„Marcello Mastroianni” változatai közötti eltérés

Marcello már az [[1930-as évek]]ben kapott statisztaszerepeket a filmvilágban, de a komolyabb lehetőségek a háború után következtek. [[Riccardo Freda]] ''A nyomorultak'' ([[1948]]) és [[Luciano Emmer]] ''Augusztusi vasárnap'' ([[1950]]) című munkáiban játszott kis szerepei keltették fel a figyelmét a szakma ismertebb alkotóinak, akik eleinte hasonló szerepkörben – bátortalan, de rokonszenves ifjú – kezdték foglalkoztatni. A tapasztalt rendezők – [[Mario Monicelli]], [[Steno]], [[Alessandro Blasetti]], [[Carlo Lizzani]], [[Giuseppe De Santis]] – azonban hamar felismerték, hogy Mastroianni tehetsége lényegesen sokoldalúbb annál, hogy csupán ugyanazt a típust játssza filmről filmre. A fordulatot ismét Visconti ajánlata jelentette számára: a [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]]-mű nyomán készült ''[[Fehér éjszakák (film)|Fehér éjszakák]]''ban ([[1957]]) Marcello egy zárkózott, befelé forduló fiatalembert alakított. Monicelli az ''[[IsmerősIsmeretlen ismeretlenekismerősök]]''ben ([[1958]]) egy pitiáner tolvaj figuráját játszatta el vele. Szerepei ettől kezdve mind színesebbé és árnyaltabbá váltak, filmjei műfaji skálája pedig kiszélesedett: az [[1960-as évek]] legelején már olyan művekben nyújtott kiemelkedő alakításokat, mint [[Mauro Bolognini]] ''[[A szép Antonio]],'' [[Antonio Pietrangeli]] ''[[Adua és társnői]],'' [[Pietro Germi]] ''[[Válás olasz módra]],'' [[Elio Petri]] ''A gyilkos'' és [[Michelangelo Antonioni]] ''[[Az éjszaka]]'' című filmtörténeti jelentőségű munkái. Antonioninál Giovannit, az írót alakította, akinek belső, morális válsága egybeesik házasságának kihűlésével: a figura sajátos rokonságot mutat az újságíró Marcellóval, akit szinte ugyanekkor játszott el [[Federico Fellini]] az ''[[Az édes élet|Édes élet]]'' ([[1960]]) című alkotásában.

* [[1958]] [[IsmerősIsmeretlen ismeretlenekismerősök]] (I Soliti ignoti)