„Bill of Rights (Anglia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
Lengyelország és Magyarország mintaként szerepelhetett a felvilágosult politikai gondolkodók írásaiban. Az angol és a francia forradalom azonban bebizonyította, hogy a rendi mintára létrejövő országgyűlések csak akkor hatékonyak és elfogadottak, ha a harmadik rend is megkapja az őt megillető helyet és szerepet az államok irányításában.
Ebben a környezetben kell elhelyeznünk a Bill of Rights-ot is. Az angol rendeket tömörítő Parlament a XVII. század folyamán folyamatosan amiatt küzdött a [[Stuart-ház]] uralkodóival, mert a Stuartok a rendi monarchiát meg akarták haladni és az angol államot az abszolút uralom felé akarták terelni, míg a Parlament ragaszkodott azokhoz a privilégiumokhoz, melyekről úgy vélte, hogy a korábbi uralkodók szavatolták azokat. Az angol forradalom utolsó felvonására 1689-ben került sor, mikor a Parlament meghívta II. Jakab egyik protestáns leányát, Orániai Máriát és férjét, Orániai Vilmost a trónra, nehogy II. Jakab újonnan megszületett és katolikusnak tartott fia legyen az uralkodó.
A Bill of Rights maga is előadja a megszületésének történetét. Vilmos és neje “meghívta (az egyházi és világi főrendek, valamint a közrendűek néhány vezetője tanácsára) a protestáns világi és egyházi főrendeket, és felszólította a grófságokat, városokat, egyetemeket, községeket és az öt kikötőt, hogy válasszák meg képviseletükre azokat a személyeket, akiket helyénvalónak tartanak a parlamentbe küldeni, s mindezek gyűljenek össze ülésezésre Westminsterben 1689. január 22-én a célból, hogy olyan rendet alkossanak, amelyben vallásukat, törvényeiket és szabadságaikat nem fenyegeti többé a felforgatás veszélye, miután a választásokra annak rendje és módja szerint sor került.“<ref>Egyetemes történeti szöveggyűjtemény, 90.old</ref>
Ezen a konventen dolgozták ki a ''Declaration of Rights'' nevű nyilatkozatot. A bizottság élén, mely a Bill of Rights-ot a [[Petition of Rights]] mintája szerint kidolgozta, ''John Somers'' jogtudós állott. Magát a jognyilatkozatot ''Halifax'' nyújtotta át Vilmosnak és Máriának, február 13-án a ''Whitehallban''. A nyilatkozatban a trónt megüresedettnek, a II. Jakab által hozott intézkedéseket törvénytelennek minősítették. Eredetileg azt szerették volna elérni, hogy az uralkodópár a koronázás feltételeként fogadja el a Deklarációt, de időközben a Parlamentben az az álláspont győzött, hogy minél előbb be kell tölteni a trónt, mivel tartani lehet egy újabb Stuart-restaurációtól – emiatt a Parlament augusztusban becikkelyezte a Declarationt, anélkül, hogy az új uralkodó hozzájárulását kérték volna, mivel tartottak attól, hogy a szorult helyzetet látva Vilmos erősebb alkupozícióból tárgyalna és számára kedvezőbb feltételeket szabna. A Declaration of Rights neve a becikkelyezés után Bill of Rights lett. A törvény nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat. Bár a trónra meghívott [[III. Vilmos angol király|III. (Orániai) Vilmosnak]] nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy végül nem vitatta a parlament döntéseit.
==A Bill of Rights rendelkezései==
| |||