„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés

Az első, jelentősebbnagy sorozatban gyártott haditengerészeti változat, '''F4H–1''' típusjeleltípusjellel. Ezt a jelzést 1962. szeptember 18-án ''F–4B''-re változtatták, amikor az USAF és a US Navy jelölésrendszerét egységesítették.{{refhely|McLelland, 2015|41. o.}} Kétülésesként, továbbfejlesztett avionikával immár vadászbombázó feladatkört látott el. Alkalmazta mind a Haditengerészet, mind a Tengerészgyalogság. A törővégi szárnyszakaszon lehajtható belépőéleket alakítottak ki. Két J79–GE–8A, vagy J79–GE–8B gázturbinát építettek be, egyenként 75,4 kN maximális tolóerővel. 1962-ben nevezték át F–4B-re. Összesen 649 darabot építettek belőle.

Az első, minden napszakban bevethető változat, melyet felszereltek csapásmérési feladatkört ellátó berendezésekkel is a Légierő igényeinek megfelelően. Ekkor még '''F–110A''' volt a típusjele, majd (ld. a ''B'' változatnál) 1962. szeptember 18-ától típusjelölését ''F–4C'' jelzésre változtatták.{{refhely|McLelland, 2015|41. o.}} Integrálták rendszereibe az [[AIM–4 Falcon]] és [[AGM–12 Bullpup]] rakétákat valamint nukleáris fegyvereket. A megnőtt össztömeg és stabilitás miatt főfutókerekek szélesebb gumiabroncsot kaptak, mely miatt szárnyfelekbeni akna méretét meg kellett növelni, ami a felső profil kiemelkedésében érhető tetten. A gázturbina teljesítményén némileg javítottak, a J79–GE–15 gázturbinákat felszerelték önindító berendezéssel. [[Légi utántöltés|Levegőben utántölthetővé]] tették a pilótafülke és a függőleges vezérsík közé beépített, behúzható csonkkal, amely a Légierőnél alkalmazott merevcsöves rendszer, szemben a haditengerészeti tömlős rendszerrel. Új AN/APQ–100 rádiólokátort építettek be, duplikálták a repülésvezérlő rendszert, mellyel a hátsó ülésről is vezethetővé vált a repülőgép. Ezzel a változattal 1963. május 27-én lépték át a hangsebesség kétszeresét, az első repülés során. Összesen 583 darabot építettek, több átépítésre került más változatokra.