„Ménfőcsanak” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
25. sor:
}}
'''Ménfőcsanak''' [[Győr]] egyik városrésze. Az [[M1-es_autópálya_(Magyarország)|M1-es autópályától]] délre, a [[83-as főút (Magyarország)|83-as főút]] és a Győr-[[Pápa (település)|Pápa]]-[[Szombathely]] vasút mellett fekszik, a [[Bakony]] és a [[Kisalföld]] találkozásánál. [[1934]]-ben ''Csanakfalu'', ''Csanakhegy'' és ''Ménfő'' , három korábban különálló község egyesítésével jött létre. 1970-ben csatolták Győrhöz. [Koroncó határ megjelölés rossz!!! feltétlenül el kell hagyni]
==Története==
[[Kép:Chronicon Pictum P050 A ménfői csata.JPG|300px|bélyegkép|Az 1044-es ménfői csata a Képes Krónika miniatúráján]]
[[Kép:Csanaki kepeslap.jpg|300px|bélyegkép|jobbra|Képeslap a régi Csanakról]]
Földrajzi helyzete lehetővé tette az ember letelepedését. Elsősorban a Rába folyó mentén alakultak ki települések, amit a régészek az új utak és bevásárlóközpontok helyén feltártak. [1991-2005 között] L.még: Régészet címszót.
A középső [[bronzkor]] „mészbetétes kultúra népe” itt hagyta a szépen munkált kagylóhéj porával díszített cserépedényeit. Különösen gazdag [[kelta]] és [[Római Birodalom|római]] emlékekben Egy kelta falut tártak fel, (kutat, élelmiszer tárolót, kovácsműhelyt) és honfoglalás kori falut – és újra eltemettek az új építésű utak alá.
46. sor:
Csanak és Csanakhegy egyházi birtokos tulajdona volt - pannonhalmi Bencés Rend birtoka volt egészen a jobbágyfelszabadulásig-,
Ménfőn világi birtokosok váltották egymást. Ménfőn az Árpád-kor elején királyi jobbágyok lakták, közülük csak 1170 köröl Kondrád, III. István király jobbágya neve ismert. A következő birtokosok Baráti (Barát falu) nemesei voltak. Baráti Márton mester és fia, István és testvérei 1311-ben a ménfői egyház kegyurai voltak. Ménfői egyház földjeit szőlőtelepítésre bérbe adták. Először kapunk hírt arról, hogy Ménfőn szőlőművelés volt. Okiratban foglalták a földbirtoklás új módját is, vállalásban kijelentették, hogy az újonnan ültetett szőlők örökölhetők és eladhatók. Az új tulajdonosokat István mester és örökösei nem "becsülhetik ki. A következő földesurak személyét határviták perirataiból ismerjük. 1244-1247 között már Poky Dezső alországbíró Vilmos pannonhalmi apát, között volt, a ménfői határ egy részét Csanakhoz csatolta.
A középkori Győr vármegye legelőkelőbb családja a Poky nemzettség volt, közülük sokan országos méltóságokat viseltek, Győr megye közigazgatásában jelentős szerepet vállaltak, megtaláljuk tagjait egyházi pályán is. Birtokaik több megyében találjuk. Győr megyében a Rába folyó mentén voltak. Ménfőn először a fent írt határperben jelentek meg.
Poky Dezső fiai Miklós, Benedek II. János győri kanonok - 1350-1362 között - 1362-ben osztoznak meg az örökségükön, Ménfő Jánosé lett. Zálogba adja Miklós testvérének, de már 1380-ban visszaváltja 150 forintért. 1388-98 között még mindig Jánosé Ménfő és arról írnak az oklevelek, hogy perel István, pannonhalmi apáttal szökött jobbágya miatt. 1412-ben ismét zálogba adja János Ménfőt Laki Györgynek 20 arany forintért.
77. sor:
Esterházy Miklós Ferenc fia és felesége Thököly Katalin, 1671-ben ismét megújítja a zálogot a győri jezsuitákkal. Ménfő pusztát 3000, Gyömörét és Tápot 6000 forintért adták zálogba, sőt 3 szőlőt is adományoznak, jezsuita konventnek a ménfői Kiáltó hegyen. Valószínűleg újra akarják telepíteni a falut is, mert Esterházy Ferenc templomot is építtetett 1678-ban. A templom kegyurának Esterházy József mondják, ő Esterházy Ferenc fia. A falu be is népesül, az 1683 évi források szerint, de még ebben az évben el is pusztul az utolsó török hadjárat alatt.
Kara Musztafa török hadvezér serege Győr alatt vonult Bécs felé – a Rábapatonai átkelőn is – visszafelé is erre jöttek, miközben „megjárták” Bécset az erdélyi sereg itt állomásozott Győr alatt. Elpusztult sok falu Győr környékén. 1688 évi összeírás a Sokoróaljai és Pusztai járásban csak 17 szegény helységet írtak össze. A török kiűzésére összesereglett európai hadak, itt gyülekeztek. A felszabadító harcok alatt folyamatosan ki volt téve a lakosság az idegen és magyar katonaság zaklatásának, pusztításának. Sérelmi jegyzőkönyvek szerint a lakosság arról panaszkodott, hogy a török alatt sem volt annyi nyomorúság, mint a felszabadító harcok miatt. A jobbágyok házait elpusztították, földalatti
Gyirmóti határper.
87. sor:
Esterházy Józsefnek egy fia, József (1714-1762), apjával ellentétben pazarló életmódot folytatott, birtokain sok adósságot halmozott föl. Ezért szerződést kötött három unokaöccsével, Ferenc fiaival - (Miklós 1711-1765, Ferenc 1715-1785, Károly 1725-1799) - kifizetik adósságait és életjáradékot biztosítanak számára, 30 évre zálogba veszik a birtokait. Így megmaradnak a család kezén, ez később sok bonyodalmat okoz az örökösöknek. Halála után birtokait testvérének fiai öröklik. 1762-ben megosztoztak a birtokon Miklósé lett Tatai és Gesztesi uradalmak. Ferencé lett septei és cseklészi birtokok. Károly, egri püspök, Septe, Pápa-Ugod-devecseri uradalmon osztozott Ferenccel. Ferenc fiai: Ferenc bán (1715-1785) cseklészi ág őse. Károly püspök (1725-1799), Miklós koronaőr (1711-1765), utódai öröklik a tatai uradalmat, így ők lesznek Ménfő birtokosai. Miklós fia, János (1748-1795) főispán, az ő fia III. Miklós (1775-1856) udvari tanácsos, tőle kapja Bezerédj Ignác a ménfői puszta inscriptionalis jogát.
'''Forrás: Galgóczi Károlyné: Ménfő földesurai.
'''A teljes szövegből: Visszatekintés Ménfő történetére című fejezet és a Ménfői Bezerédj család története.'''
Ménfő helynév – Ménfőcsanak község előtagja, amely három falu összevonásából keletkezett 1934-ben: Ménfő - Csanak – Csanakhegy. 1970-ben Győr városhoz csatolták, mai neve: Győr-Ménfőcsanak. Győr kertvárosainak egyike. Győr-Moson-Sopron megye, Észak-Dunántúli régió, Magyarország, Európa
Győr-Ménfőcsanak a térképen
'''Visszatekintés Ménfő történetére'''
'''Ménfő név jelentése'''
Ménfő helynév a mén, - csődör – és fő „fej” összetétele. Eredetileg egy dombtetőre vagy Csanaknak nevezett dombsor kezdetére vonatkozhatott - írja a Földrajzi nevek etimológiai szótára. Más változatok: a királyi ménes szálláshelye volt, innen kapta a nevét. Ez valószínű, mivel a környező településeket – Rábapatona, Mérges – a királyi lovászok falujaként említik a források. Korai magyar történelmi lexikon szerint Ménmarótról nevezték el, aki Anonymus Gestájában szereplő bihari vezér, Marót unokája. Ménmarót jelentése ''„a modern kutatás egyik irányzata szerint a magyar krónikákban szereplő Menroth neve keresendő az előtagban''” - Györffy György. Más felfogás szerint a bolgár-török Men (nagy) jelzőből származtatja az összetétel elejét, amelynek jelentése ennek ételmében „''perszifikálódott nagymorva''”– Váczi Péter.
{Irod. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. Akad. K. 1978. 418. p.
Korai magyar történelmi lexikon. 9-14. század. Bp. Akad. K. 1994. 451. p}
'''Ménfő határai'''
A történelmi Ménfő határai az évszázadok során gyakran változtak. 1238/40 évi pápai összeírásban, Albeus jegyzékében Tényő északi szomszédjának Ménfőt jelöli meg. Lehetséges, hogy amikor a baráti nemesek voltak Ménfő birtokosai a ma hiányzó területet – Tényő és Ménfő között még Ménfőhöz tartozott. A volt birtokosok ezt a határrészt magukkal vitték, amikor kiszorították az új birtokosok Ménfőről és Kisbaráthegy része lett.1344-1347 között zajló határperben alakították ki Ménfő és Csanak között a határt. A Világos vár nevű szőlőhegyet kettéosztották, amely nagyjából megfelel a huszadik századi határnak. Ezen a keleti határon a XVII. században ismét vita támadt a két falu földesura között. Nyugaton, a Gyirmóttal szomszédos határon többször volt vita.1345 évi gyirmóti határjártás arról tudósít, hogy a gyirmóti malomhely nevű sziget határos volt Ménfővel, itt volt a Ménfőiek „kijárása” a Rábára. Mivel a törökkorban a ménfői határt a csanaki és gyirmóti jobbágyok művelték meg, ez végérvényesen feledésbe merült. A határvita már 1500 és 1517-ben elkezdődött Gyirmót és Ménfő között. Kölcsönösen elszántották egymás földjeit. A török kiűzése után ismét felélénkült a vita a két község földesura között, 1689-1726 között négy határjárás volt. A kérdéses területből a Kisgyirmóti puszta – Ménfő nyugati része, Koroncó félé – Ménfőé maradt, a Sárkerék dűlőt pedig Gyirmótnak ítélte a vármegye. 1815-ben ismét jóváhagyták ezt az ítéletet és biztosítottak Ménfőnek negyven öl széles utat, a gyirmóti legelőn – csanaki – ménfői - gyirmóti – határok mentén, amelyen a ménfői pusztáról kihajthatták az állatokat a Rába folyóra.
Ménfő területét még a XIX. században sem lehetet pontosan megállapítani, amint ezt Ménfő eladásakor – Bezerédj családnak – vagy az első mezőgazdasági összeírásból is kitűnik.
