„Olaszbástya” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 195.199.105.166 (vita) szerkesztéséről TurkászBot szerkesztésére |
|||
3. sor:
==Története==
[[Konstantinápoly]] ([[1453]]. [[május 29.|május 29-án]]) történt [[Konstantinápoly eleste|eleste]] jelentősen hozzájárult a várépítés fellendüléséhez.<ref name="história"/> A [[Oszmán Birodalom|török]] hatalmának erősödése, területszerző törekvései komoly figyelmeztetést jelentettek. Először a leginkább veszélyeztetett városok mozdultak meg az [[Adriai-tenger]] partján. [[Buda (történelmi település)|Buda]] [[Buda török kézre kerülése|török kézre kerülése]] (1541) után, a [[bécs]]i [[Udvari Haditanács]] a növekvő török veszély elhárítására itáliai építészeket hívott az országba. A [[török hódoltság|magyarországi török uralom]] végéig
A hagyományos [[körbástya]] (rondella) csúcsánál olyan holttér van, ahová nem hatnak a tűzfegyverek, a holtteret a szomszédos körbástyáról nem tudják ágyúval védeni. A támadók itt másszák meg legkönnyebben a falat. Az itáliai haditervezők és várépítők a holttér kiküszöbölésére találták ki a 16. században az ''olaszbástyát,'' amely a falak együttesével alkotta a védőmű rendszert. Egyszerűbb változata az ötszög alaprajzú, ék alakban kifelé álló ó-olasz bástya. Előnye a rondellával szemben, hogy falai - többnyire a homokfalak - vastagabbak, és több ágyú elhelyezését tették lehetővé. Az ötszögű bástyák belső tere boltozott volt, ahol lőkamrákat vagy kazamatákat építettek ki az oldalazó lövegek számára. Tetejük általában sík, ahol újabb sánckosarak közé felállított ágyúk sorakoztak. Egy-egy többszintes bástya jelentős tűzerőt képviselt a csatlakozó falak, a szomszédos védművek és az előttük húzódó árok védelmére.
| |||