„1848–49-es honvédsereg” változatai közötti eltérés

[[Fájl:A 85 honvédzászlóalj zászlaja.jpg|bélyegkép|jobbra|150px| A 85 honvédzászlóalj zászlaja.jpg]]

 

A magyarországi helyzet elmérgesedésére hivatkozva a [[Batthyány-kormány]] már 1848. április 12-én elrendelte, hogy a hadügyminisztériumnál kérvényezzék „egypár magyar ajkú ezrednek Galíciábóli beszállítását”, ez azonban igencsak lassan haladt, noha [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd király]] tett néhány kedvező lépést ez ügyben. További sürgetést kívánt eszközölni a témában az április 16-i, 20-i és 24-i minisztertanács, egyre bővebben kifejtve a magyar alakulatok hazavezénylésének szükségességét. Az április 24-én már szóba került egy olyan alternatíva is, hogy ha a magyar, cs. kir. szolgálatban álló ezredek nem térhetnek haza, akkor a kormányzat gondoskodik egy önálló haderőről; erre István nádor külön figyelmeztette az uralkodót, s rajta keresztül az osztrák kormányt. Április 24-én azonban kitört egy lázadás Nagykikindán, noha a lázadásnak volt némi szerb nemzeti jellege, de inkább társadalmi elégedetlenség nyilvánult meg kiszabadított köztörvényesek garázdálkodásával. Ennek hatására a magyar kormány az osztrák fél válasza előtt, már április 26-án határozott egy önkéntes őrsereg felállításáról. A költségvetésben 10.000 ember és tíz zászlóalj szerepelt, a teendőkkel a hadügyeket is irányító Batthyányit és az akkor pénzügyminiszter [[Kossuth Lajos|Kossuth]]ot bízták meg.