'''Ménfő falu helye'''
A klasszikus értelemben vett falu valószínűleg a török hódoltság alatt szűnt meg. Nézzük meg a forrásokat. Az első említés a fent is idézett határperben olvashatunk, amely Poky Dezső Ménfő birtokosa azzal vádolta Vilmos szentmártoni apátot - aki Csanak földesura is volt, hogy Ménfő egy részét Csanakhoz csatolta. A személyes határjárás alkalmával „''az apát Ménfő nyugati részén kezdi a határokat mutatni, majd a '''falu mögött keletnek tér, s átmegy a nagy útra,''' amelytől tovább is keletnek tartva egy hegyre ért”'' (1) A kérdés az, hogy hol volt a „''nagy út''” nyomvonala? Győr vármegye tizennegyedik századi térképén (2) Győrből két út vezet Tét felé. Az egyik Gyirmót – Koroncó – Pakos – Pok – Tét felé megy. A másik út Gyirmót előtt, a csanaki hegyórát kikerülve ment Szemerére, onnan Tét és Péc felé elágazott. Ez utóbbi nagyjából megfelel a mai 83-as út Ménfőcsanakot elkerülő nyomvonalának. Az útépítést megelőző régészeti feltáráskor előkerült egy '''római útjelző kő''', bizonyítéka annak, hogy itt mehetett a régi római út Arrabonából Savariába. Az 1345 évi Gyirmóti és ménfői határjáráskor is megemlítik a Ménfőről Győrbe vivő ''„nagy utat” …innen a Rába felé haladva a régi malom árkához jutottak”'' a határt megállapítók.(3) Ez a falu mindenképpen a két út között lehetett valahol.
Térkép Györffy György: Az Árpád-kori Magyaroroszág történeti földrajza c. kötetből.
A falu '''adószedők''' feljegyzéseiből. Az adóösszeírások csak arra adnak feleletet, hogy egyáltalán számon tartották a falut. A dicalis összeírásokban 1531-ben 2 portát, 1532-ben 16 portát, 1535-ben ismét lecsökken a porták száma 3-ra, 1536-ban már csak 2,5 portát írtak össze, ellentétben a szomszéd Csanakkal, ahol folyamatos az összeírás.
1549-ben a rovásadó összeírásokból kimaradt Ménfő és Csanak is. Hat évvel Székesfehérvár, Esztergom és Tata török kézre kerülése után a hódoltatás Győr megye délkeleti felére is kiterjedt. Az adót csak a Rába – Kis-Duna vonalától északnyugatra tudták behajtani. Ezért csak ezeket vették nyilvántartásba. (4) 1558 és 1570 között Salm Egon gróf, győri várkapitány megtisztította Győr megyét a töröktől. 1566. júniusban Palota várának felmentésére magyar és német sereg gyülekezett Győrött. A török előőrsöt küldött ki megfigyelésükre, akik '''Ménfő faluig''' jutottak el, itt figyelőállást foglaltak el. (5)
1573-ban és azt követő években ismét állandó portyázó török csapatok pusztították Győr megyét, minek következtében elnéptelenedtek a faluk.
1609-ben elhagyott helynek írják, 1617 és 1619 évi összeírásokban nincs benne. (6)
Amint láttuk létezett a falu, csak még mindig nem tudjuk, hogy hol volt. Nézzük más szempontból is.
Vegyük alapul a '''templomot''', a falu helyének megállapításához. A tizennegyedik század elejéről van adatunk a ménfői templomról. 1311-ben a ménfői Szent Szűz tiszteletére épült egyház földjein, a templom kegyura, Baráti Márton mester új szőlő ültetésére adott engedélyt. Még 1416 és 1430-ban is megemlítik „''possessio Meenfw”-''t a Boldogságos Szűz tiszteletére rendelt egyházzal. A templom helyéről nem történik utalás az okiratokban. (7)
A templomról 1748 évi egyházlátogatásig nincs hír. Itt viszont már azt olvashatjuk, hogy ''„Ménfő temploma Szent Magdolna tiszteletére épült 70 évvel ezelőtt. …a földesúr gr Esterházy József kúriai bíró, kegyúri jogokat az alapítás jogán élvezi'''.”''' (8)'' Az 1790-es évek elejéről előkerült egy kápolna felújítási terv, a kápolna alaprajzával, amely egy romos épület megnagyobbítási tervrajza, pontos költségszámítással, alap, oldal, tető kidolgozott tervekkel (9) Itt megint csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Ha a kápolna hetven éve, 1678-ban épült, megrongálása az utolsó török hadjárat alatt történhetett. (1683) Vannak utalások arra, hogy ezt megjavították a puszta akkori bérlői, a győri jezsuita atyák. A sekrestye éppen maradt falai középkori építészeti elemet mutatnak, az utolsó helyreállítás irányító építész –Winkler Gábor, 1992-ben – is ezt valószínűsíti. (9/2) Azaz ez az újkori templom (kápolna) a régi középkori templom alapjaira épült. Ez arra enged következtetni, hogy a középkori falu helye is itt volt. Ezt a feltevésünket erősíti meg 1885-ben Királyszéky Győri Közlönyben írt tanulmánya is''. „Ménfő szőlő területe 152 hold, …más része puszta urasági birtok, amely az elpusztult falu helyén fekszik, a hegyközségtől a GYŐR-PÁPAI- TÉNYŐI út válassza el.”'' (10.)
Ettől két kortárs véleménye is eltér.
Matusek Antal, aki 1859-ben ménfői jegyző volt az írja a Győri Közlönyben ''„Ménfő falu a szájhagyomány után ott állott, amint '''kastély és a gyirmóti falu között a csanaki határ felé egy kis nyárerdő áll.'''” (11)'' Fehér Ipoly is Matusek véleményét látszik alátámasztani: ''„a falu, még a tizenhetedik században is ott állt, ahol '''a ménfői és csanaki határok összeszegelnek.”''''' (12''')''' Későbbi Kerekes-féle monográfia is ír a falu helyéről (1929) ''„'''a török világ előtt a síkságon feküdt''' és gazdag községvolt.” (''13'')'' Bedy Vince is a síkságon lévő faluról ír, „''a laposon álló falu még a török hódoltság első idejében elpusztult, nem tudjuk pontosan, hogy mikor, de 1592-ben, tehát Győr török kézre kerülése előtt, már puszta hely volt és az egész tizenhetedik században pusztának mondják okleveleink.”'' (14) Ménfő falu 1683-as vármegyei összeírásban még megjelenik, de Kara Musztafa serege lerombolja még ebben az évben. Mégis felépül, mert az 1688 évi összeírásban a Pusztai és Sokoróaljai járás szegény helységei között van összeírva. Ez a falu is tizennégy év múlva elpusztul, a Rákóczi szabadságharc alatt 1704-ben a Koroncó és Gyirmót között vívott csatában. Fel sem épült többé a síkságon. Lakosai a szőlőhegyben telepedtek le a XVIII. században. A kápolna a szőlőhegy végére került, elvesztette a középkori faluközpont jellegét.
A teljesség igényével megemlítjük még Gergely Gyula csanaki tanító véleményét is, aki a szájhagyomány alapján tanította ''„Ménfő község nem a mostani helyén volt, hanem két kilométerrel nyugatra, a mostani 7-es őrházon kívül”'' Az őrház a vasút és a 83-as út keresztezésében állt. (15)
Összefoglalva a következő eredményre jutunk. Három helyszín lehetséges a hajdani falu helyeként. A mai kápolna körül, ahol később a puszta (uradalom) épült ki, a csanaki és gyirmóti határnál, valamint a szájhagyomány szerint a Koroncó felé menő úton, a dombháton. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy mindig is volt egy uradalom, egy birtok – ahogy a falu elnevezése is mutatja, Villa Menfy – és külön volt a falu, valahol a síkságon a „''Nagy út''” mellett, amelyik helye mindig megváltozott egy-egy hadsereg pusztítása után.
Térkép: 1787-ből
Jegyzetek Ménfő falu helye c. fejezethez.
'''1'''. Pannonhalmi r. levéltár, Capsa 68. K. Oklevéltár 132. sz. PRT II. köt. 115. p.
'''2'''. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza./szerk. Győrffy György. Bp, Akad. 1987. 2. köt. 396. p 17. p.
'''3'''. Bedy Vince: Gyirmót története. Kézirat. Győr, 1938. 169. lev. Közös tokban.
'''4.''' Maksay Ferenc: Magyarország bitokviszonyai a 16. század közepén. Bp. Akad. 1990. Győr megye: 345-351. p.
'''5'''. Veres D. Csaba: Várak a Bakonyban. A veszprémi, pápai és palotai vár hadtörténete. Bp. Zrinyi K. 1983. 95. p.
'''6.''' Fehér Ipoly, 567. p. Borovszky 337. p. Fehér Ipoly: Győr vármegye és város egyetemes leírása. Bp. 1874. Franklin. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája./ szerk. Borovszky S. Bp. O.M. Társaság. 1910. Esztergom vármegye. Győr vármegye.
'''7'''. Hegyalja, 2011. 3. sz. Fehér I. 542. p, Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza./szerk. Győrffy György. Bp, Akad. 1987. 2. köt. 396. p. 17. p. – Gecsényi Lajos: Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez. = Győri Tanulmányok. Győr. 1988. 19-38.p.
'''8.''' Varga Imre – Reinhárdt Gyula: A Győri Székesegyházi Főesperesség első esperes kerületi plébániáinak összeírása 1748-ban.= Magyar egyháztörténeti vázlatok . 2. köt. Bp. 1990.
'''9.''' MOL P. sz. 210-V. 21. kegyúri iratok, 1792-1794.
'''9/2''' Winkler Gábor: Ménfőcsanak Bezerédj kastély, kápolna felmérése MJ műemlék jellegű épület műleírása. Győr, 1988. gépirat.
'''10'''. Királyszéky: Ménfő és a szomszédos községek helytörténetei rajza = Győri Közlöny, 1885. aug. 2, 6, 9, 13. sz. Templom alaprajzát ld, a templom és iskola fejezetnél.
'''11'''. Győri Közlöny, 1859. 26. sz. március 31. 1. p. Matusek cikke elején közöl adatokat, ''„Ménfő hegy egy adóközség a pusztával Győrtől délre egy órai távolság. Kiterjedése szántóföldekben 662 hold, 1553 öl, rét és belsőség 152 hold 322 öl, legelő 363 hold 707 öl, erdő 56 hold 1225 öl, utak és haszontalan 40 hold, 1276 öl, összesen 1381 hold 1276 öl. Népessége 479 rkt. 237 ev. 1 ref, 2 zsidó, összesen 717 lélek, kik 156 házban 153 család, közülük 338 férfi, 381 nő.”'' A cikk történeti részében Czech Jánosra hivatkozik, ezek az adatok megegyeznek minden más forrással is, elsősorban a Pokyakról ír. Egyetlen tévedése van a cikkében a kápolna építését Márffy családnak tulajdonítja, amikor még azok Ménfőt bírták, de azt nem írja meg, hogy mikor és honnan vette az adatot. A Márffy családról, mint birtokosokról csak másodkézből vannak adatok.
'''12.''' Fehér I.
'''13'''. Kerekes Sámuel: Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és Győr törv. hatosági város részletes ismertetője és monográfiája 1929-1930. évekre. Szerk. Kerekes S. Bp. 1929.
'''14'''. Bedy Vince: Gyirmót története.
'''15.''' Gergely Gyula 1927—1937 évben volt tanító Csanakon, az unokájától, Törzsök Gyulától kaptam a feljegyzéseit. A ménfői emberek szerint a régi falu a százas tsz majoron kívül – ez a Koroncói út mellett van – dombháton volt. Azonban mélyszántáskor nem kerültek elő falura utaló nyomok, sem dűlő név nem utal rá. Ménfőcsanakot elkerülő út régészeti feltárasakor sem volt falura utaló lelet.
