„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés

[[Temesköz]]nek a [[Maros]], a [[Tisza]] és a [[Duna]] által közrezárt síkságot nevezték a [[török hódoltság]] előtt, ami csak a [[18. század]]ban kapta a [[Bánság]] nevet. A síkságon keresztül folyó [[Temes (folyó)|Temes]] a Dunába torkollik. Temesköz a legrégebbi tájneveink egyike és a középkorban már viszonylag sűrűn lakott virágzó magyar vidék volt, amelynek a hegyvidéke [[Erdély]]hez is tartozott. A [[Karlócai béke|Karlócai békekötés]] után csak a Temesköz maradt török kézen, a szerzödésben újra megerősítették a hódoltságban élő őshonos lakosság vallásszabadságát. [[III. Károly magyar király]] (VI. Károly néven [[Német-római Birodalom|német-római császár]]) hadai élén még egy háborút indított a török teljes kiűzésére a történelmi Magyarországról. Több mint másfél évszázados török fennhatóság végén az 1718-ban kötött [[pozsareváci béke|pozsareváci békében]] a [[Török porta|Porta]] lemondott a Temesköz birtokáról és az a német-római császárság fennhatósága alá került. A ''Banatus Temesiensis'' nevet akkor kapta, amikor a területet VI. Károly császár joghatósága alá került, a haditanács katonai irányítást vezetett be, amelynek első kormányzója [[Claude Florimond de Mercy]] tábornok lett. 1711-ben a [[Szatmári béke|szatmári békében]] biztosított vallásszabadságot és birtokjogot. Ezt a jogot VI.Károly császár az őshonos bánsági lakosságtól megvonta, a "fegyverjogra" ('' ius armorum''<ref>[http://www.jogiforum.hu/publikaciok/74 Dr. Michalik György: ''Ius Armorum'' (A fegyverek joga)]</ref>) hivatkozva (a "ius armorum"-ot az igazolási eljáráson átesett régi birtokosoknak kellett kifizetniük, hogy földjükhöz jussanak). Mivel elsősorban az udvar viselte a háború költségeit, indokoltnak látszott, hogy megfizettesse a birtokba jutást azokkal, akik jogukat addig nem érvényesíthették. Az újonnan visszaszerzett területek rendezésével megbízott tanács (az ún. neoacquistica commissio) az egyházi birtokot minden kifogás nélkül restituálta, de csak azokat a világi földesurakat elégítette ki, akik a jogukat hiteles adományozó dokumentummal bebizonyították. Erre sokan nem voltak képesek az okleveleik elvesztése miatt, és így birtokaik császári kézen maradtak. A többitől is 10%-os adót követeltek birtokba juttatás fejében. (Ezt a váltságot ''ius armorum'' = fegyverjognak nevezték.) A birtok értékét a bizottság állapította meg, jellemzően felülértékelve azt.

A török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája, [[Savoyai Jenő]] döntő [[Zentai csata|zentai győzelme]] 1697. szeptember 11-én teremtette meg [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] számára, a török uralom alól felszabadított [[Magyar Királyság]] birtoklásának lehetőségét, a Temesköz kivételével. 150 év szakadatlan török háborúja óta először sikerült megsemmisítő csapást mérni a szultán vezette török főhaderőre. A Duna, a Maros és a Tisza közötti gazdag vidéket - amelyet Magyarország Kánaánjának, [[I. István magyar király|Szent István]] koronája egyik legszebb gyöngyszemének neveztek. A régi magyar törvénykönyvek és egyéb történelmi emlékek „Temesköz”-nek, „Temesi Tartomány”-nak, „Temesvári Kapitányság”-nak, az 1699-es [[Karlócai béke|karlócai békeszerződés]] korában kiadott német iratok pedig „''Temesvarerische Länder''”, „''Temesvarer Region''”, „''Temesvarer Provinz''” vagy „''Temeser Bezirk''” néven emlegették. A török háborúk nyomán lakatlan, elvadult pusztasággá változott. A jelzők a rebellis magyarokról, a 18. század végére szinte kötelezővé váltak, ami magyarázatot adhat a magyarok kiűzésére a Bánságból. Temesközben az 1333-as pápai tizedjegyzékből, a Szentszéknek fizetett adójegyzékekből ismert középkori ősi falvaknak nyoma sem maradt, a sűrűn lakott temesi vidék „elvadult lakatlan pusztasággá” vált a török 1716-ban történt elvonulása után. 1724-ben a katolikus egyházi élet élénk fejlődésnek indult, amikor gróf [[Nádasdy László (püspök)|Nádasdy László]] csanádi püspök, aki az ősi püspöki székhelynek, Csanádnak, a török hódoltságban történt elpusztulása után, Temesvárt tette püspöki székhelyévé. 1724 március 5-én ünnepélyesen be is vonult.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch14s20.html Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben]</ref> Temesközt [[III. Károly magyar király]] ''VI. Károly'' néven [[Nyugati császárok listája|német-római császár]], Mária Terézia apja vette joghatósága alá a haditanács katonai irányítása alatt, amely úgy is maradt 62 évig, de külön közigazgatási területté nem szerveződött mindaddig, amíg Mária Terézia jogilag a Magyar Királysághoz csatolta az 1741. évi XVIII. törvénycikk alapján.<ref>[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=4728 1741. évi XVIII. törvénycikk]</ref> 1779-ben Mária Terézia királyné az úgynevezett „Temesi Bánságot” is <ref>[http://mapire.eu/hu/map/fms-banat/?zoom=13&lat=45.74962&lon=21.2447 Az Első Katonai Felmérés térképe (1763-1787) - Temesi Bánság (1769-1772)]</ref> visszacsatolta Magyarországhoz. Végül 1778. júniusában királynői rendelettel a visszacsatolt területekből kialakították [[Torontál vármegye|Torontál]], [[Temes vármegye|Temes]] és [[Krassó vármegye|Krassó vármegyét]].