„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
A síkság rendkívül gazdag termőföldje sűrűn lakott vidékké tette, már a középkortól, a fönnmaradt pápai tizedjegyzékek, a XVI. századtól a református egyházi összeírások, majd a török adólajstromokból láthatóvá vált, hogy az őshonos lakosság létszáma Bánságban a török hódoltság megszűnéséig nem csökkent.
[[Kép:Claude Florimond de Mercy.jpg|jobbr|bélyegkép|[[Claude Florimond de Mercy]] császári tábornagy, a bánáti tartományi adminisztráció elnöke]]
1718 után Bánságban a IV. Károly császár uralma alatt, katonailag irányított terület jött létre Temesközben. az első kinevezett vezetője [[Claude Florimond de Mercy]] a bánáti tartományi adminisztráció elnöke lett. IV. Károly császár elrendelte, hogy az átnevezett Bánságba németeket telepítsenek, Florimond de Mercy tábornagy utasítást kapott, hogy készítse fel a falvakat a német telepesek fogadására, ami nem volt más, mint az őshonos lakosság kirekesztése. A sokféle betelepítési eljárás következtében a Bánság a történeti Magyarország etnikailag a legtarkább tájává vált, a magyarok azonban csak a legutolsók között kaptak lehetőséget a vidék benépesítéséhez.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-548.html Banó István: Bánság, Bánát, németül, románul, szerbül Banat]</ref> A három megyényi területen élő őshonos magyar lakosság kitelepítéséről ma még csak közvetett adatok léteznek, mert a bécsi katonai archívumok Bánságra vonatkozó iratai máig feltáratlanok. Böhm Lénárt az 1864. évi monográfiában „Dél-Magyarország vagy az úgynevezett Bánság" oly befolyás alatt keletkezett, amely csak félig szabadelvű történelem megírását is lehetetlenné tette és oly időben midőn minden levéltár úgy szólván, hét lakatra volt zárva és megközelíthetetlen volt. A német betelepítés az elpusztított őshonos lakosság házaiba történt, amiről pontos nyilvántartások készültek.
[[Fájl:Temesi bánság és környéke az 1716-1717 Claude Florimond de Mercy térképe.jpg|bélyegkép|balra|A Temesi bánság és környéke az 1716-1717. évi hadjáratok idején, Claude Florimond de Mercy térképe]]
Egyben a kitelepítettek létszáma is követhető, a közzétett Mercy-féle 1723-1725. évi térkép alapján, de sokkal részletesebb az 1769-1772-ben készült bánáti katonai térkép, amely sűrűn lakott vidéket ábrázol és még az ősi középkori falvak nevei is felismerhetőek rajta. Az ősi falvak történetéről, részletes adatokat találunk faluról-falura, nyoma sincs az lepusztult vidéknek. A spontán kialakult ősi falvak házai álltak még és azokban helyezték el a folyamatosan odaérkező telepeseket. Az 1723-25 évi Mercy-féle összeírás 662 régi falut és bennük 21289 házat számolt össze, a pusztákról tanyákról azonban a Mercy-féle összeírásban nincs adat, a hontalan zsellérekké tett őshonos lakosságot számba sem vették. Az elvándorlásra esély sem volt, mert fegyveres őrség állt a Maros és a Tisza mentén, az emberek a pusztákon és tanyákon húzták meg magukat. A "szögedi nép", vagy a tömösközi (ami ugyanaz), a Tisza mindkét oldalán átélte a több mint félévszázados kirekesztést. 1778 után visszatért hozzájuk ősi püspökségük, az újraalakult csanádi püspökség Temesvárott. 1751-ben Mária Terézia átszervezte a 11 katonai körzetre osztott területet és a gazdaságilag rendezetlen térség 8 körzetében polgári közigazgatás váltotta fel a katonai kormányzást. A déli 3 körzet bánsági katonai határőrvidéket lett. A Maros–Tiszai határőrvidéket 1747 és 1752 között megszüntették, s az ottani szerb határőrök egy része családjával együtt a Bánátba költözött át, hogy ne kerüljön a nemesi vármegyék hatalma alá. 1760 és 1770 között a Bánságot 10 évre elzálogositották egy bécsi banknak. 1778 után a lakosság a magyar király alattvalója lett. A Temesközben ma is a volt csanádi, ma temesvári egyházmegye többségi hívei az őshonos magyar lakosság.
| |||