Az első katonai térképen 1787-ből, látható a Koroncói út mentén egy üres faluhelyet ábrázoló kép. Ez helyileg megfelel a szájhagyománynak, de lehet a KISGYIRMÓTI puszta is, amin a gyirmóti és ménfői földesurak határvitát folytattak.
'''Ménfő földesurai'''
Az Árpád-kor elején királyi jobbágyok lakták, közülük csak 1170 körül Konrád, -
III. István király jobbágya - neve ismert, aki végrendeletében javai egy részét a pannonhalmi apátságra hagyta.
Ménfőn, az Árpád-kor legnagyobb eseménye volt a Ménfői-csata, 1044. július 5-én.
Szent István király halála után Orseolo Péter foglalta el a magyar trónt. Intézkedéseivel és magyarokhoz való viszonyával elégedetlen magyar urak Aba Sámuelt emelték a trónra, Péter III. Henrik császárhoz menekült. Aba Sámuelt nyugtalanította Péter jelenléte III. Henriknél, ezért betört Ausztriába. Válaszul III. Henrik Magyarországra tört. 1043-ban békét kötöttek, de Aba Sámuel nem tartotta be a feltételeket. A főurak egy csoportja elfordult Abától, - aki elsősorban az alsóbb néprétegeknél volt népszerű – összeesküvést szőttek ellene, de tervük árulás folytán kitudódott. Aba véresen torolta meg az összeesküvést, Csanádon ötven főurat „''agyonveretett''”. Ezzel magára haragította az egyházat és az ország előkelőit, akik tömegesen menekültek Németországba, hogy Pétert visszahívják a magyar trónra. Mivel Aba nem teljesítette az előző évi békefeltételeit III. Henrik indokoltnak látta, hogy a nyár beköszöntével hadjáratot indítson Magyarország ellen. A korabeli Altaichi Évkönyv a csata napjáról írta:
''„Végül is az előre megbeszélt csata utáni harmadik napon, amikor az első embereink átkeltek a Rába folyón, íme a fegyveresek megszámlálhatatlan sora jelent meg távol, akik ez igen széles mezőt úgy ellepték, mintha erdő nőt volna ki. Az így készenlevők, tömegükkel minden oldalról körülveszik a mieink csekély számát, hogy közülük senki sem tudjon kitérni a halál elől… És íme, egy mieink részéről támadt hatalmas szélvihar rengeteg port szórt az ellenfél szemébe. Miután ez lecsendesült, az iszonyú harc elkezdődött és mindkét fél részéről a legnagyobb erővel küzdöttek.”''
A Képes Krónika írója is az évkönyvet használta forrásul, de ő következőképpen írja le a csatát.
„ ''A császár … gyors menettel a magyar határra támadt, benyomult Sopronnál, amikor azonban Babótnál át akart kelni a Rábcán nem tudott áthatolni a Rábca folyón kiöntött vizek, a sűrű bozótok és az áthatolhatatlan, ingoványos mocsarak miatt. A császárral és Péter királlyal lévő magyarok ekkor egész éjjel vezették a sereget a Rába és a Rábca folyó mentén; és napfelkeltekor egy könnyű gázlón át is keltek. Aba király nagyszámú fegyveressel Ménfőnél, Győr közelében szállott vele szembe; felettébb bízott a győzelembe, mert némely bajorok azt üzenték neki, hogy a császár csak kevés emberrel jön ellene. Mondják, Aba király győzelmet is nyert volna, de azok a magyarok, akiknek uralkodása alatt ártott, az öreg barlangban egyetlenül legyilkolták.”''
A történészek véleménye megoszlik két tényben: Rába folyón való átkelés helye és a csata helyszíne miatt. Győr melletti Ménfő pontoson hol volt? Csanak és Gyirmót között, vagy egyszerűen a források csak Ménfőt említik, a másik két falu neve sokkal később fordul elő a forrásokban. A csata helyszínének a „''belső küzdőtért''” helyét kell tekinteni a hadtörténész Négyesi Lajos szerint. Ez pedig Gyirmóttól keletre esett, a régészeti nyílhegy és egyéb leletek szerint.
Ménfői csata ábrázolása a Képes Krónikában
'''Baráti nemesek'''
Ménfő is az eladományozott királyi birtokok közé tartozott. Birtokosai világi földesurak voltak. Az első közé tartozhattak a Baráti falu nemesei. Közülük ismét csak egy nevet őriztek meg az oklevelek Baráti Márton mesterét, fiát, Istvánt, és testvéreit, Jánost és Pétert. 1311-ben a ménfői egyház kegyurai voltak. Szőlőtelepítésre bérbe adták a ménfői egyház földjeit. Ez nem csak azért jelentős dátum, mert először kapunk hírt arról, hogy Ménfőn szőlőművelés volt, hanem a földbirtoklás új módját is okiratban foglalták. A vállalásban kijelentették, hogy az újonnan ültetett szőlők örökölhetők és eladhatók. Az új tulajdonosokat István mester és örökösei nem becsülhetik ki a szőlőkből.
Ménfő szempontjából az okirat lényege az alábbi.
''Baráthi Mártom mester (magister) és fia István mester és testvérei János és Péter részben saját földjeiket a Baráti faluban, részben a kegyuraságok alatt álló ménfői (Menfeu) Boldogságos Szűz-egyház (templom) földjeit - három különböző helyen – szőlőültetésre osztották ki. A felvállalásban kijelentették, hogy az újonnan ültetett szőlők örökölhetők és eladhatók. Az új tulajdonosokat István mester és örökösei nem becsülhetik ki a szőlőkből. (Örökbérletbe kapták) Felosztás szerint az első helyen 11 holdat, a második helyen 15 holdat, a harmadikban 6 holdat osztottak ki a jelentkezők között. Egy-egy hold szélessége 8-9 öl volt. Valamennyi új ültetésű szőlőre 6 évnyi „szabadságot” – adómentességet biztosítottak. A bérlőknek a hatodik év lejárta után szüretkor az úgynevezett „köböl bort” a barátiaknak, a ménfői egyház földjei után a tizedet a ménfői egyháznak adták. A telepítők: Karolus, Chepánus fia Pál, Vras fia Péter, Tamás fia György, Pál fia Péter.''
Jegyzetek a baráti nemesekhez
'''(1.)''' Fehér I. Ménfőt négy unokájára hagyta, szőlők nélkül, 3 szőlőt pedig az apátságra. Erdélyi, az apátság történetírója téves olvasatnak tartja Ménfő nevét, szerinte Écsről van szó.
'''(2)''' 1311. március 19-én. állították ki az okiratot a Győri Káptalan előtt, amelyből megismerjük, hogy Ménfőn ki volt a földesúr, Ménfőnek volt temploma, annak földje és az itt élő emberek szőlőműveléssel is foglalkoztak. Az okirat a Héderváry – család levéltárában maradt fenn. A megyei monográfiákban olvashatunk róla (Fehér Ipoly, Borovszky Samu) Tartalmát ismertette, részben lefordította Györffy György Az Ápád-kori Magyarország földrajzának 2. kötetében. A szőlő kultúra szempontjából - részletesen és sokoldalúan megismerhetjük az okirat jelentőségét - Gecsényi Lajos: Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhet a XII - XVII. században. Németh Endre Győrújbarátról szóló könyvében foglalkozik vele. Németh Endre: Kóstoló Győrújbarát történetéből. Győrújbarát, 2006. A legújabb fordítás 1994-ben készült az Anjou-kori oklevéltárban olvasható. Anjou-kori oklevelek./ szerk. Kristó Gyula. III. 1311-1314. Bp.-Szeged, 1994. Hegyalja, 2011.3. sz.
'''A Pokyak'''
Győr megyében, az Árpád-korban, a királyi birtokok peremén kisebb nemzettségek foglaltak helyet, a Rábaközben és a Sokorói dombok nyugati felén a Péc, Szemere, Pok nemzettségek. Közülük a Pókyaknak voltak birtokaik Ménfőn. A Poky – Puky, Puk - nemzettség neve a forrásokban a XIII. században tűnik fel. A nemzettség ősi lakhelye Pok – ma Pokvár puszta, Ménfőtől nyugatra, Téttől északra fekszik. Itt volt Szent István vértanúról elnevezett kolostoruk, amely már a nemzettség Mórichidai Szent Jakabról elnevezett premontrei kolostora előtt létezett. I. Móric mester, (nyitrai főispán, királynéi udvarbíró,) a nemzettség legismertebb őse alapította 1251-ben. Mindkettő a nemzettség temetkezési helyéül is szolgált. Győr megyei birtokaik Mórichidától a Rába két partján felnyúltak a Dunáig. Más megyékben is voltak birtokaik: Sopron, Zala, Nyitra, Veszprém, Nógrád, Gömör, Szatmár és Erdélyben is.
A nemzettség eredetéről megoszlik a történetírók véleménye. Tartják őket ősi magyarnak, besenyőnek és előkelő idegennek. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy kolostoraikban premontrei szerzeteseket telepítenek. (1)
A középkori Győr megye a legelőkelőbb családja a Poky nemzettség. Közülük sokan országos méltóságokat viseltek, Győr megye közigazgatásában jelentős szerepet vállaltak az évszázadok során. Megtalálhatjuk tagjait az egyházi pályán is. Győr megyében 1220-tól 1650-ig kísérhetjük végig történetüket. A nemzetségnek három ága alakult ki, Mórichidai, Mérgesi, Rábaszentmihályi.
Mórichidai ág.
Közös ősüknek I. Móric mestert tartják. 1219-ben alnádor, 1242-ben királynéi udvarbíró, főasztalnok mester (1219-1235), mosoni alispán (1234-35) 1251-ben alapítja öccsével, Márkkal a Mórichidai apátságot. A monostort gazdagon megajándékozzák. Két malom a Rábán, három harangozó, birtokot kap Pok, Tét, Bajva, Kapi, Somogy megyei Csaba, helységekben. Malmot Pápán és szőlőket Barát-Sokoron, és Csabán. A kolostor 1294-től a Csornai monostor filiája lett. Móric mester Mórichidán lakott, 1256-ban a házában add oklevelet Roland nádor, pozsonyi ispán.
Fia II. Móric. 1243-ban győri főispán, később pohárnok mester és tárnokmester. IV. Béla király meghitt, kedves embere, aki főleg a tatárjárás alatt tanúsított bátor, önfeláldozó magatartásával érdemelte ki. (2) Részt vett a Mohi csatában, megmentette a király életét, a királyt elkísérte a tengermellékre, és részt vett a király csatáiban. Szolgálatait gazdagon jutalmazta a király, érdemeit oklevélben rögzítették.
