„Lucas Cranach (festő, 1472–1553)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Oursana (vitalap | szerkesztései)
a link
17. sor:
[[1519]]-ben tagja lett a [[városi tanács]]nak, majd [[1525]]-ben, [[1526]]-ban, [[1528]]-ban és [[1529]]-ben is a tanács tagjává választották. [[1537]] és [[1545]] között minden évben megválasztották tanácstagnak és [[polgármester]]nek. [[1520]]-ban megkapta azt a kiváltságot, hogy [[gyógyszerész|patikusként]] dolgozhasson. Már az övé volt Wittenberg legszebb magánháza, ahol a gyógyszertár működött. Cranach ezenkívül egy könyvkereskedés és egy nyomda tulajdonosa is volt.
 
Lucas Cranach nem elégedett meg kivételes helyzetével, tevékenyen kivette a részét a [[reformáció]] harcaiból. Szoros barátság fűzte [[Luther Márton]]hoz. Luther volt Cranach egyik lányának, Annának a keresztapja. A festő kérte meg a vallásreformátor számára [[Katharina von Bora]] kezét, majd az esküvőjükön ő volt a tanú. Cranach lett Luther első gyermekének keresztapja. Több [[arckép]]et is készített barátjáról. A tanács egyik tagjával együtt ő szervezte meg Luther [[Újtestamentum]]-fordításának eladását. De barátságuk nem akadályozta meg abban, hogy Luther kifejezett ellenfelének, [[Albert mainzi érsek|Brandenburgi Albert]] bíborosnak, a [[mainz]]imainzi és [[magdeburg]]imagdeburgi érseknek a megbízatásait elvállalja. Ez a művészetpártoló főpap olykor annyi megbízást adott, hogy az egész műhely megfeszített munkájára volt szükség a teljesítésükhöz.
 
Cranach élete és munkássága szorosan egybeforrt a politikai eseményekkel. [[1547]]-ben a [[mühlburg]]i csatában [[I. János Frigyes szász választófejedelem|Szász Frigyes]] választófejedelem V. Károly fogságába esett. [[1550]]-ben Cranach végrendelkezett, lemondott minden tisztségéről, majd követte a fejedelmet augsburgi fogságába. [[Augsburg]]ban ismerte meg [[Tiziano Vecellio|Tizianót]], aki V. Károly képmásán és a fogoly arcképén dolgozott. Amikor [[1552]]-ben Szász Frigyes visszakapta rangját, és székhelyét [[Weimar]]ba tette át, a festő vele ment. A Piactéren ma is álló, pompás házban rendezkedett be, és két segédet is szerződtetett. A jelek szerint eszébe sem jutott a nyugalomba vonulás, pedig a 80. évében járt. Újra kinevezték udvari festőnek. [[1553]]. [[október 16.|október 16-án]] halt meg.