„Búr felkelés” változatai közötti eltérés

| dátum = [[1914]]. [[Szeptember 15.|szeptember 15.]] - [[1915]]. [[Február 4.|február 4.]]

A [[napóleoni háborúk]]at követően a [[Brit Birodalom]] 1815-ben megszerezte Dél-Afrika nyugati, Hollandia által gyarmatosított részét és hamarosan angol telepesek érkeztek a területre. Az akkor már ott élő holland telepesek (búrok) számára bár az új uralommal együtt néhány gazdasági előny is járt, rossz volt a viszony az akkor már ott élő telepesek és a felettük uralkodó britek között. A búrok neheztelése a britekkel szemben végül ahhoz vezetett, hogy sorra elvándoroltak (a nagy vándorlás- Great Trek).

A telepesek hamarosan, a zulukkal vívott harcokat követően megalapítottak több köztársaságot is, a két legfontosabb a [[Transvaal Köztársaság]] és az [[Oranje Szabadállam]] volt. A britek bár eleinte elismerték az újdonsült búr államok létét, [[1880]]-ben hadat üzentek a két államnak. Az elkövetkező néhány hónapban több fontosabb ütközetre is sor került, amelyekből minden alkalommal a búr egységek győzedelmeskedtek. A [[Majuba-hegyi csata|Majuba-hegyi csatában]] elszenvedett döntő angol vereségtől egyenes út vezetett a [[O’Neil Cottage-i béke|O’Neil Cottage-i békéhez]]. A békeszerződés garantálta Transvaal és Oranje részleges függetlenségét, a búrok pedig a királynő nominális szabályait. A háborút követő években viszont sok gyémánt-lelőhelyet tártak fel a búrok államainak területén és az angol-búr viszony ismét egyre feszültebb lett.

[[Joseph Chamberlain]] 1899 szeptemberében ultimátumot adott a búroknak, hogy adják át a területeiket a [[Brit Birodalom]]nak, vagy megtámadják őket. [[Paul Kruger]], a [[A Transvaal Köztársaság elnökeinek listája|Transvaal Köztársaság elnöke]] is kiadott egy 48 órás ultimátumot, hogy a britek vonják vissza a csapataikat Transvaal határától, majd szövetségesük: az [[Oranje Szabadállam]] melléjük állt. A búr államokban ezután nem sokkal a megfelelő életkorú lakosok értesítést kaptak, hogy bármikor álljanak készen a bevonulásra és a harcvonalbeli szolgálatra.

A [[második búr háború]] következtében a két független búr állam megszűnt. A búr hadseregtől leszerelő katonákat és gerillákat arra eskették fel, hogy a [[Vereeniging-i békeszerződés|vereeniging-i békeszerződés]] által szabott feltételeket megtartják, ám egyesek, mint [[Deneys Reitz]] megtagadták mindezt, ezért száműzték őket. Sok búr szabadsága elvesztése után önkéntes száműzetésbe vonult, idővel többségük mégis visszatért és felesküdött a béke megőrzésére. Azokat a búrokat, akik feladták a harcot és aláírták a békét ''bittereinder''-nek nevezték el, ami annyit tesz ''akik keserűen lezárták,'' s megadták magukat (ezt az elnevezést később azokra akasztották, akik a Maritz-felkelésben nem vettek részt). Sok búr angolok iránti ellenszenve még azután is megmaradt, hogy 1910-ben létrejött a brit korona alatt a független [[Dél-afrikai Unió]]. Az ország első miniszterelnöke a búr háború hős, veterán tábornoka, [[Louis Botha]] lett. A az állam létrejöttében oroszlánrészt vállaló politikus azonban nem mindenkinek váltotta be a reményeit. A miniszterelnök ún. „kétfrontos” politikát gyakorolt, azaz az angol párti, valamint a teljes függetlenséget követelő búr „nacionalisták”-nak egyaránt meg akart felelni. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy mindkét oldal elégedetlenné vált vele szemben (a legjobban persze a nacionalisták). A formálódó ellenzék vezéralakja [[Barry Munnik Hertzog]] lett, akit Botha azért távolított el a kormányából, mert egyre közelebb került a nacionalistákhoz. Hertzog ezt követően nyíltan támadásokat intézett a kormány tevékenysége ellen és híveivel megalapította a Nemzeti Pártot. 1914-re az ország már instabil politikai állapotba került, és Louis Botha kormányának politikája ekkora már maga ellen fordította nemcsak a létrejövő Nemzeti Pártot, hanem a szakszervezeteket, a keményvonalas búr függetlenségpártiakat és a Munkáspártot is. Az ellenzéki támadások legjobban [[Jan Christian Smuts]]t érték, aki több tárcát is betöltött a kormányban, továbbá harcias és autokratikus személyisége erős ellenszenvet alakított ki vele szemben. A zűrzavaros állapotok közepette A kormány kétszer volt kénytelen statáriumot bevezetni, miközben a radikálisabb búrok a Német Birodalomhoz kezdtek közeledni.

1914-ben, [[Habsburg–Lotharingiai Ferenc Ferdinánd főherceg]] meggyilkolását követő krízis nyílt háborúba csapott át, és kitört az [[első világháború]]. A háború kitörését követően a Dél-afrikai Unió egy csapásra háborús területté vált, mivel a szomszédságában feküdt a [[Német Birodalom]] egyik legfőbb gyarmata, [[Német Délnyugat-Afrika]] (a mai [[Namíbia]]). A brit kormány követeléseket küldött a dél-afrikaiaknak, miszeritn haladéktalanul támadják meg a németek délnyugat-afrikai gyarmatát és semmisítsék meg a helyi német katonai erő, a '' Schutztruppe'' egységeit. A britek követeléseinek Botha haladéktalanul eleget tett és a parlament nagy többségének támogatásával az ország belépett a világháborúba.

Útközben rendőrségi blokkáddal találták szembe magukat. Valójában a rendőrség egy helyi bandát, a Fostereket akarta letartóztatni és tüzet nyitottak a közeledőkre, amelynek következtében de la Rey meghalt. De la Rey halála miatt a szervezkedés megakadt egy időre, de amint a lázadók megtudták, hogy nem lepleződött le a felkelés terve, folytatták a munkálatokat. De la Rey halála pedig csak olaj volt a tűzre, mivel a búrok azt hitték, szándékos gyilkosság áldozata lett.<ref name="Maritz-felkelés 9. oldal"/> A fellángoló érzelmeket a hatásosan agitáló búr [[Siener van Rensburg]] is eredményesen szította rendkívül vitás prófétálásával.

A búr fölkelés leverését és a térség pacifikálását követően a gyarmati csapatok visszatérhettek az északi frontra a németek ellen harcolni 1915. júliusában. A felkelést követő bírósági pereket is zömmel Botha intézte, aki halálos ítéleteket egyik ügyben sem hozott, helyette pénzbüntetéseket és hat, vagy hét éves börtönbüntetéseket rótt ki. Maritz Német Délnyugat-Afrikába szökött és sikeresen elkerülte a hadifogságot. De Wet hat éves börtönbüntetésre és 2000 font értékű kártérítés megfizetésére ítélték, azonban csak néhány hónapot kellett börtönben ülnie.