„Berlini metró” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
24. sor:
A fal ledőlése és a [[Németország újraegyesítése|német újraegyesítés]] után a hálózatot ismét megnyitották és teljes egészében összekötötték. Jelenleg Németország legkiterjedtebb metróhálózata.
== Története ==▼
A rendszer kiépülése három fő fázisra osztható:
# 1913-ig: a Kleinprofil ('''kisprofil''<nowiki/>') vonalainak kiépülése Berlinben, illetve az akkor még különálló Charlottenburgban, Schönebergben és Wilmersdorfban.
# 1930-ig: az első Großprofil-vonalak ('''nagyprofil''<nowiki/>') megjelenése, az első észak-déli vonal kiépülése.
# 1953-tól: a világháború utáni hálózatfejlesztések.
A [[19. század|XIX. század]] végén Berlin városfejlesztői lázasan keresték a megoldásokat az egyre növekvő forgalom által okozott problémákra. A híres feltaláló, [[Ernst Werner von Siemens|Werner von Siemens]] magasvasút kiépítését, míg az AEG vállalat a földalattit javasolta. A városvezetők attól tartottak, hogy egy metrórendszer tönkretenné a csatornahálózatot, ezért az egykori városfal helyén húzódó magasvasút terve mellett foglaltak állást. Mindazonáltal a szomszédos ''Charlottenburg'' nem osztozott a főváros félelmeiben, s nem támogatták a Tauentzienstraße vonalán húzódó magasvasút építését. Ők attól tartottak, hogy ez elcsúfítaná a gazdag előváros városképét.
Hosszú évek tárgyalásai után [[1896]]. szeptember 10-én megindult a munka a Stralauer Tor és a Zoologischer Garten ('<nowiki/>''állatkert''<nowiki/>') között, többnyire magasvasúti vezetésben, egy rövid kiágazással a [[Potsdamer Platz]] felé. Az 1902. február 15-én átadott vonal Stammstrecke ('<nowiki/>''törzsvonal''<nowiki/>') néven vált ismertté, s azonnal sikert aratott. Már ugyanezen év augusztusának 17. napján bővült a vonal; keleti irányban, a Warschauer Brücke-ig (az állomás ma már a Warschauer Straße nevet viseli). December 14-én nyugaton is meghosszabbodott, egészen a mai Ernst-Reuter-Platz-ig, mely akkor Knie ('''térd''<nowiki/>') néven volt ismert.
Azért, hogy ''Schöneberg'' város fejlődése is biztosítva legyen, az ottani városvezetők elhatározták, hogy ők is létrehoznak egy Berlin irányú kapcsolatot. Schöneberg nem gondolta nyereségesnek a magasvasutat, ezért elkezdődött [[Németország]] első helyi finanszírozású földalatti vonalának építése, mely [[1910]]. december 1-jén nyílt meg. Mindössze néhány hónappal azelőtt azonban megindult egy negyedik vonal építése is, mely a délnyugati ''Wilmersdorf'' várost hivatott összekötni az egyre növekvő berlini metróhálózattal.
A korabeli hálózat főként kelet-nyugati irányú vonalakból állt, melyek [[Berlin]] (és a környező települések) gazdagabb negyedeit kötötték össze, mert ezeket az útvonalakat tekintették a leginkább jövedelmezőnek. Azonban miután a munkásság is egyre szélesebb körben kezdte használni a rendszert, egyre inkább érlelődött egy észak-déli vonal kivitelezése. Ez [[1920]]-ban széleskörű támogatást nyert, amikor is a környező települések beolvasztásával létrehozták Nagy-Berlint (''Groß-Berlin''), mely ezáltal a világ harmadik legnépesebb városává vált ([[London]] és [[New York]] után).
A városvezetés az új vonalak kialakításakor szélesebb és nagyobb kapacitású kocsikat akart beszerezni. Ez az új hálózat ismert jelenleg ''Großprofil''-ként. [[1912]] decemberében indult az úgynevezett Nord-Süd-Bahn ('''észak-déli vasút''<nowiki/>') megvalósítása (az északi Wedding és a déli Tempelhof között), azonban az [[Első világháború|I. világháború]] közbeszólt. A munka [[1919]]-ben folytatódott, ám a [[Weimari köztársaság#A h.C3.A1bor.C3.BAs j.C3.B3v.C3.A1t.C3.A9tel probl.C3.A9m.C3.A1i|rossz gazdasági helyzet]] miatti hiperinfláció lassította a kivitelezést.
[[1923]]. január 30-án nyílt meg az első szakasz a Hallesches Tor és a Stettiner Bahnhof között, két hónappal később azonban már a Seestraße-ig közlekedtek a szerelvények. Mivel azonban a projekt kétségbeejtően alul volt finanszírozva, a Kleinprofil-hálózat szerelvényeit használták ezen a Großprofil-vonalon is. A kocsikat egy fából készült anyaggal szélesítették ki, hogy ne maradjon hézag a peron és közte. Ezeket a népnyelv Blumenbretternek, azaz virágtartónak nevezte el. A vonal a Mehringdamm-nál (akkoriban: Belle-Alliance-Straße) kiágazott a déli Tempelhof irányába. Ez a szakasz [[1929]]. december 22-én, míg a Grenzallee felé tartó kiágazás [[1930]]. december 21-én nyílt meg.
