„Leonard Stöckel” változatai közötti eltérés

'''Leonard Stöckel''' (magyarosan ''Stöckel Lénárd'', anémetül bártfai''Leonhard iskolaStöckel''; híres rektora([[Bártfa]], «a[[1518]]. magyar- Vittenberga» megalapítójaBártfa, [[1560]].) Felső-Magyarország legnevezetesebbnevezetes reformátora, szül.a Bártfánbártfai 1510.iskola rektora, megh.«a u.magyar o.[[Wittenberg]]» 1560megalapítója.

Atyja Leonard Stöckel kovács, városi tanácsnok, majd biró volt. Bártfán a jeles [[Echius Bálint]]nál tanult, majd Kassára vitték szülei, hogy Coxe Lénárd János tanítványa legyen. KassárólTanítványa avolt boroszlói egyetemre ment, hogy különösen a görög nyelvben képezte ki magát. Hirét vevén a felvirágzott vittenbergai egyetemnek s valószínűleg a reformáció tanaival is megismerkedvén, annak forrását: Vittenbergát kereste felLuthernek és LutherMelanchtonnak, Melanchton és Agricola híveihez, tanítványaihoz szegődött. Luther és Melanchtonakik nagyon megkedvelték az értelmes, szép képzettségű ifjút és sokféleképpentámogatták segélyeztékStöckelt. Sőt, hogy megnyerjék őt Németországnak, Luther születése helyén, [[Eisleben]]ben az iskola igazgatójává tették. Egy évet töltött Eislebenben, azután haza, illetvemajd visszatért VittenbergábaWittenbergbe. EkkorEkkoriban aterjedt Felső-Magyarországon terjedőel reformáció folytán a reformátorok az új irány fő pártfogóival, a városok hatóságaival, érintkezésbe lépvén,Felső-Magyarországon; Luther és Melanchton, kik sokat leveleztek 1538.-ban a bártfaiakkal, azoknakbártfaiaknak ajánlották őt, és SStöckelt.A anagy reformátorok között eltöltött nyolc év után 1539 májusában Stöckelt visszahívták szülővárosába, hogy az ottani iskolában a tanítói állomást foglalja el. (Melanchton két bizonyítványa, melyet Stöckelnek kiállított, megvan a bárfai levéltárban.) Bártfára 1539 junjúniusában. érkezett meg. Az iskolát újra szervezte, új iskolai törvényeket dolgozott ki sés rövid idő alatt a bártfai iskolát, mint annak igazgatója, a német iskolák magas színvonalára emelte. Nagy híre messze földről vonzotta hozzá a tanulókat. Mindjárt működése első évében egységet teremtett a felsőmagyarországifelső-magyarországi öt szabad királyi város: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kis-Szeben között és megnyerte őket a reformációnak. Ő írta az u. n.úgynevezett [[Confessio Pentapolitana]] hitvallást, melyetamelyet az említett városok 1549. júliusában a [[Lőcse|Lőcsén]] tartott egyházi gyűlésen el is fogadtak és 1549. augusztus 14.-én [[I. Ferdinánd]]nak, sőtvalamint addigi legfőbb egyházi hatóságuknak, [[Verancsics Antal]] egri püspöknek is bemutattak. EzA Confessio Pentapolitana később (1613-ban) Kassán Fischer Jánosnál nyomtatásban is megjelent és a magyar nemzeti muzeum könyvtárában ma is megvan. SokatStöckel sokat tett az ekkoriban alapított bárfai nyomda felvirágoztatásárafelvirágoztatása érdekében. Az egyik életírója szerint "szülővárosánál elismerés helyett hálátlansággal találkozván", Késmárkra[[Késmárk]]ra ment 1556-ban, de a tanács kérésére már 1557-ben visszatért Bártfára és ott is hunyt el 1560-ban.

* Leges scholae Bartphensis (1540, az eredeti kéziratból közölve:közölte KleinnálKlein I.);

* Cittum nempe Cassoviensis, Leutschoviensis, Eperiessiensis, Bartphensis, Cibiniensis (latin, magyar és német nyelven, Bártfa 1560, később ugyanazon cím alatt megjelent latin, német és magyar nyelven Kassán 1613.-ban Fischer Jánosnál);

* Annotationes locorum communium doctrinae christianae Philippi Melanchtonis ([[Bázel|Basel]], 1561);

* Opus de Antichristo; Formulae tractandarum sacrarum concionum (Bárfa, 1578);

* Postilla, sive enarrationes erotomaticae Epistolarum et Evangeliorum anniversariorum (u. o.ugyanott, 1596).