„Neológia” változatai közötti eltérés

A [[19. század]]tól kezdődően szinte egyszerre lép fel az a három társadalmi és vallási tényező, amely a neológ (más néven kongresszusi) irányzat létrejöttéhez vezetett. Az irányzat-szakadás fő oka az életmódbeli különbözőségből fakadt: nagy különbségek jelentkeztek a nagyvárosi és vidéki zsidóság, illetve akár egy településen belül is a módosabb, polgári életet élő, nyitottabb rétegek és a sokszor mélyszegénységben élő, a többségi társadalomtól elzárkózó, mélyen hagyományőrző rétegek között. A polgárosodás egyszerre szült egy külső és egy belső kényszert (nyomást) a hagyományoktól, főként pedig a külsőségekben megnyilvánuló hagyományoktól való részleges eltávolodásra. Részint a többségi társadalom nyomása (a magyarországi zsidóktól, ahhoz, hogy a [[19. század]] második felében országukban egyenrangú polgárokká válhassanak, elvárták, hogy vallási szokásaikon enyhítsenek és közeledjenek a befogadó nép alapvetően [[kereszténység|keresztény]] kultúrájához), részint a polgári életmódból (afféle önkéntes, belső nyomásként) fakadó természetes különbségek vezettek a neológ mozgalom és irányzat létrejöttéhez. Ezeket a jelenségeket csak tovább erősítette az a – részben külső – tényező, hogy az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] nyugatibb területein (sőt, Németországban is) épp ezidőtájt vette kezdetét számos olyan zsidó reformmozgalom, amely szintén felekezeti szakadást eredményezett. Ezek a külföldi mozgalmak a kezdeti időkben sokat hatottak a neológia megalapozóira – megjegyzendő ugyanakkor, hogy a neológ irányzat, számos nyugati reformirányzattól eltérően, nem változtatott a leglényegesebb vallási alapvetések egyikén sem, története során pedig többször határozottan konzervatív fordulatot vett.

 

 

Mindezek a változások természetesen a szakadás intézményesedése előtt is fennáltak, és nem következményei, hanem inkább okai voltak a felekezeti szakadásnak.

 

Az 1868-as kongresszus célja éppen az lett volna, hogy kijelölje azt az egységes álláspontot, amit a magyarországi zsidóság képviselhet. Előre látható volt ugyanakkor, hogy erre az egységre már aligha van remény, az egymástól egyre inkább eltávolodó hitközségek képviselői között. A kongresszust 1868 december 10-re hívták össze a pesti megyeházára, [[Izraelita Egyetemes Gyűlés]] néven, és 1869 február 23-ig tartottak a tárgyalások. A viszonylag hosszú kongresszusnak azonban már az első napjaiban eldőlt, hogy a hitfelekezeti szakadás elkerülhetetlen: az ultra-ortodox meghívottak már a kongresszus első napján elhagyták a tárgyalótermet, példájukat pedig hamarosan követték az ortodox szemléletű hitközségek képviselői, de azok is, akik a két szemléletmód közötti álláspontot képviselték.

[[Fájl:Hungary Pecs 2005 June 030.jpg|bélyegkép|balra|250px|<center>Az 1869. július 22-én [[Lőw Lipót]] által felavatott [[pécsi zsinagóga]]]]

 

A második fontos lépés a neológ irányzat megerősödésében az [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem]] 1877. október 6-i megnyitása (akkor még Rabbiszeminárium néven). Az egyetlen felsőoktatási intézményben összpontosított rabbi-, kántor- és sakterképzés biztosította az irányzat megerősödését, egységét és stabilitását, ugyanakkor híven tükrözte annak emancipációs törekvéseit: más történelmi egyházakhoz hasonlóan egyetlen nagy intézményben folyt az oktatás, eltérően a másik két zsidó irányzat gyakorlatától. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az új intézményt nem [[jesiva|jesivának]], hanem – a keresztény terminológiából kölcsönzött kifejezéssel – ''szeminárium''nak nevezték. Ez az intézmény biztosította az irányzat számára, hogy a legegységesebb magyarországi zsidó felekezetté tudjon szerveződni (az itt végzett rabbik ugyanis ugyanazzal az egységesített tudásháttérrel rendelkeztek, az ország bármely pontjára kerültek is utóbb). Ez jelentős különbséget jelentett az ortodox jesivák oktatásmódjához képest, amelyekben mindig meghatározó szava volt egy-egy [[rebbe|rebbének]], akinek a szemlélete részleges eltéréseket mutathatott más rebbékétől, vagy akár saját utódaitól (ennek következtében az ultraortodoxia, főleg a haszidizmus mindig sokszínűbb és rétegzettebb volt a többi zsidó irányzatnál).