Még 1912-ben elfogadták, hogy az AEG vállalat építhet egy saját észak-déli vonalat, érintvén az [[Alexanderplatz]]-ot, mely GN-Bahn néven vált ismertté a két végállomása miatt (Gesundbrunnen és Neukölln). A vállalat pénzügyi nehézségekkel küszködött, ezért 1919-ben le is állt az építkezés. 1926-ig nem történt érdemi változás, azonban 1927. július 17-én a Boddinstraße és a Schönleinstraße között megnyílt a vonal. A közbenső Hermannplatz-on lehetőség nyílt átszállni a másik Großprofil-vonalra. A teljes vonal 1930. április 18-án jött létre.
[[1929]]-ben az eddigi metrókért felelős társaság, a Hochbahngesellschaft helyét átvette a BVG. Ezzel együtt a nagyobb fejlesztések [[1930]]-ban véget értek.
A [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|nemzetiszocialisták]] [[Harmadik Birodalom|hatalomátvétele]] nem sok változást hozott a metróhálózat életében. A legfőbb újdonság az volt, hogy az állomásokon mindenütt [[A Harmadik Birodalom zászlóinak képtára|nemzeti zászló]] lobogott, valamint két megállót átneveztek. Az építész [[Albert Speer]] átfogó terveket készített ugyan, melyben szerepelt egy körirányú vonal, valamint a korábbiak külvárosi irányú meghosszabbítása, azonban konkrét fejlesztések nem történtek.
A [[második világháború]] idején sok állomást óvóhelyként használtak, ugyanakkor a hálózat jelentős része megrongálódott. 1945-ben 69,5 km-nyi pálya és 93 állomás alkotta a hálózatot, melynek a helyreállítása [[1950]]-ben fejeződött be. Habár a háború utáni városban szabadon közlekedhettek a lakosok, a nyugat-berliniek egyre kevésbé merészkedtek át keletre: [[1953]]-tól a vonatokon hangosbemondón jelezték, ha a szovjet szektor határához ért a vonat.
1953 és 1955 között tervezték meg a 200-Kilometer-Plan-t, mely - mint neve is mutatja - azt a célt tűzte ki, hogy a hálózat hosszúsága érje el a 200 km-t. A C vonal meghosszabbítását tekintették a legfontosabbnak Tegel és Alt-Mariendorf között. A Tegel irányú északi meghosszabbítás meg is nyílt [[1958]]. május 31-én. Azért, hogy kikerüljék [[Kelet-Berlin]]<nowiki/>t és egy új gyorsvasúti kapcsolatot biztosítsanak a sűrűn lakott Steglitznek, Weddingnek és Reinickendorfnak, egy harmadik észak-déli vonal kialakítását kezdték meg. Az új G vonal a Leopoldplatz és a Spichernstraße között nyílt meg, de azzal a szándékkal, hogy mindkét irányban meghosszabbítják majd. [[1961]]. szeptember 2-án tervezték megnyitni, azonban a berlini fal építésének híre miatt előbbre hozták a megnyitót, augusztus 28-ra.
A fal felépültével a két városrész lakói teljesen elkülönültek egymástól. A 2-es metrót egyszerűen kettévágták, míg az észak-déli irányú vonalak megállás nélkül haladtak át Kelet-Berlin alatt. A használaton kívüli állomásokat szellemállomásoknak (''Geisterbahnhöfe'') kezdték nevezni. Ezeket a keletnémet határőrök őrizték. Keleti területen egyedül a Friedrichstraße megállónál hagyhatták el a szerelvényeket a nyugati utasok, itt ugyanis átszállási lehetőség nyílt az [[S-Bahn Berlin|S-Bahn]]-ra. Minthogy az S-Bahn-t a keletnémet vasúttársaság üzemeltette, sok nyugat-berlini inkább a többszörös átszállást választotta, mintsem hogy egy diktatúra közlekedési társaságát használja.
A fal leomlása után ismét összekötötték a kettévágott hálózatot, azonban azóta csak három kisebb szakaszhosszabbítás történt a 151,7 km-re duzzadt hálózaton.
== Viszonylatok ==
70 ⟶ 101 sor:
* A 2009-ben átadott rövid [[U55 (Berlin)|U55]] vonalat össze akarják kötni az [[U5 (Berlin)|U5]]-tel. Ezek a megállók létesülnének az Alexanderplatztól: Rathaus - Schlossplatz (Museumsinsel) - Unter den Linden (csomópont: a vonal itt találkozik az [[U6 (Berlin)|U6]]-tal, amelynek megszűnik a Französische Straße nevű megállóhelye) - Brandenburger Tor. Ez a beruházás várhatóan [[2016]]-ra vagy [[2017]]-re fejeződik be.
* Hosszú távú terv, hogy az egyesült, hosszú [[U5 (Berlin)|U5]] vonalat a [[Tegel Repülőtér]]ig meghosszabbítják.
▲==Története==
==Galéria==
| |||