1246. január 10. oklevélből: I. Móric ''„ő uralkodásunk kezdete óta az ékes hűség, okos odaadásával viselkedett korábban Atyánk, András úr Magyarország jeles emlékű királya iránt, később pedig irántunk. De leginkább abba az iszonyú időben mutatta ki teljesebben tettekkel, győzedelmes lelke fényes hűségét midőn az égi hatalom bűneink miatt a tatárok vadságával ostorozta országunkban. Sajónál vívott ütközetünkben földre döntött egy hitetlenek sorából felénk és bárdját felemelve, már-már nekünk támadó tatár harcost, amivel személyükre, a koronának és az országnak kiemelkedő szolgálatot tett. A nekünk szánt halálveszélyben hűségesen és férfiasan maga állt helyettünk a halál elébe.” (3)''
Móric fia Miklós (1270-1319?)
IV. Béla király és fia V. István között támadt vitában Istvánhoz pártolt felesége rokonságának hatására. 1273-ban harcol a csehek ellen, erről oklevél maradt fenn. (1274. február 22, 1274. augusztus.) Az Árpád-kor után Anjouk táborában találjuk 1307 évi országgyűlésen I. Károly király híveként vett részt, 1312-ben a sárospataki tanácskozáson és valószínűleg a rozgonyi csatában is. Erdélyi vajda volt két alkalommal.
Miklós fiai közül csak III. Móric viselt közméltóságot. 1319-ben Bakonyi ispán és Hölgykővi várnagy. Másik két fia István és II. Miklós csak birtok ügyekben szerepelnek. III. Móric fia Simon győri főispán, majd 1269-73 között horvát bán volt. Ő örökölte a nemzettség Dunántúli birtokait. A Szatmár megyei birtokokat István fia Istvánra szállott, akitől a Medgyesi család származik.
Mérgesi ág.
A Ménfői birtokosok ebből az ágból származnak. Mérgesi ág megalapítója Tamás királyi ajtónálló (1269-95) volt. 1261-ben liptai főispán. Részt vett Miklós testvérével a cseh és osztrák háborúkban. Szolgálataiért IV. Bélától Tétet, Kóst, ezeket a birtokokat V. István király is megerősíti (1272). IV. László királytól kapja 1270-ben Jánosi, Iszkáz, Garasd (Zala megye), majd Mérgest és Rétit 1291-ben. 1271-ben a poki monostor kegyuraként említik, 1286-ban sáraljai birtokát egyik hívének adja, ugyanekkor megerősítik mérgesi és Réti birtokában. A környéken előbb birtokosok a nemzetség tagjai, mint Ménfőn. 1267-ben vásárolja meg Poky Lukács Babunai Miklós özvegyétől a gyirmóti birtokait.(4''')''' 1251-ben I. Móric mester Barát-Sokuron levő szőlejét ajándékozza a Móriczhidai prépostságnak.
Ménfő mikor került a birtokukba nem tudjuk, csak a csanaki birtokperben, 1344-ben tűnik fel nevük Ménfőn.
Tamás fia Dezső 1335-1344 között alországbíró. Az ő nevéhez fűződik az 1244-1247 közötti határper, amelyet Ménfő határainál, és faluhelynél már részben ismertettünk.
''„Barátival északon Csanak (Chanak) határos. Ezen birtok miatt Póki Dezsővel 1344 folyamán perlekedés támadt, mert Dezső azt mondta, hogy ménfői birtokának egy részét a pannonhalmi apát Csanakhoz csatolta. November 3-án Hali Péter királyi ember és Miklós győri kanonok jelenlétében már másodszor tartanak határjárást, anélkül, hogy megállapodásra jutottak volna. A Győrből Sövény felé vezető útnak északi részén lévő darabjánál kezdték a határjárást, ahonnan keletre fordulva egy Barátiba vezető útra tértek, amelynél két határjel volt, majd tovább újra három, melyeket az apát Baráti, Csanak és Ménfő határjeleinek mondott. Az apát Ménfő nyugati részén kezdi a határokat mutatni, majd a falu mögött keletnek tér s átmegy a nagy útra, majd melytől tovább is keletnek tartva, egy hegyre ért, melytől az említett hármas határhoz jutott. Innen tovább kettős határhoz következett, melyeket az apát Csanaknak mondott. Míg Dezső érdekében Ménfő és Merse határainak állítottak. Itt aztán annyira összezavarodtak, hogy egy 10 márka értékű területet nem tudtak egyik fél érdekében sem elhelyezni. Új határjárás következett volna, utána pedig perhalasztások, melynek a vége az lett, hogy Pál országbíró engedélyével végre is egyezség útján fejezték be az ügyet. 1347. december 2-án újabb határ megállapítás történt, melynek eredményeként Csanak nyugati és északi része a mai {XIX. sz. vége} határok közt Pannonhalma birtoka maradt.” (5)''
Dezső fiai Miklós, Benedek II. János győri kanonok - 1350-1362 között - 1362-ben osztoznak meg az örökségükön, Ménfő Jánosé lett. Zálogba adja Miklós testvérének, de már 1380-ban visszaváltja 150 forintért. 1388-98 között még mindig Jánosé Ménfő és arról írnak az oklevelek, hogy perel István, pannonhalmi apáttal szökött jobbágya miatt. 1412-ben ismét zálogba adja János Ménfőt Laki Györgynek 20 arany forintért.
Ezután már igen nehéz nyomon követni a leszármazást, főleg Ménfő birtoklását. A több ágra szakadt Poky família gyakran adja zálogba birtokrészeit, amelyek később adományként tér vissza hozzájuk.
A tizenötödik században Győr megyében is megjelentek új birtokosok. Elsősorban a Szentgyörgyiek és a Garák. A gyengekezű Pokyaktól könnyen megszerzik birtokaikat, részbirtokaikat, jobb esetben zálogba veszik tőlük. Ebben Gara Miklós, Zsigmond király nádora jár az élen. 1430-ban Gara Miklós megakadályozza, hogy II. Poky Jakab és Ferenc gyermekei: Erzsébet és Miklós elcserélje ménfői részét Vas megyei Tarcháért. Két év múlva 1432-ben már Gara Miklós kezén van Ménfő, feltehetőleg zálogba. De még 1441 évi szentpáli határjárás szerint Gara Lászlóé Ménfő. Az egyházi szakírók szerint Gara László, az általa alapított Porvai Pálos kolostornak adományozza Ménfőt és Szemerét.(6)
1457-ben Poky Antal Poky Ferenc és Kálnai Péter lánya, mint rokonok egyezkednek Pok, Tét, Mérges, Utal, Réti, Bezi, Koroncó és Ménfő helységek felett. Más forrásban 1461-ben volt az egyezség.
Még 1468-ban Poky Ferenc testvéreivel, Antallal és Péterrel adománylevelet kap Mátyás királytól, amelyben felmenti őket a nádorispán, országbíró és megyei bíróság alól. Poky Ferenc, királyi kamarás adományul megkapja Mátyás királytól Tét, Utal, Réti, Kos, Vanyola, MÉNFŐ és Sebes helységeket is, de lehetséges, hogy megerősítik korábbi helységei birtokában. A kiváltságos bírói elbírálást 1469-ben a jobbágyaik is megkapják. Czech János szerint ezt annak köszönhették, hogy Mátyás király gyakran járt Pokon, egy szép Katalin nevű lány kedvéért. Péter fia IV. Péter már ifjú korában ''„megkülönböztette magát”'' Mátyás királytól. A megkülönböztetést negatív értelemben használja Czeh János erre az ifjúra. (7)
1472-ben Szetgyörgyi Zsigmond gróf a szegényebb Pokyaktól megszerzi Ménfőt, de Poky Ferenc, Péter és Antal „''ellenáll”'' {tiltakoznak} ez ellen, és 1481-1489 között visszaszerzik.
1473-ban Török Ambrus és felesége, Choron Katalin Mátyás királytól részbirtokot kap Ménfőn. Később unokájuk, Török Bálint lesz itt birtokos.
IV Poky Péter további sorsáról is beszámol Czeh János. IV. Péter Mátyás halála után Miksa királyhoz pártolt, ''„pártosaival többféle pusztításokat, rablásokat és felgyújtásokat követett el.”'' Ezért Ulászló király megfosztotta birtokaitól, Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta 1490-ben. Péter a következő évben megbánta tetteit, elhagyta Miksa királyt, amire Ulászló megkegyelmezett neki és visszaadta birtokait is. Testvérével, Antallal birtok cseréket folytatnak János herceggel. Corvin János udvarába fogadja és neki adja bajmóci várkapitányságot, amit János herceg igen rövid idő múlva meg is bánt. Péter Szapolyai Istvánnal szövetkezett, elárulta Bajmóc várát, a fürdőben tartózkodó János herceg életére tört. Egy ideig rejtőzködött, de Ulászló király ''„csínyeinek''” megbüntetésére feldarabolásra ítélte. A büntetést a ''„budai vár piacán, ritka elszántsággal el is fogadá”'' 1496-ban. Birtokait először Vingrédi Geréb Péternek adják, de már 1500-ban Szapolyai István kezén vannak, többek között Ménfő is.
A Poky névvel Ménfőn, mint nagybirtokossal többé nem találkozunk. A Poky családbeliek még százötven évig vannak jelen Győr megyében. 1650-ben Poky Gáspárban ''„fogyott el”'' a híres nemzettség. Poky Gáspárnak csak leányai voltak. (8)
Jegyzetek a Poky családhoz.
'''1.''' Czech János Árpáddal bejött ősi nemzettségnek tartja. A kalandozások korában szerepet játszó Szoárd és Lél Kisalföldön letelepedett törzséhez sorolja. Jenei Ferenc Móric mesterről írt tanulmányában írja: ''„Ősi birtokaik fekvése arra enged következtetni, hogy a nemzettség a nyugati végek őrzésére rendelt és a Rába mellett letelepedett besenyők közül emelkedett ki.”'' Ezt a véleményét más történetírók is elfogadják, amit arra alapoznak, hogy egyik ősük, I. Márton (1220) az árpási besenyőkhöz megy igazságot tenni. Györffy György szerint a Poky nemzettség idegen címert viselő főrangú jövevény, akik birtokaikat is nagyrészt adomány útján szerezték. A címertani irodalom ugyan cáfolja Györffy György véleményét a magyar címerekről, de a Pokyak címerében lévő rózsát egyedülinek látják a magyar címerek között. A rózsa a germán törzsek kedvelt címer virága. A premontrei szerzetesrend 1120-ban alakult meg Franciaországban. Magyarországba 1178-ban hívja be III Béla király. Magyarországon a cisztercita renddel együtt terjedt el. A premontrei szerzetesek lelkipásztorkodással foglalkoztak elsősorban, míg a ciszterciták gyakorlati tudnivalókra tanították a falusi embereket, mint a földművelés és a kézműipar.
'''2.''' Reisig Ede: A vármegye nemes családjai.= Borovszky Samu: Magyarország vármegyéié és városa. 421-426. p.
'''3'''. Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben. (1002-1410.)/ Szövegeket vál. az előszót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula.-. Kiad. Szegedi Középkorasz Műhely, Szeged, 1992. Szegedi Középkortörténetei könyvtár 1.- Pokyakról: 41-45, 81-85, 86-87. p.
'''4.''' Bedy Vince: Gyirmót története. Kézírat. Győr, 1938.
