„Jagdpanzer IV” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
a vesszőhibák stb. |
||
25. sor:
== Fejlesztés ==
A nyomasztó szovjet páncélosfölény páncélelhárító fegyverek egész sorának kifejlesztésére késztette a németeket. A korai páncélvadászok ([[Marder I]], [[Marder II]], [[Marder III]]), habár rendkívül hatékonyak voltak, páncélvédettségük messze elmaradt a kívánatostól. A probléma megoldását a hadvezetés egy új, megfelelő tűzerejű és páncélzatú vadászpáncélos kifejlesztésében látta. Az új „harckocsi-vadász” kifejlesztésére 1942 decemberében hirdetett pályázatot a Hadsereg Fegyverügyi Hivatala (Heereswaffenamt). A Hivatal követelményei szerint a járművet egy L/70-es csőhosszúságú 7,5 cm-es löveggel valamint 100 mm-es homlokpáncélzattal kellett ellátni. A jármű alapjául a jól bevált Pz.Kpfw. IV alvázat jelölték ki.
A fejlesztési megbízást végül a [[plauen]]i Vomag (Vogtländische Maschinenfabrik AG) vállalat kapta, amely 1943. május 13-ára el is készítette a páncélvadász 1:1 méretarányú fa modelljét, amelyet be is mutattak a Führernek. Az első működőképes prototípus ugyanezen év decemberében készült el
A jármű páncélzata elmaradt ugyan a pályázati kiírásban szereplő 100 mm-es vastagságtól, ám ezt jól ellensúlyozza annak dőlésszöge és a jármű alacsony sziluettje, azaz a kis célfelület. A Jagdpanzer IV-es teljesítménye szinte teljesen megegyezett a [[Sturmgeschütz IV|StuG IV]]-esével, egyedül a páncélvédettség területén rendelkezett jobb mutatókkal. A („rövid-csövű”) Jagdpanzer IV-esből a gyártás leállításáig (1944. november) 769 darab épült a Vomag gyáraiban. A gyártás során számos módosítást végeztek a járművön. 1944 májusától sok egységnél elhagyták a lövegről a csőszájféket, mivel számos panasz érkezett, hogy az tüzelés után felveri a port, ami amellett, hogy elárulja harcjármű pozícióját, „elvakítja” a személyzetet is. A járműveket 1944 szeptemberéig [[zimmerit]]tel is bevonták. Számos járművet elláttak kötény páncélzattal (Schürzen), hogy fokozzák védelmüket.
33. sor:
A járművel nagyon sok probléma volt. Műszakilag megbízhatatlannak bizonyult harckörülmények között, tervezési hiányosságok is mutatkoztak. 1944. június 6-án (a [[normandiai partraszállás]] idején) a 12/1. SS-páncélvadászok azért nem tudtak megindulni, mert a lövegekkel nem lehetett célozni. A lefolytatott vizsgálat szerint vagy a célzóoptika tervezési hibája, vagy a löveg beszabályozása okozta ezt. A június 9-én tartott újabb lőgyakorlatukon csak a páncéltörő lőszerre tudták optimalizálni az irányzást, míg a repeszgránátok továbbra sem találtak célba. Végül július 6-ra sikerült a lövegeket beszabályozni, amiben segítséget jelentett, hogy aznap végre megérkeztek az egy hónapja megrendelt csőszájfékek.<ref>{{Számvéber:SS-páncélosok|oldal=101-102}}</ref>
Az L/70-es löveggel felfegyverzett változat fejlesztésébe a Vomag mellett bevonták az Alkett (Altmärkische Kettenwerke) céget is. A két vállalat másként oldotta meg a nagyméretű, PaK 42 típusú löveg beépítését, ezért a két jármű felépítménye eltért egymástól (az Alkett vállalat típusa magasabbra sikeredett). A két járművet párhuzamosan kezdték gyártani 1944 augusztusában. Az új, megnövelt tűzerejű páncélvadász a Panzer IV/70(A), illetve Panzer IV/70(V) típusjelzést és Sd.Kfz. 162/1-es jelölést kapta. A típusjelzésben szereplő A illetve V betűk a gyártóra utalnak (Alkett/Vomag). (Fontos megjegyezni, hogy a tévhittel ellentétben a páncélvadász hosszú-csövű változatára soha nem használták a Jagdpanzer IV-es jelölést).
== Felépítése ==
49. sor:
A Jagdpanzer IV-eseket rendszerint a páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok a páncélvadász zászlóaljaihoz (Panzerjäger Abteilung) osztották be 1944 márciusától kezdve. A típus első bevetésére Itáliában került sor a Herman Göring hadosztály kötelékében. A keleti fronton harcoló egységek közül először a 4. és az 5. páncéloshadosztályt szerelték fel ezekkel a járművekkel. Normandiában 1944 júniusában 62 (más források szerint csak 60) Jagdpanzer IV-es állt szolgálatban a [[Panzer Lehr]], a [[Hitlerjugend]], valamint a 9. páncéloshadosztály kötelékében. A rövidcsövű vadászpáncélos hatékony ideiglenes megoldásnak bizonyult a nagyobb tűzerejű változat szolgálatba állításáig. Harckocsi-vadász létére rohamlövegként a gyalogság támogatására is kiválóan megfelelt.
A Panzer IV/70(V) a nyugati fronton esett át tűzkeresztségen 1944 augusztusában, a 105. és 106. páncélos-dandár (Panzer Brigade) kötelékében harcolva. A Vomag által tervezett hosszú csövű vadász páncélosokat páncélos- és páncélgránátos-hadosztályok a páncélvadász zászlóaljaihoz (Panzerjäger Abteilung), valamint önálló páncélvadász zászlóaljakhoz és páncélos-
A Panzer IV/70(A) 1944 szeptemberében került először a páncéloshadosztályokhoz, mint „szabvány harckocsi” a veszteségek pótlására. Szintén ezzel a típussal pótolták a rohamlöveg veszteségek egy részét is. A Panzer IV/70(A)-k nagy része a keleti fronton került bevetésre.
| |||