10.|Október 10-én]] elfoglalták Surányt. Ezt követte [[Komját]], [[Nyitra (település)|Nyitra]], [[Léva]], [[Verebély]] és mások. A törökök a várat megerősítették. [[Jean-Louis Raduit de Souches|de Souches]] [[1664]]-ben sikertelenül próbálta visszavenni a várost. [[1676]]. májusában a törökök [[Morvaország]] ellen indultak, előtte Surányban gyülekeztek. A császári seregek azonban [[Nyitra (település)|Nyitra]] alatt szétverték őket. Ekkora már [[Ausztria|Ausztriának]] is kezdett egyértelművé válni, hogy a török következő állomása [[Bécs]] lesz. [[XI. Ince pápa]] a császárnak megígérte [[Franciaország]] semlegességét, szövetséget [[Lengyelország]]gal. [[Bécs]]nek {{formatnum:400000}} aranyat, [[III. János lengyel király|Sobieski Jánosnak]] {{formatnum:300000}}-et adott a hadjárat elindításához. [[1683]]-ban [[Kahlenbergi csata|Bécs ostromával]] megpecsételődött az [[Oszmán Birodalom]] sorsa [[Magyar Királyság|Magyarország]]on. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] belátta, hogy a törökkel a további egyezkedések igen nehéz helyzetbe hozhatják
[[Kép:Nagysurány-templom2008 1.jpg|thumb|250px|right|A nagysurányi Szent István vértanú templom 17. század végén épített két tornya.]]
[[Bécs]]et ekkor ugyanis csak a szövetséges felmentő seregek mentették meg a pusztulástól. Így elkezdődött az ország felszabadítása, mely azonban ismét, ezúttal utoljára pusztulást hozott az országra. [[1683]]. [[június 5.|június 5-én]] Drahoticzky András levelet ír, melyben érdeklődik, hogy Esterházy János nádor valóban bevette-e Surányt. Két nappal később a nádor levele elismeri az állítást, annak ellenére, hogy a további forrásokból egyértelműen kiderül, hogy csak [[1684]]. [[október]]ében vette be a várat Czobor Ádám 1200 huszárral. A korabeli leírások szerint úgy vette be a várat, hogy a törökök éppen a lovakat legeltették Jánosszegen és a vár kapuit nyitva hagyták. Czobor behatolt a várba és gyors ostrommal lemészárolta a várőrséget. [[1685]]. [[augusztus]]ában Érsekújvár elesik, ezzel elmúlik a török veszély. Ezután az újjáépítés és újratelepítés ideje következik. A korabeli források szerint a város nagy része még [[1725]]-ben is romokban hevert. A [[Rákóczi-szabadságharc]] alatt, [[1704]]-ben [[Nyitra (település)|Nyitrával]], [[Érsekújvár]]ral együtt Surányt is elfoglalta [[Bercsényi Miklós]]. [[1704]]. [[április 26.|április 26-án]] [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] jelentést küld [[Stomfa|Stomfáról]] a fejedelemnek, melyben megírja, hogy Surány környékén császári seregek portyáznak. [[1705]]. [[január 13.|január 13-án]] Bercsényi Surányban tartotta
=== A [[felvilágosult abszolutizmus]] korától a [[kiegyezés]]ig ===
126. sor:
[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idejében épült meg a Surány és [[Tótmegyer]] közötti kőút. Surány anyakönyvét [[1730]]-tól vezetik. Ebből az időből a surányi plébánia rendelkezik egy szlovák nyelvű [[Biblia|Szentírás]]sal. Bada József plébános [[1740]] és [[1745]] között szegényházat alapított Surányban 5 koldusnak. Surány első iskolájának alapítása ismeretlen. [[1713]]-ban találjuk az első említést a helyi iskola létéről, ekkor Verbily István a helyi tanító. [[1755]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] az eddigieknél részletesebb vizitációt végzett Révay Antal nagyprépost és esztergomi kanonok. Ekkor Lankocy Márton a tanító. Az összes katolikus hívő száma ekkora elérte a 2300-at [[Kisvárad]]on, Surányban és [[Bánkeszi]]n. [[1753]]-ban új iskolaépületet építettek. Az [[1779]]. [[október 21.|október 21-én]] végzett vizitációból kiderül, hogy a templom körül helyezkedett el a temető, amelybe ekkor már csak a gazdagok temetkezhettek, mivel 2 arany volt az új sírhely ára. Ez a temető később megszűnt és az új temető az állomás mellett jött létre. A vizitáció beszámol, hogy már háromosztályos iskola van itt, ahol Lovisko János a tanító. Az ekkori vizitációban azt írják, hogy mind Surányban, mind a hozzátartozó egyházközségekben erős túlsúlyban van a [[szlovák nyelv]], így a miséket csak ilyen nyelven tartják. A hívek száma ekkor (a környező egyházközségekkel) 2647. [[Kisvárad]]nak volt ekkor egy kápolnája harangtoronnyal. [[Nyitramalomszeg]]nek pedig sem temploma, sem kápolnája nem volt ekkor. [[Egyháznagyszeg]]en [[I. Orbán pápa|Szent Orbán]] szobra volt a [[szőlő]]kben. Surányban két fakereszt és egy kőkereszt állt ekkor. A fakeresztek a szegényház és a templom előtt álltak, a kőkereszt a temetőben. Volt még egy szobor is a Fő téren. [[1779]]-től földesúri engedéllyel megalakult a helyi [[zsidók|zsidó]] hitközség, melynek volt saját [[zsinagóga|zsinagógája]] és [[rabbi]]ja. A zsidók száma ekkor 220 lehetett. Közülük négy tért át a [[katolicizmus|katolikus]] hitre, melyek egyike lett a molnár. A zsidók hatására Surányban beindult a kereskedelem, vásárokat tartottak. [[1782]]-ben 3849 katolikus lakott Surányban és a hozzá tartozó egyházközségekben. [[1789]]-ben a város lakossága 1822. Ekkor Rajcsulán már királyi lovasiskola működött. [[1817]]-ben a templom tetőcserén és újrafestésen esett át. [[1832]]-ben [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]] császár a 6885/685-ös rendelettel vásártartási joggal rendelző királyi várossá emelte. A város két vásárt tarthatott egy évben.
[[Kép:Egyháznagyszeg 19.szd.jpg|thumb|left|300px|[[Egyháznagyszeg]] a 19. században.
[[1847]]. [[május 3.|május 3-án]] Jaross Vince végezte a kanonoki vizitációt. A surányi templom Motesiczky Páltól [[Bánkeszi]]n kapott birtokot. Ekkoriban Kardhordó Antal volt a helyi plébános, aki szlovák nemzetébresztő volt. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a surányiak egy része a felkelő hurbanisták oldalára állt, akik a magyar
=== Az első világháborúig ===
| |||