'''5.''' Pannonhalmi Szent Benedek Rend Története./Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác kiad. PRT. 1-14. köt. 1902-1916. - PRT II. köt. 115. p. (Pannonhalmi r. levéltár, Capsa 68. K. Oklevéltár 132. sz. Sövény Sokorú-t u. a 265 lapon a történetíró megpróbálja elhelyezni. Albeusnal (1238/40) hiányzik, helyét Nyúl foglalja el, későbbi oklevelekben még közelebb Baráti és Csanak foglalja el. Végül megállapítja, hogy névcsere vagy kiválás történt. Az 1990 években készült új utak mentén a régészeti ásatások során részben feltártak honfoglalás kori faluhelyet is, a „savanyitó” helyén, a Malom utca vége. Lehet, hogy ez a keresett Sövény – Sokoru.
'''6''' Balics Lajos: Római katholikus egyház története Magyarországon. 1-2. köt. Bp. Szent István Társ. 1885-1890. 270-274. p. Rupp Jakab: A porvai boldogasszonyról czimzett pálos kolostor. 319. p.
'''7.''' Czech János: Győr vármegye hajdani nemes familiáinak emlékezete.= Tudományos Gyűjtemény. 1829. 12. köt. Poky család: 50-60. p.
'''8.''' Reiszig Ede Győr vármegye nemes családjaiban írja – (Borovszky) - hogy a Póky nemzettség birtokai, mint Mérges, Felpéc, Ménfő 1629 után a Bezerédj, Márffy és Kisfaludy családokra szállott. Ménfő esetében tévedett, mert Bezerédjek csak 1888-ban vásárolják meg a Ménfő pusztát. Bezerédj László, Kapuvári kapitány felesége volt Poky Boldizsár lánya, Katalin, a házasság 1610-ben volt. Dr Reiszig Ede vasmegyei főispánnal azonos? A fia Reiszig Géza vette feleségül Bezerédj Ilonát 1904-ben.
'''9'''. További irodalom a Poky családról: Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. M.Tud. Akad. 1877. 3. köt. 571-572, 576. p. – Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1987. 2. köt. Poky családról: 515, 569, 576, 80-581, 589, 602, 604-605, 609-610, 619, 620, 639. p.- Jenei Ferenc: Poky Móric mester győri főispán. Győr, klny. Dunántúli Hírlap 1939. évf. 11. p. – Karácsony János: Magyar nemzettségek a XIV. század közepéig. 2. köt. Bp. M. Tud. Akad. 1901. Poky családról: 436-447. p. – u.a. Karácsony János: Bp. Nap Kiadó 1995. Csoma József: Magyar nemzetiségi címerek. – Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész : Nemes családok. Kiad. a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. 1905. 520-524. p. címer: 520. p.- Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857-1865. 9. köt. 1862. Poky: 388-395. p.- Veres D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. Zrinyi. 1983. 18-19. p. – Kiss Gábor: Várak, kastélyok várhelyek Magyarországon. Bp. Panoráma, 1984. 195. p.
'''Szapolyai István és fia János'''
Szapolyai Istvánnak „''meghitt emberei”'' voltak Póky Péter és Antal. Tőlük korábban szerzett birtokrészeket zálogba vagy cserébe. Amikor Poky Pétert hazaárulásért kivégzik, birtokait a gyenge Ulászló királytól adomány útján Szapolyai István megszerzi. Ezt bizonyítják István fiának, Jánosnak a birtokperei. 1517-ben perben állt a győri káptalannal, mert a gyirmótiak felszántották Ménfő határának Gyirmót felőli részét. 1536-ban Sebes falu ellen követ el ''„hatalmaskodást'',” megtámadja, amely szintén a győri káptalan birtoka. (Czech 67. p. Bedy 189. p.)
'''Enyingi Török család'''
Poky családnál olvashattuk, hogy még 1473-ban Enyingi Török Ambrus és felesége Choron Katalin részbirtokot kapott Mátyás királytól Ménfőn. Az adománylevél szerint Török Ambrusnak és feleségének Choron Katalinnak, fiági ennek kihalása esetén pedig leányági örökösödéssel egész Pápát, Ugodot, Devecsert, és Gesztest adományul adja és ezekhez a várakhoz tartozó következő helységekkel együtt (felsorolás) és a következő helységekben lévő részbirtokokat: Menyfő, Mórichida, Szerecseny, Gyömörő, Anghely és még 58 helység.(1.) Török Ambrus soproni főispán, szörényi bán volt, fia Imre nándorfehérvári bán, Imre fia Bálint. Török Bálint, apja nyomán szintén Nándorfehérvár kapitánya, Hédervári Ferenccel együtt. 1521-ben ''„a haza nagy kárára, és dicstelenségére”'' feladták a töröknek Nándorfehérvárt. Mindkettőt jószágvesztére ítélték.(2) Török Bálintnak később ifjúságára való tekintettel megkegyelmeztek és birtokait is visszakapta. A mohácsi csatavesztés után Szapolyai János és Ferdinánd királyok között „''ingadozik hűségében és ahhoz áll, amelyik többre becsüli hűségét”''
1536-ban Ferdinánd királytól megkapja Ménfőt, Szerecsenyt, Ujfalut egész helységekkel, Gyömörén, Mórichidán, Anghelyen részbirtokokat. Ezúttal hűtlenségétől függetlenül fiaira is kiterjesztették az adományt, mert amikor ismételten visszapártolt János királyhoz nem vették vissza tőle. Buda elfoglalása után török fogságba került és ott is halt meg. Birtokait halála után fiai örökölték: János az erdélyi, Ferenc a magyarországiakat. (3) 1566-ban Török Ferenc eladni szándékozott Ménfőt, birtokait fia István örökölte. 1600-ban Török István pápai várkapitány, el akarják tőle venni Ménfőt, Pátkával és Anghellyel együtt. 1618-ban meghalt, birtokait testvére Török Zsuzsánna, Bedeghi Nyáry Pálné örökölte. Ezzel a Török vagyon a Nyáry családra szállt, de nem sokáig maradt birtokukban.
A tizenhatodik század második fele és az egész tízhetedik század a török elleni védekezés jegyében telik el. Kiépítik a végvári vonalakat. A győri vár védelmére létrehozzák, az elővár körgyűrűt. Győr elővárai: András vár, Szentivántól nyugatra, a győri vártól 8000 lépésnyíre. Tarisznya vár, a kismegyeri kápolna helyén, 7000 lépésnyire a vártól. Világosvár, Ménfő és Csanak határán lévő dombon, 1000 lépésnyire a vártól. Továbbá Lesvár, Szarkavár, és Pokvár. Ezek a váracsok Délre, félkörben védték a győri várat. Hadászati jelentőségük nem volt. Az előzetes felderítésben játszottak fontos szerepet. Többnyire földből hányt alacsony tornyok voltak, amelyekben egy megfigyelő állt és a hozzáépített tető alatt felváltó őrszem volt. Az ellenség vagy más jövevény észlelésekor lóra kaptak és a várba vágtattak a hírrel.'''('''4) Világosvár, mikor létesült, nem tudjuk, arról egyelőre hallgatnak a források. Az oldalaira telepített szőlők többször adtak okot vitára földesuraknak. A Világosvárra épített váracs 1594-ben, Győr török kézre kerülésekor pusztulhatott el. Újjáépítésére többször tettek kísérletet, így 1615. június 20-i Győr megyei közgyűlésen Breitner János, győri vár főkapitánya. 1642 után a portyázó törökök többször átcsaptak a győri határba is, ezért a rablók szemmel tartására a vármegye három helyen, Kiskút mellett, Kismegyeren és a csanaki Világos hegyen egy-egy erődítményt építetett. Ennek ellenére többször Győr falai alól raboltak el embereket és állatokat.(5). Pár évvel később, 1644, vagy 1647-ben Győr parancsnoka az andrásvári és világosvári ''„kastélyok''” helyreigazítását kéri. A közgyűlés megajánlotta, de a közmunkát újvárosi védőműveinek kijavítására kellett fordítani. 1665-ben a megyei közgyűlés bizottságot nevezett ki a várak kijavítására (6) Ha fel is építették az utolsó törökhadjárat alatt, 1683-ban elpusztult.
Jegyzetek az enyingi Török családhoz.
'''1.''' Reisner János: Gróf Esterházy család pápai levéltára. = Történelmi Tár, 1893, 601-616. p. 607. p.
'''2.''' Az újabb kutatás kiderítette, hogy nem volt Török Bálint a várban, amikor elesett Nándorfehérvár, de őt is jószágvesztésre ítélték.
'''3''' Czeh 63-66, p. Reizner 609. p. Török Bálintról Gárdonyi Géza ideális képet rajzolt Az egri csillagokban, de reális képét Nemeskürty István írta meg az Elfelejtett évtized című munkájában.
'''4'''. Pfannl Jenő: A győri vár téglái. = Győri Szemle, 1932. 276-293. p. Világosvárról – a helyi hagyomány szerint – tűzjelzéssel adták hírül az ellenség közeledtét. Ez a szokás még az 1950-es években is élt, aratáskor innen figyelték a tüzet a határban. Községi iratok 1954.
'''5''' .Borovszky, 357.p.
'''6'''. Ráth Károly: A Győr vármegyei hódoltságról Magyar Történelmi Tár, VII. kötet. 70, 86. p.
Csánki. III. köt. 547. p. Királyszéki. Fehér Ipoly. 566. p. Gecsényi: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái. II. köt. 1617-1626. Győr, 1990. 639, sz.. 383. p. -Szabady: Tanulmányok Ménfőcsanak múltjából. Ménfőcsanak, 1990. Bedy Vince: Gyirmót története.
Nagy Iván XI. köt. 1865. 290-295. p.
Ménfő a pápai uradalom része: térkép
1532 évi dicalis összeírás már a pápai vár tartozékainak emliti.
'''Bedeghi Nyáry család'''
Bedeghi Nyáry Pálnak az anyja is Török családbeli volt, Török Margit. Még tíz évig sem volt a kezükön Ménfő. Reizner leltárából tudjuk, hogy 1622-ben Bedeghi Nyári Miklós tulajdona Gyömörével együtt, 1625-ben Bedeghi Nyári István, Nyáry Pál és Török Zsuzsanna gyermekeinek a kezébe kerül Ménfő és Gyömöre.(1) Bedy Vince tudni véli, hogy a következő évben, 1626-ban Gróf Esterházy Miklós nádor bevezettette magát az egykori Török birtokokban, erre valószínűleg csak 1628-ban került sor.
Bedeghi Nyári Pál második felesége Várday Katalin volt. Ebből a házasságból született Krisztina lányuk. Krisztina első férje Thurzó Imre nádor volt, 17 évesen megözvegyül, két gyermeke van. Második férje Gr. Esterházy Miklós nádor. Ez után a házasság után kerül – bonyolult adásvételi szerződések útján Bedeghi Nyári Krisztina Esterházy Miklós kezére a pápai, ugodi, gesztesi, hajdani Török birtokok
Jegyzetek a Bedeghi Nyáry családhoz
'''1'''. MOL P. 185. Facs. XX. 4. cs.
