„Pangea” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A Geothink Tudományos Egyesület által 2012-ben közzétett cikkben pontos adat van a Pangeáról és a kontinensvándorlásról szóló elmélet első említéséről. |
clean up AWB |
||
31. sor:
== Pangea kialakulása ==
A szuperkontinensek kialakulása és szétszakadása ciklikusan ismétlődik a Föld történetében. Pangea előtt más szuperkontinensek is voltak. Az úgynevezett [[Columbia (szuperkontinens)|Columbia]] (vagy Nuna) 2,0-1,8 milliárd évvel ezelőtti időszakban állt össze. Columbia felbomlása után a következő szuperkontinens [[Rodinia]], amely az előző töredékeinek növekedése és egyesülése útján alakult ki. Rodinia mintegy 1,1 milliárd évvel ezelőttől körülbelül 750 millió évvel ezelőttig állt fenn, de a pontos konfigurációja és geodinamikai története közel sem olyan jól ismert, mint a későbbi szuperkontinenseké, [[Pannotia|Pannotiáé]] és Pangeáé.
Amikor Rodinia felszakadt, három részre oszlott: Protolaurázsiára, Protogondwanára, és a kisebb Kongó-kratonra. Protolaurázsiát és Protogondwanát a [[Prototethys]]-óceán választotta el egymástól. Majd Protolaurázsia is feltöredezett, ezzel alakultak ki [[Laurentia]], [[Szibéria (őskontinens)|Szibéria]] és [[Baltika]] kontinensek. Baltika Laurentiától keletre Szibéria pedig Laurentiától északkeletre távolodott el. A felosztással két új óceán is keletkezett, az [[Iapetus-óceán]] és [[Paleoázsiai-óceán]]. A legtöbb fent említett szárazföld ismét egyesült, hogy létrehozzák a viszonylag rövid életű [[Pannotia]] szuperkontinenst. Ez a szuperkontinens nagy földterületeket foglalt magában a sarkvidékek és az [[egyenlítő]] közelében, amelyeket csak viszonylag keskeny csík kötött össze.
Pannotia 540 millió évvel ezelőttig állt fenn, a [[kambrium]] időszak kezdetéig, majd felszakadozott, aminek következtében kialakultak Laurentia, és Baltika kontinensek, valamint a déli szuperkontinens, az [[Gondwana (őskontinens)#első Gondwana|első Gondwana]], amely magában foglalta a mai [[Antarktisz]]t, [[Dél-Amerika|Dél-Amerikát]], [[Afrika|Afrikát]], [[Madagaszkár]]t, [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliát]], [[Új-Guinea|Új-Guineát]], [[Új-Zéland]]ot, az [[Arab-félsziget]]et és [[India|Indiát]]. A kambriumi időszakban Laurentia kontinens, amelyből a későbbi [[Észak-Amerika]] alakult ki, az egyenlítőn helyezkedett el és három óceán vette körül: északon és nyugaton a [[Panthalassza]]-óceán, délen az Iapetus-óceán és keleten a Hanti-óceán.
A legkorábbi [[ordovícium]]ban, körülbelül 480-470 millió évvel ezelőtt, Avalonia mikrokontinens - ami azokat a földtöredékeket foglalta magában, amelyekből Kelet-[[Új-Fundland]], a [[Brit-szigetek]] déli része, [[Belgium]] egyes részei, Észak-Franciaország, [[Új-Skócia]], [[New England]], [[Ibéria]] és Északnyugat-Afrika alakult ki - szakadt le Gondwanáról<ref>Horváth 6. dia</ref> és kezdte meg útját Baltika és Laurentia felé. Avalóniát Baltikától a Tornquist-óceán, Laurentiától az Iapetus-óceán választotta el. Baltika, Laurentia és Avalonia a késő ordovicium és a korai [[szilur]] időszakok alatt egyesültek a kaledóniai hegységképződéshez vezető kontinentális ütközések során, létrehozva az Euramerika vagy Laurussia nevű kisebb szuperkontinenst, egyúttal bezárva a Tornquist- és az Iapetus-óceánt. Paleomágneses és állattani tanulmányok arra utalnak, hogy a Baltika és Avalónia közötti ütközés megelőzte a Laurentia és Avalónia közöttit.<ref>Lyngsie-Thybo 203. o.</ref> Részben ez utóbbi ütközés eredményezte az [[Appalache-hegység]] északi részének kialakulását. Szibéria EurAmerica közelében helyezkedett el, a Hanti-óceánnal a két kontinens között. Mindeközben Gondwana lassan a [[Déli-sark]] felé sodródott. Ez volt Pangea kialakulásának első lépése.
