„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés

== Temesköz őshonos lakossága ==

A síkság rendkívül gazdag termőföldje sűrűn lakott vidékké tette, már a középkortól, a fönnmaradt pápai tizedjegyzékek, a XVI. századtól a református egyházi összeírások, majd a török adólajstromokból láthatóvá vált, hogy az őshonos lakosság létszáma Bánságban a török hódoltság megszűnéséig nem csökkent.

 

1718 után Bánságban a IV. Károly császár uralma alatt, katonailag irányított terület jött létre Temesközben. az első kinevezett vezetője [[Claude Florimond de Mercy]] a bánáti tartományi adminisztráció elnöke lett. IV. Károly császár elrendelte, hogy az átnevezett Bánságba németeket telepítsenek, Florimond de Mercy tábornagy utasítást kapott, hogy készítse fel a falvakat a német telepesek fogadására, ami nem volt más, mint az őshonos lakosság kirekesztése. A sokféle betelepítési eljárás következtében a Bánság a történeti Magyarország etnikailag a legtarkább tájává vált, a magyarok azonban csak a legutolsók között kaptak lehetőséget a vidék benépesítéséhez.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-548.html Banó István: Bánság, Bánát, németül, románul, szerbül Banat]</ref> A három megyényi területen élő őshonos magyar lakosság kitelepítéséről ma még csak közvetett adatok léteznek, mert a bécsi katonai archívumok Bánságra vonatkozó iratai máig feltáratlanok. Böhm Lénárt az 1864. évi monográfiában „Dél-Magyarország vagy az úgynevezett Bánság" oly befolyás alatt keletkezett, amely csak félig szabadelvű történelem megírását is lehetetlenné tette és oly időben midőn minden levéltár úgy szólván, hét lakatra volt zárva és megközelíthetetlen volt. A német betelepítés az elpusztított őshonos lakosság házaiba történt, amiről pontos nyilvántartások készültek.