'''2'''. Nagy Iván: Magyarország családjai. VIII. köt. 1861. 182-188. p. – Reisig Ede: A vármegye nemes családjai.
'''Esterházy család'''
'''Esterházy Miklós nádor''' a családi vagyon megalapítója.
(Galánta, 1583. ápr. 08. – Nagyhöflány, 1645. szept. 11.) Szülei Esterházy Ferenc pozsonyi alispán, anyja Illésházy Zsófia, - Illésházy István nádor testvére. Miklós a 13. gyermek volt, életben maradt hét bátyja, két nővére, valamint két öccse és egy húga. Családja protestáns volt. Miklóst 7 éves korától nagynénje Kubinyi Lászlóné, Esterházy Magdolna nevelte. Nagyszombati káptalani iskolában, sellyei gimnáziumban, majd a bécsi jezsuitáknál végezte iskoláit. Jezsuiták hatására katolikussá lett, emiatt apja kitagadja, nagybátyja Illésházy különféle ígérgetése ellenére sem tér el szándékától. Ennek ellenére is kitart Illésházy mellett, elkíséri lengyelországi bujdosására, Bocskai-felkelés idején is mellette maradt. Halála után (1609) Mágóchy Ferenc kassai főkapitányhoz ment, aki alatt hadiszolgálatot viselt. A kapitány halála után, 1612. dec. 24-én feleségül veszi özvegyét, Dersffy Orsolyát, aki jóval idősebb volt nála, de igen tekintélyes családból származott, segített a tehetséges ifjú politikusnak a társadalmi felemelkedésben. 1616-ban István fiúk született, 1619-ben meghalt Dersffy Orsolya. Esterházy Miklós 1624. július. 21-én újra nősül, ismét tekintélyes családból – Thury Imre nádor özvegyét - Nyáry Krisztinát veszi feleségül. Házasságukból 15 év alatt 9 gyermek született.
1613-ban öt testvérével együtt II. Mátyás király báróvá, tanácsossá és hadi kapitánnyá nevezi ki. Regéc vára urává tette. 1617-ben beregi, 1618-ban zólyomi főispán, királyitanácsos, főudvarmester -1618-22-ben. 1622-ben közreműködik a Nikolsburgi béke megkötésben, átengedte Munkács várát Bethlen Gábornak, helyette megkapta Fraknó várát és Kismartont. 1625. október. 23. soproni országgyűlésen nádorrá választják. II. Ferdinánd király 1626-ban Fraknóvár örökös grófjává, – hozzátartozó uradalmak birtokával ajándékozta meg – Sopron vármegye főispánjává tette. A spanyol király Aranygyapjas rendel tüntette ki, - Wallensteinek a Bethlen Gábor hadai felett kivívott győzelem és azt követő Pozsonyi és Szőnyi-béke kötés miatt.
Esterházy Miklós vagyonszerzését, a korabeli lehetőségekről az életraj írója Péter Katalin, segítségével mondjuk el. Ebben az időben a meggazdagodás legegyszerűbb módja a házasság. Lehetőleg fiúsított leányok, vagy gazdag özvegyek gyerekkel, számított jó partinak. A jog szerint a férfiágon kihalt családok leányai, az ősi, vagyis adományba nyert jószágai visszaszálltak a koronára, a lányok csak a szerzett, azaz vásárolt vagy zálogba bírt uradalmakat kaphatták meg. Ugyanez maradat az özvegyek kezén is. A házasságkötéskor a jószág (vagyon) közös. Nagyon előnyös kiskorú árvák anyját elvenni, az új apa nem lesz birtokostárs, de mindent kezel, elszámolás csak az árvák házasságkötése vagy nagykorúvá válása alkalmával kell megtenni.
Dersffy Orsolya igen előkelő családból származott. Férje és saját családjából egész Magyarországra kiterjedő birtok-komplexumából két fontos uradalmat örökölt, Sopron megyében a Lándzséri, keleten Bereg megyében pedig Munkácsot. Lándzsér kellemes lakóhely, környékén több kastéllyal, Munkács jelentős, mint gazdasági forrás: négy mezőváros, 148 falu tartozott hozzá. Kiemelt stratégiai fekvésénél fogva az országos védekezés fontos eleme. Egész kis fejedelemség. Birtokosainak kötelezvényt kell adni, hogy nem idegenítik el a magyar koronából, vagyis Magyarországtól. Esterházy Miklós eljegyzésekor neki is kiállítják a szokásos kötelezvényt. Bejelenti igényét a különleges státusú uradalomra. Ezzel egy időben kéri a királyt, hogy a mágnások közé sorolják. Még az esküvő előtt beiktatják Munkács birtokába és bárói rangot kap. Vagyis arisztokrata lett, a nagyságosok csoportjának tagja, akit az országgyűlésre, felnőtt fiaival személyesen kell meghívni Az uralkodó osztály felső rétegébe került. Innen szokták az országos méltóságokat kiválasztani.
Második házassága, Nyári Krisztinával volt. A társadalmi különbség nem olyan égbekiáltó, mert már maga is arisztokrata és birtokügyei is előnyösen alakulnak. Nyári Krisztina előkelősége még igen számit. Az ő családjából is világi és egyházi méltóságok sokasága kerül ki. 14 évesen adják hozzá Thurzó Imre fiához, Imréhez. 17 évesen özvegy marad hét hónapos terhesen, egy két éves gyermekkel Húsz évesen haza költözik az anyjához – Várday Kata – Ez igen előnytelen anyagi helyzetére, saját ruháit, ékszereit is nehezen kapja vissza anyósától, Czobor Erzsébettől. Sok pereskedés után és külön törvényt kellett hozni, hogy gyermekeit visszakapja. Ahogy visszakapja, Esterházy Miklós a – kislányoknak járó rész a Thurzó uradalmakból, Árva várát - azonnal zálogba adja. Esterházy Miklós birtokpolitikájára jellemző, hogy a kétes jogon hozzákerült birtokait elzálogosítja és az ebből nyert készpénzen vitathatatlanul saját tulajdont szerez. A megszerzett vagyon egybetartása végett összeházasítja az életben maradt Thurzó Erzsébetet, - Krisztina első házasságából született – István fiával, Dersffy Orsolya fiával. Ez az akkori viszonyok között mindennapinak számított. Ebből a házasságból született „Orcsika” nevű kislány. A Dersffy és Thurzó vagyon Esterházy családban maradt. Hogy továbbra is itt maradjon, Orsikát férjhez adják Esterházy Pálhoz, - a nádor második hazásságából született közös gyermekhez. Nyáry Krisztina Ferenc születése után hal meg, „''kihűlésben,”'' 1641-ban, a fraknói várban. Nem fűtöttek a várban, és megfázott
A nádor László fia meghal 1652-ben a vezekényi csatában, ahol négy Esterházy családbeli férfi esik el. A nádor halála után végrendelete értelmében Dániel testvére intézi a család birtokügyeit. (2'''.''')
'''Esterházy Miklós fiai: Ferenc és Pál'''
1670-ben tartanak birtokosztályt.
Pál (1635-1713) 1681-ben nádor, 1687-ben birodalmi herceg, ő alapítja meg a család hercegi ágát, Ferenc (1641- 1683) az ifjabb franknói grófi ág megalapítója.
A pápai uradalom része volt Ménfő, és ez az uradalom mindig a grófi ághoz tartozott, ezért a továbbiakban csak a grófi ággal foglalkozunk, csak azokkal, akik a ménfői földesurak voltak. Ezt pontosan megállapítani nem lehet, mert családi osztozkodásokkor csak uradalmakat jelöltek meg, az ezekhez tartozó településeket nem. (3)
Ménfő a hatalmas Esterházy birtokok között, kicsinek számított, de azért ha el akarták venni, a szomszédok odafigyeltek és visszakövetelték. Ilyen volt Világosvári tizedper, a század közepén és a század végén a gyirmóti határper.
Esterházy Miklós nádor a Nyáry családbeliektől megszerzi Pápa, Ugod, Gesztes uradalmakat (1628) rövidesen elzálogosítja Gr. Csáky László pápai várkapitánynak. Csáky László pedig már 1630-ban tovább adja zálogba a győri jezsuita atyáknak, akik nem sokkal előbb telepedtek le Győrben és fel akarták építeni iskolájukat. Ménfőt Gyömörével Csáky László 2500 tallért zálogosítja el, Jezsuiták pedig tovább adják megművelésre kisebb birtokosoknak, valamint a csanaki és gyirmóti jobbágyoknak. (4)
'''Tizedper'''.
1641-1643 között per volt a Világosvári szőlők tizede miatt. A jezsuiták kilencedet szedtek, győri káptalan tizedet a Világosvár hegyen. A hegy keleti oldala a pannonhalmi apáté, aki Csanak földesura. Még Poky Dezső határjárása után választották ketté a hegyet. Csáky László levélben értesíti Pálffy Mátyás főapátot, hogy a győri jezsuiták jogosan szedik a kilencedet a Világosvári szőlőkből, mert ők a zálogbirtokosok, és továbbra is megvédi őket, míg csak az apát be nem bizonyítja, hogy az említett szőlők Csanakhoz tartoznak. (1641.) Nagy Máté győri vajda szerint a kérdéses 13 szőlőből az a földesúr vitte el a dézsmát, amelyik előbb ért oda. (1642. 09. 17.). Csáky László azt ajánlja az apátnak, hogy a vitás szőlők jövedelmét – a hosszú pereskedések elkerülése véget – helyezzék mindaddig őrizet alá, amíg be nem bizonyítja valamelyik fél a törvényes jogát.(1642. 10. 05) A következő évben a jezsuiták és a káptalan erőszakkal elviszik a dézsmát, még a török ellen emelt töltést is áttörték. Az apát is elvihette a maga részét, mert az év végén Esterházy Miklós nádor figyelmezteti Pálffy főapátot, hogy helytelenül cselekedett midőn a ménfői szőlőhegyből erőszakkal elvitette az egész dézsmát, ahelyett, hogy az egyezség értelmében mind a kilencedet, mind a tizedet őrizet alá vette volna. A szőlőknek Csáky László gróf és a jezsuiták az ideiglenes urai, a birtokos ő maga, értesítést kíván a főapáttól, hogy mi jogon tarja csanaki területnek a ménfői szőlőhegyet. (1643.12. 31.) Megegyezhettek a levél után, mert csak 1673-ban újult ki ismét a vita, de ekkor békés úton egyeztek ki. Megfelezik a főmonostorral a bejövő jövedelmet, a kilenced fele a főapátságé és a jezsuitáké lett, a tizeden pedig a főapátság és a káptalan osztozott. (5)
'''Ménfő török földesura'''.
Hat évvel Székesfehérvár, Esztergom és Tata török kézre kerülése után a hódoltatás Győr megye délkeleti felére is kiterjedt. Ez megmaradt Győr visszavétele után is. A török és a magyar földesurak között megállapodás született, hogy az adót a hódoltsági területen a magyarok és törökök egyaránt szedhetik, fele-fele alapon. Párhuzamosan volt magyar és török földesura is egy-egy helységnek. A környék falvainak török földesurát névről ismerjük a forrásokból, de ménfő török földesurát csak 1673-ból.