Pangea kialakulásának második lépése Gondwana és Euramerika összeütközése volt. A [[szilur]] időszakban Dél-Európa leszakadt Gondwanáról és elkezdett Euramerika felé mozogni az újonnan alakult Rheic-óceánon keresztül, majd összeütközött Baltika déli peremével a [[Devon (időszak)|devon]] időszakban, bár az utóbbi mikrokontinens egy víz alatti lemez volt ekkortájt. Az Iapetus-óceán testvér óceánja, a Hanti-óceán összezsugorodott, amint egy Szibériáról leszakadt szigetív összeütközött Kelet-Baltikával(amely már Euramerika része volt). Emögött a szigetív mögött egy új óceán volt, az Ural-óceán. A késő szilur időszakban Észak-és Dél-Kína leszakadt Gondwanáról és észak felé vette az irányt, egyre szűkítve az útjukba eső a Proto[[tethys-óceán]]t, egyúttal megnyitva az új Paleotethys-óceánt délen.
A devon időszakban, Gondwana maga vette az irányt Euramerika felé, így szűkítve a Rheic-óceánt. A korai [[
A késő karbonban Nyugat-Kazakhsztánia összeütközött Baltikával, bezárva a köztük lévő az Ural-óceánt, és a Prototethys nyugati medencéjét (uráli hegységképződés), így a kialakulását nemcsak az [[Urál-hegység]], hanem Laurázsia szuperkontinens is. Ez volt Pangea kialakulásának utolsó lépése. Közben Dél-Amerikában is összeütközött Dél-Laurentiával, bezárva a Rheic-óceánt és kialakítva Appalache-hegység legdélibb részét és a Ouachita-hegységet. Ekkorra Gondwana ismét a Déli-sark közelébe került és gleccserek alakultak ki az Antarktisz, India, Ausztrália, Dél-Afrika és Dél-Amerika területén. Szintén a késő karbon időszakban az észak-kínai tömb összeütközött Szibériával, teljesen lezárva a Prototethys-óceánt.
53. sor:
Az Atlanti-óceán felnyílása nem egy egységes folyamat volt; először az északi-központi Atlanti medencében keletkezett hasadék. A déli Atlanti-óceán ,mindaddig nem nyílt szét, amíg a [[Kréta időszak]]ban Laurázsia nem kezdett az órajárással egyező irányú forgásba, ami Észak-Amerika észak felé történő és [[Eurázsia]] dél felé történő elmozdulásával járt. Laurázsiának ez az elfordulása a Thetysz-óceán bezáródásához vezetett. Eközben Afrika másik oldalán [[Kelet-Afrika]], [[Antarktisz]] és [[Madagaszkár]] módosuló határai mentén új hasadékok keletkeztek, amelyek nemcsak a délnyugati [[Indiai-óceán]] kialakulásához vezettek, hanem a kréta időszakban szét is nyitották azt.
Pangea felbomlásának második fő szakasza a korai kréta szakaszban (150-140 millió éve) kezdődött, amikor Gondwana szuperkontinens több kontinensre (Afrika, Dél-Amerika, India, Antarktisz és [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]]) tagolódott. Mintegy 200 millió éve [[Kimméria]] kontinens, mint fent már megjegyeztük (lásd: "Pangea kialakulása"), egyesült Eurázsiával. Az összeütközéssel azonban egy szubdukciós zóna keletkezett.
Ezt a szubdukciós zónát Thetysz-ároknak nevezték el. Ez az árok bukhatott a Thetysz közép-óceáni hátság alá, ez a hátság felelős a Thetysz-óceán terjeszkedéséért. Ez okozta talán Afrika, India és Ausztrália északi irányú mozgását. A korai kréta szakaszban az Atlanti-óceán, a mai Dél-Amerika és Afrika végül leszakadtak Kelet-Gondwanatól (Antarktisz, India és Ausztrália), ami a "Dél-Indiai-óceán" szétnyílását okozta. A középső kréta szakaszban, amikor [[Dél-Amerika]] elkezdett nyugati irányba távolodni Afrikától, megnyílt a Dél-Atlanti-óceán. A Dél-Atlanti-óceán nem volt egységes, észak-dél irányú hasadék keletkezett benne.
Madagaszkár és India is ekkor kezdtek elválni Antartkisztól és észak felé mozogni, szétnyítva az Indiai-óceánt. Mdagszkár és India egymástól 100-90 millió évve ezelőtt a késő kréta szakaszban kezdtek elválni. India tovább folytatta mozgását észak felé, Eurázsia irányába 15
==Jegyzetek==
| |||