„Életfilozófia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
oké |
oké |
||
26. sor:
<ref>Hivatkozás szövegének helye</ref>
Antonio Damasio magyarországi bemutatásában kiemelkedő szerepe van Ádám Györgynek, az agykutatás ma is élő legnagyobb alakjának. Az utóbbi években kifejtett munkássága nem kisebb célt tűzött maga elé, mint a tudatalatti reprezentáció kísérleti alapon történő feltárását. Ez a munka filozófiai változást is magában hordoz.
A Sigmund Freud által megalmazott „tudatalatti” szellemi alapvetése mögött felfedezésre kerültek a lélek olyan tudat alatt működő aspektusai, amelyek a test belső, fiziológiai állapotából, változásaiból fakadnak. Ádám György – A rejtőzködő elme – című művében a következő szavakkal vezeti be a témához kapcsolódó, ismeretterjesztő munkáját: „Az észelvű gondolkodás végigvonult és vezérelt egész kutatói pályámon. Már ifjúkoromban szembesültem az intellektuális értelemben vett ”kíváncsi fiatalok” állandóan fel-felbukkanó dilemmájával: képes-e az ember, a tudomány szigorúan kritikus és ellenőrzött tényeken alapuló választ adni az emberi elme működésének égető kérdéseire?
A neves professzor Darwin és Descartes nyomdokain haladva filozófiai következtetéseket vont le az agykutatás eredményeiből: „A belső (zsigeri) érzékelésből nyert adataim a kognitívnak (az ismeretelmélet megismerhetőséget állító tétele) nevezhető irányzat felé sodortak, mert feltételeznem kellett egyfajta valóságos visceláris (testérzethez kapcsolódó) agyi képmás kialakulását. Szilárd ténynek bizonyult számomra egyszersmind, hogy a zsigerekből érkező információk zöme nem válik tudatos élménnyé. Következésképpen természetes szándékommá vált, hogy a tudatos plusz tudattalan kettősséget körüljárjam.
Orvosi tapasztalatait és feltételezéseit az ide-oda hullámzó tudati események vizsgálatából vonta le, élesen elhatárolva az aktuális, tudatban megjelenő reprezentációt a felfogás, megértés alatti, lelki hatásoktól: „Ily módon egy bizonyos mértékű redundancia (információt nem adó folyamat), mint eseménybőség, ami a tudaton kívül, nem csak hasznos és tevékenyen szolgálja az elme evolúciós és egyéni kibontakozását, hanem az emberi gondolkodás intuíciós és kreatív (jobbféltekés) szubjektumának az előszobája. A tudattalan lelki jelenségeket tehát semmiképpen nem tekinthetjük az elme „selejtjének”, felesleges hordalékának. Éppen fordítva az emberi érzelmek, ötletek és akciók éppen ebből a hallatlanul mozgékony, fel- és aláhullámzó háttérből bukkannak fel!
{{csonk-dátum|csonk|2007 májusából}}
| |||