1673 és 1974 között vita folyt a csanaki és gyirmóti jobbágyok között a ménfői földek bérlete miatt. Úgy tetszik ebben az időben a török földesurnak nagyobb szava volt a bérlet ügyben, mint a zálogos jezsuitáknak. 1673-ban Ménfő török földesura a fehérvári Olaj bég volt, aki szerződést kötött a szántóföldek megművelésére a csanaki és gyirmóti jobbágyokkal. Időközben a török földesur személye megváltozott és felemelte kétszeresére Ménfő adóját. Emiatt, egy csanaki jobbágy elment Fehérvárra és a török ''„bent fogta'',” a magyar földesurak közbenjárására engedte haza és egyezett bele a bég a régi adóba. Ekkor viszont már a csanaki jobbágyok egyedül akarták művelni az összes ménfői határt, és ráígértek a bérleti díjra is. Gyirmóti jobbágyok nehezményezték ezt és levélben a pannonhalmi apáthoz fordultak, hogy tegyen igazságot. A fehérvári bég előtt az apátnak nagy tekintélye volt, megígérte, hogy a főapát ítélete szerint fog eljárni. A főapát a régi szokás szerint ítélkezett és a csanakiak továbbra is csak a félét szánthatták fel a ménfői földeknek.
''„1774. A gyirmótiak levele Gencsy Egyed főapáthoz Ménfő kibérlése ügyében.''
''Áldja Isten nagyságtokat és uraságotokat minden kívánta jókkal szerencsésen. Nem kicsin kárunkkal kölletik nagyságtokat és uraságtokat nagy alázatosan megtalálnunk az ménfői puszta végett. Mivel, hogy Győr vesztése előtt és Győr vétele után ekkoráig mink békével bírtuk azon pusztát, summát megadván mind a magyar uraknak, mind a török uraknak róla. {A} csanakiak magányosan cimborálván ménfői és tápi iszpaiákkal, hírünk nélkül húsz forinttal feljebb verték azon puszta summáját; az mely dolog Olaj-bég fölötte igen megindult, rútul szidalmazván ménfői és tápi iszpáiákat, csanakiakat, hogy híre nélkül, az ő nekünk kiadott levele ellen cimboráltak, minthogy tavalyi esztendőben Olaj-bég előtt vége szakadott és Olaj-bég nekünk levelet adott, hogy ennek utána ménfői iszpáija följebb ne verhesse azon pusztának summáját. 55 forintnál, csanakiak az idén is 5 forinttal feljebb verték. Mink az idén mind magyar uraknak, mind török uraknak megadtuk summának felét, mégis csanakiak Falaskár Andrásra támadtak, kiűzvén, kergetvén őtet szántásból, noha páter prokurátor uram ő kelme adott volt levelet, hogy bízvást megszánthassa azon földet.''
''Ez okáért kérvén alázatosan nagyságtokat, méltóztassék azon pusztát jó consideratioba {fontolja meg} venni és nekünk ítélni, minthogy számos esztendőktől fogva békével bírtuk, mert egyátaljánba csanakiaknak, mint afféle veszekedő, törökkel cimboráló embereknek nem akarjuk engedni azon pusztának felét. Mivelhogy fehérvári Olaj-bég is nagyságtokra halasztotta, hogy ha nagyságtok nékünk ítéli azon pusztának felét, Fehérvárott is a török urak megállnak rajta. {elfogadják} Tegnap Nagy Andrást is újabban kiverték szántásból, noha páter procurator (gazdasági ügyek intézője) engedelméből ment szántani. Tartsa Isten nagyságotokat és uraságotokat sok esztendeig kedves jó egészségben. Nagyságtoknak és uraságtoknak alázatos szolgái Gyirmótiak közönségesen.” (6)''
Esterházy Miklós Ferenc fia és felesége Thököly Katalin, 1671-ben ismét megújítja a zálogot a győri jezsuitákkal. Ménfő pusztát 3000, Gyömörét és Tápot 6000 forintért adták zálogba, sőt 3 szőlőt is adományoznak, jezsuita konventnek a ménfői Kiáltó hegyen. Valószínűleg újra akarják telepíteni a falut is, mert Esterházy Ferenc templomot is építetett 1678-ban. Falu helyénél fogalakoztunk a templommal, az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ezt az évszámot jelölik meg. A templom kegyurának Esterházy József mondják, ő Esterházy Ferenc fia. A falu be is népesül, az 1683 évi források szerint, de még ebben az évben el is pusztul az utolsó török hadjárat alatt. (6/2)
Kara Musztafa török hadvezér serege Győr alatt vonult Bécs felé – a Rábapatonai átkelőn is – visszafelé is erre jöttek, miközben ''„megjárták''” Bécset az erdélyi sereg itt állomásozott Győr alatt. Elpusztult sok falu Győr környékén. 1688 évi összeírás a Sokoróaljai és Pusztai járásban csak 17 szegény helységet írtak össze. A török kiűzésére összesereglett európai hadak, itt gyülekeztek. A felszabadító harcok alatt folyamatosan ki volt téve a lakosság az idegen és magyar katonaság zaklatásának, pusztításának. Sérelmi jegyzőkönyvek szerint a lakosság arról panaszkodott, hogy a török alatt sem volt annyi nyomorúság, mint a felszabadító harcok miatt. A jobbágyok házait elpusztították, földalatti vermekmekben laktak, de a nemesség sem volt kedvezőbb helyzetben. A békés fejlődés lehetősége csak a XVIII. század első felében, a Rákóczi szabadságharc után teremtődött meg.
'''Gyirmóti határper.'''
A per már 1689-ben elkezdődött, folytatódott 1703-ban, megismételték 1725-ben és 1726-ban egyeztek meg. Ménfőnek biztosítottak egy negyven méter széles szorgalmi utat a Rábára, hogy a pusztán lévő állatokat ezen hajthassák ki a vízre.
Fentebb láttuk, hogy ménfő földjeit a gyirmóti és a csanaki jobbágyok művelték meg.
Ménfő határának koroncói úttól Gyirmótig terjedő részét bérelték a gyirmótiak, még a török hódoltság előtt és alatt is. Később hozzá kapcsolták a gyirmóti laposi dűlőket, amit kisgyirmóti pusztának, vagy dűlőnek neveztek és sajátjuknak tekintettek. Ezt területet határjárások alapján az Esterházyak ménfői birtokához ítélte vissza a vármegye. A másik vitás terület a Sárkerék dűlő volt. A határjárás megállapította, hogy a Sárkerék dűlő soha nem volt ménfői terület. A ménfői gyirmóti határ a következő helyen volt: a ménfői határ nem nyúlt fel a Rábáig, ott egyedül a csanaki határ érintkezett a Gyirmótival. A ménfői határ annál a kétfelé ágazó útnál ér véget, amely egyik ága Gyirmót felé vezet, a másik pedig a Sárkerék alján fekvő Ászok földek mellett a csanaki határ felé hajlik el. '''(7''')
A tizennyolcadik század első évei ismét háborúval kezdődött. A Rákóczi szabadságharc már 1704-ben ideért és mindent elpusztított, még a falut is, amint az feljebb már olvashattuk. Az Esterházy csalásbelieket is megosztotta. Esterházy Ferenc fiai: Antal (1678-1722) kuruc generális, – József (1682-1748) országbíró, Ferenc (1683-1756). Antal a Rákóczi szabadságharc oldalára állt, elkísérte Rákóczit Franciaországba, majd Rodostóba is. Ezért jószágvesztésre ítélték. Birtokait a testvéreinek adták, akik hűségesen kitartottak a király szolgálatában. Esterházy József 1719-ben összeíratta a birtokait, ezért valószínűleg Antal volt Ménfő földesura.
'''Esterházy Józsefet''' egyházi pályára szánták, már 11 éves korában prépost, tanulmányait Sopronban, Nagyszombaton Rómában végezte, mindenütt jezsuiták vezetésével. 1705-ben lemondott a papi pályáról és beállt királypárti katonának. 1707-ben septei kapitány, védte a várat Antal testvérével szemben. Harcolt a török ellen is, mind katona táborszernagyságig vitte. Mária Terézia alatt részt vett a porosz háborúban, ott szerzett sérülése okozta később a halálát. Magyar érzelmű volt, magyaros ruhát viselt, akkor is, amikor más németet. A királynőt arra buzdította jöjjön Magyarországra. Egyenes beszéde miatt kegyvesztett lett, de képessége miatt ismét elővették és hivatalt kapott. Hivatali, közjogi címei: 1710-ben királyi tanácsos, 1711-ben komáromi főispán, 1723-ban főudvarmester, 1741-ben országbíró.
Nagyapja után ő a legnagyobb birtokszerző, tehetségesen gyarapítja birtokait, 1712-ben építi Cseklészi kastélyt, 1719-ben megkapta Antal pápai birtokának felét. Megerősítik a Pápa, Ugod, Devecser uradalmakban. 1727-ben megvásárolta a Tatai uradalmat, a következő évben Kéthelyt, Makk pusztát, más falukat csatolt uradalmaihoz. A török háborúkban véghezvitt haditettéért adományba kapja Gesztes várát, tartozékaival együtt. Birtokain templomokat épít, plébániákat alapít. Alkalmazza Mikovinyi Sámuel mérnököt, felmérette birtokait, halastavakat, telepit, modernizálja a gazdálkodást, majorsági gazdálkodást helyezi előtérbe.
Egy fia volt, József (1714-1762), apjával ellentétben pazarló életmódot folytatott, birtokain sok adósságot halmozott föl. Ezért szerződést kötött három unokaöccsével, Ferenc fiaival - (Miklós 1711-1765, Ferenc 1715-1785, Károly 1725-1799) - kifizetik adósságait és életjáradékot biztosítanak számára, 30 évre zálogba veszik a birtokait. Így megmaradnak a család kezén, ez később sok bonyodalmat okoz az örökösöknek. Halála után birtokait testvérének fiai öröklik. 1762-ben megosztoztak a birtokon Miklósé lett Tatai és Gesztesi uradalmak. Ferencé lett septei és cseklészi birtokok. Károly, egri püspök, Septe, Pápa-Ugod-devecseri uradalmon osztozott Ferenccel. Ferenc fiai: Ferenc bán (1715-1785) cseklészi ág őse. Károly püspök (1725-1799), Miklós koronaőr (1711-1765), utódai öröklik a tatai uradalmat, így ők lesznek Ménfő birtokosai. Miklós fia, János (1748-1795) főispán, az ő fia III. Miklós (1775-1856) udvari tanácsos, tőle kapja Bezerédj Ignác a ménfői puszta inscriptionalis jogát.
