„XII. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.206.29.66 (vita) szerkesztéséről Halász János szerkesztésére
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 84.206.29.66 (vita) szerkesztéséről Halász János szerkesztésére)
Eugeni Pacellit [[1939]]. [[március 2.|március 2-án]] választották pápává. Első megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt vele, hogy nemsokára kitör a II. világháború. Két hét sem telt el az új pápaságból, amikor Németország lerohanta Csehszlovákiát. Nem sokkal később ugyanezt tették az olaszok [[Albánia|Albániában]]. Ekkor minden tekintet a pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte őt pápai jelmondata is „Opus iustitiae pax” (A béke az igazságosság gyümölcse”). A címerében lévő galambbal is a békét jelképezte. [[1939]] Húsvét vasárnapján a Szent Péter bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt sikerrel. [[1939]]. [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész“. Még pápasága első évében [[1939]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] kitört a [[második világháború]].
 
Első enciklikája, a Summi Pontificatus már a világháború kitörése után íródott és szintén a békéről szólt. E körlevelében XII. Piusz a béke mielőbbi helyreállítását sürgeti, kijelöli a népek békés együttélésének módozatait és céljait, rámutat a bajok okaira, és azok orvoslására.<ref>Mondin, 686. o.</ref> A pápa szerint a Nyugat válságának és a háborúnak elsőszámú oka az Istentől elforduló, elvallástalanodó ember, aki felrúgja a természettörvényeket, ennek következménye a totalitarizmus is, amit Piusz mélységesen elítél. Az enciklika végén a pápa tanácsot ad ezen problémák megoldására, melynek eszközei elsősorban lelki természetűek. Szorgalmazza, hogy az emberiség térjen vissza Krisztushoz, mert mindennek Ő az alapja. Ezt az újjáteremtő feladatot teljesíteni az egyház alapvető és anyai hivatása, amelyben eszközeit a megváltozott körülményekhez és az emberi nem új igényeihez kell alakítania.<ref>Mondin, 687. o.</ref> Üzenete végén Piusz pápa megemlékezik a háború áldozatainak szenvedéséről. Németországban persze ellenségesen fogadták a Summi Pontificatust, a nácik vádja szerint a körlevél kizárólag Németország ellen irányul.
 
Többen hallgatással vádolják Piuszt, és bűnként róják fel neki, hogy a háború csapásaira nem reagált kellőképpen. De hát mi mást tehetett volna, mikor egy XX. századi pápának már nincsen akkora világfordító hatalom a kezében, mint a középkori egyházfőknek? Erkölcsi hatalmával már nem tudta a pusztító háborút és annak pusztító eszméit megfékezni. XII. Piusz politikailag semleges próbáltmaradt, maradnibékét aakart. békeNem állt senkinek sem az oldalára, mert – mint August Franzen német egyháztörténész fogalmaz – olyan lett volna, mintha „Belzebubot űzette volna ki az ördöggel.”<ref>August Franzen: Kis egyháztörténet, 386. érdekébeno.</ref> Amerikai és brit diplomák kifejezetten kérték XII. Piuszt, hogy ne tiltakozzon nyilvánosan a magyar zsidók elhurcolása ellen. Mindazonáltal a pápa a magyar kormánynak küldött levelében megtette ezt. November 19-én a Vatikán csatlakozott azon semleges államokhoz, Spanyolországhoz, Portugáliához, Svájchoz és Svédországhoz, amelyek levélben tiltakoztak a magyar kormánynál a deportálások ellen. Sir Martin Gilbert brit zsidó történész, a holokauszt nemzetközileg elismert szakértője 2002-ben megjelent, The Righteous: The Unsung Heroes of the Holocaust című kötetében azt írta, hogy ekkoriban 25 ezer zsidót bújtattak a katolikus hívek és a katolikus intézmények Budapesten. Tehát a Vatikán olyan semleges állam volt, amely semlegességét ezrek megmentésére használta.<ref>[http://magyarkurir.hu/hirek/hallgatasra-kertek-xii-piuszt-britek-es-amerikaiak-magyar-zsidok-deportalasa-kapcsan Magyar Kurír: Hallgatásra kérték XII. Piuszt a britek és amerikaiak a magyar zsidók deportálása kapcsán]</ref>
 
A diplomáciai működés teljesen eredménytelennek bizonyult, XII. Piusz humanitárius tevékenysége azonban jelentősen enyhített a háború áldozatainak szenvedésén. Ez maradt az egyetlen eszköz a pápa kezében a világégés borzalmai ellen: a jótékonykodás. A pápa számára egyformán kedves volt a tengelyhatalmak igája alatt élő, de a fasiszta- és náciellenes államokhoz tartozó katolikusok sorsa is.<ref>Szántó, 544. o.</ref> Létrehozott egy hadifoglyokra és eltűntekre vonatkozó kereső és híradó szolgálatot, 1941-ben pedig segélybizottságot létesített. A háború befejeztével anyagi támogatással járult hozzá az újjáépítéshez, a földönfutókká letteknek vagonszámra juttatta az adományokat. Legbátrabb tette azonban a zsidók védelme volt, a római kolostorokban és a Vatikánban több mint ötezer üldözöttnek biztosított menedéket. Segítségére voltak nagyszabású segélyakciójában a nunciatúrák, nevezetesen a varsói, a budapesti (Angelo Rotta) és az isztambuli (Angelo Roncalli – a későbbi XXIII. János) nuncius és segítői mentették meg zsidók ezreit. Igaz, hogy XII. Piusz a nemzetiszocialista népirtás ellen nem emelte fel a szavát egy külön ünnepélyes tiltakozás formájában, hanem csak általánosságban ítélte el azt, de ezt azért tette, mert meg volt győződve, hogy fellépésével csak fokozottabb üldözést váltana ki. A holland püspöki kar tiltakozását a Gestapo ezer zsidó származású keresztény lemészárlásával torolta meg. A német püspökök is állandóan arra kérték a pápát, hogy tiltakozásával ne öntsön olajat a tűzre.<ref>Adriányi, 400. o.</ref> A „hallgatás” ellenére a pápa mindent megtett a zsidókért, amit csak diplomáciai, gazdasági, és erkölcsi értelemben lehetett.<ref name="auto_TpJMTuRC7vXAAbbcDYNozg">Mondin, 693. o.</ref> Golda Meir izraeli miniszterelnök a későbbiekben ezért háláját fejezte ki a pápának.