'''Esterházy József intézkedései Ménfőn'''
'''Esterházy József'''
1719. március 20-án összeíratja Ménfő pusztát, másik kettő Győr megyei faluval, Táppal, Gyömörével. Ezekben a falukban van templom, plébános, iskola, mészárszék, malom, szántóföldek és szőlők. Gyömörén 19, Tápon 98 családfőt: jobbágyot és zsellért írtak össze. Gyömörén van 3 curia is. Állatok, Gyömörén 70 ökör, 50 tehén, 17 ló, 47 juh, Tápon ennél sokkal több van. - Tápnak is volt török földesura! Ménfő az előbbi községekkel szemben igen szegény. Nincsenek jobbágyok, nincs erdeje. Csak két ember lakik a pusztán, azok is győriek, azok is hazamennek, marad az újonnan felvett juhász. A szőlők nagysága nincs megadva. Az összeírást követő évben, az országos összeíráskor csak 8 ménfőinek van szőleje, a többi külbirtokos. A pusztához tartozik három szántóföld, amibe 3-4 száz mérő búzát lehet vetni. Van még szántóföld, amit az uraság tizedért ki szokott adni. Tartozik hozzá egy szőlőhegy, az uraságnak kilencedet, a győri káptalannak tizedet fizetnek róla. A puszta gazdaságát a juhtenyésztés jelenti. A Juh állománya: 360. Juhászat folytatására – március 25 - bérleti szerződést kötnek Tönké János juhásszal, akiért gönyűi mészáros állt jót, háromszáz forintig. Van a pusztán egy kápolna, egy kocsma épület, egy majorház, két istálló és egy pajta. Már áprilisban '''elzálogosítja a Győr jezsuita kollégiumnak''' a ménfői hegyben lévő szőlőt 17 évre. Tizedet a győri káptalannak kell fizetni. Többet nem hallani a jezsuitákról Ménfőn. Nem tudjuk meddig maradtak. 1744. április 15-én írt egy levelet Esterházy Ferenc, amelyben értesíti Esterházy Józsefet, hogy Ménfő pusztára nincs szüksége az ő gazdaságának, rendelkezzen vele. Valószínűleg ekkor csatolják a tatai uradalomhoz Ménfőt. Szabad György 1738-ra teszi. Ebből az időből maradt meg a Ménfői puszta határtérképe.
'''„Praedium Ménfü'''
„''Vagyon egy KÁPOLNA itten Páter jezsuiták által renováltattak, ahhoz van mind a Háramentum,{?} az ki ugyan itt hagyattatik.''
''Vagyon mostanság KÉT LAKOS ember, kik nem régen ide származtak, de mivel nem örökös jobbágyok, csak a szőlők kedvéért jöttek ide lakni, most már nem akarnak itt lakni, Győré van lakásuk.''
''Vagyon egy HÁZ égetlen téglából, két szoba és egy kis konyha {van benne} – azt kit ugyan páter Jezsovita Uramiék csináltattanak. {A ház} alatt van egy égett téglából csinált PINCE. {A pincében} két száz akó bor fér el. {A ház} végében vannak a juhoknak való ISTÁLLÓK. Ugyan ennél a háznál esztendő által szokott az uraság SÖRT és BORT ÁRULNI.''
''Ugyan vagon itten egy cselédnek való MAJORHÁZ, konyha és kamra hozzá, végiben vannak az ŐKÖRISTÁLLÓK.''
''Másodszor vannak itt a – Pater Jezsuiták által bérelt - SZÁNTÓFÖLDEK három táblában. Mindegyik táblában négy-ötszáz mérőt el lehet vetni. {az elvetett magot jelölték, nem a termést}''
''Vagyon itten egy szőlőhegy, kiből az uraságnak nonát {kilencedet}, decimát {tizedet} pedig a győri káptalannak.''
''Ugyan vannak itten SZÁNTÓFÖLDEK, amelyeket az uraság ki szokott adni tizedért.''
''Ugyan itten a méltóságos uraság számára mostanság egy parlag szőlő foglaltatott el, amely ezelőtt Miskeyié volt.''
''Erdeje nincsen. Vagyon itten nöstény öreg juh 204, öreg kos 7, esztendős bárány 144, esztendős kos bárány 5. Van még 600 juhnak való PAJTA”''
''Készítette Joannes Nográdi, jezsuita, Galántai gróf Esterházy József megbízásából (8)''
Térkép az 1740-es évekből
Látható rajta a major épületei, a vendégfogadó, és a falu házai a szőlőhegyet átölelő utca alján. Mai csanaki határkőtől, a Fekete István utcába elhajolva, a Győri út vége és a Sokorópátkai utca eleje, kb. a 21. számig. A Sokorópátkai u. végén, a Kisbaráti határ mentén a Komlóvölgy utca. Összesen 19 házat jelölnek meg. (9)
Ménfőnek legnagyobb értéke a '''szőlőhegy'''. A századok folyamán a falu elnéptelenedik, elpusztul, de a szőlőket ennek ellenére megművelik. Megművelik a külbitokosok. Gecsényi Lajos Fentebb említet tanulmányában a szőlő utáni vándorlásnak nevezi a külbirtokosok jelenlétét a szőlőhegyekben. Például a gyirmóti földekben nem maradt meg a szőlő, ezért sok Gyirmótinak volt szőleje a Sokorói hegyekben.
Még az előző század végén, 1696-ban összeírták a szőlőket,126 főnek volt 946,5 kapás szőleje, ebből műveletlen volt 50,5 kapás. A győri jezsuitáknak 80 kapás szőlejük volt.
Az 1720-as országos összeírásból a tulajdonosok lakóhelyét és nevét is megismerhetjük. 20 győrinek volt 129 kapás, 13 révfalusinak volt 79 kapás, 17 szigetinek volt 91 kapás, 46 újvárosinak 261 kapás, 11 gyirmótinak 61 kapás, 5 csanakinak volt 29 kapás, 8 ménfőinek volt 38 kapás, 1-1 vámosinak, abdainak 6, 4, 7 kapás szőleje volt. Összesen 123 főnek volt 719 kapás szőleje. (10) 1723-ból maradt fenn a termésből adott kilenced és tízed leltára. Kilencedre fizettek 18 akót és 12 iccét, tizedre 159 akót és 1 iccét. A tatai uradalom megbízásából összeírták: Mező Lőrinc bíró, Szabó János törvénybíró, Varga Gergely és a falu notáriusa, Dömölky Sámuel (11)
Rendtartásokban –szabályozták a Promontoriumok rendjét.
1726-ban új '''szőlőrendtartást''' alkottak a '''ménfői szőlősgazdák részére'''. A rendtartást Győrben fiát Ferenc házában készült, gr Galántai Esterházy József ménfői praedium (puszta) örökös és aktuális urának ménfői tiszttartója Magyari Mihály és a Ménfő hegyi szőlősgazdák küldöttségének jelenlétében. A rendtartás alapja az 1708. május 8-án kelt rendtartás, amelyet az „''akkori zálogos urak alkottak''.” Ezt évenként módosítottak és 20 pontban foglaltak össze, a szőlő megvédését szolgáló tennivalókat, kötelességeket, azok megszegése kilátásba helyezett büntetéseket. A szőlőhegy rendjéért a hegymester felelt. A '''hegymestereke'''t megeskették a rendtartás betartására, illetve betartatására. A hegymesterek kötelességei: a szőlőhegy védelmében az utak, árkok, kapuk ellenőrzése és meghibásodás esetén a megjavíttatása. Az állatok kártétele elleni védekezés, illetve büntetés. Szőlőmunkások szakmai ellenőrzése metszéskor, kapáláskor, szüretkor, betakarításkor, akoláskor, dézsmáláskor. A hegymester részt vehet az eladáskor szokásos szőlő értékének megbecsülésében. Felügyel a munkások és vincellérek erkölcsi magatartására. Nem volt szabad, hogy ''„valaki szőlőben hiábavaló cselédjével lakjék.”'' A lopások elkerülésére az idegeneket kitiltották a szőlőkből. Tiltották a bujaságot és a káromkodást. Az Isten káromlását szigorúan büntették, a büntetést a templom javára kellett befizetni. A templomot illette, a marhák kártételére, az engedély nélküli kapuk állítására kirótt büntetésnek a fele. Mindenféle kihágás pénzbüntetést és fenyítést vagy vagyonelkobzást vont maga után. Hegymesterek érdekelve voltak a behajtásban, mert egyrészt a büntetéspénzből részesedtek, másrést rajtuk hajtották be a pénzbüntetést. Három nappal előbb szüretelhetett. Büntették azokat is, akik tudtak a kihágásról, vagy jelenlétükben káromkodtak és azt nem jelentették.(!) {A templom szegény maradt!} Tiltották a szőlőhegyben az állandó letelepedést. Huszadszor és utoljára szüret, karóvonás, födés (bekapálás) elmúltával ne tartózkodjon, nem lakhatott a szőlőben senki. Tizenöt nap múlva, ha ott találnak valakit előbb hat forintra büntesse meg az uraság, azután pedig a présházát rontassák el. Végül a szőlőhegyben nem volt szabad törökbúzát termelni, ha megszegték a termést az uraság számára lefoglalták. (12)
A tizennyolcadik század első feléből ismerjük a szőlőhegy adóösszeírásait, egészen 1751-ig. Ezután húsz év kimarad Ménfő történetéből, csak 1770'''-'''es évektől maradtak meg ismét az adóösszeírások. A század közepéről 1753-1758 között maradt meg a Ménfő puszta jövedelméről adatok.
A század utolsó harmadában rendeződtek az öröklési viszonyok az Esterházy családban. Ez jó hatással volt az uradalmakhoz tartozó falukra is. Esterházy Ferenc grófé lett a Tatai uradalom. 1769-1775 között nagy építkezések voltak a birtokain, a legtöbbet fizettek a mesterembereknek Ménfő pusztán. Mária-Terézia királynő megszüntette a Jezsuita rendet, (1773-ban) talán ekkor mehettek el Ménfőről is. A pusztán majorsági gazdálkodást vezettek be, kiadták nagybérlőknek, de még mindig a juhászat volt a vezető ágazat. A bérlők közül Miskey János nevét ismerjük, 1785-ből, ménfői zsellérek panasz levelet írtak a tatai földesurhoz a nagyobb árenda és a megnövekedett szolgálat miatt, amelyet a bérlő vezetett be. A zsellérek panaszát Bezerédj Mihály utasította el. Miskei Jánost Krausz Ferenc követte, halála után második felesége Koller Györgyhöz ment férjhez. Koller Györgytől vette át a pusztát Bezerédj Ignác. (13)
A szőlőhegy, minden tiltás ellenére benépesült. Az első magyar népszámláláskor, 1787-ben már 601-élnek, 47 ház van, 138 keresztény család, nemes 7, mesterember 2, paraszt 11, polgárok és parasztok örököse 9. 111 zsellér, 18 katona. 1-12 év közötti gyermek 28, 13-17 év közötti ifjú 21, nő 204, házas 115, nőtlen és özvegy 192 fő. A földesúr Gr. Esterházy János. A templom Kisbarátihoz tartozik, még 1742-ben csatolták oda. (14)
Az 1790-es évekről több adat maradt meg a levéltárakban. 1791-ben megszüntették Koroncóról Szentpálon át a Nagybaráti horgasra tartó utat, mert azt a ménfői bérlők felszántották. A Koroncóiak ezután a Ménfőn át, a csanaki horgason keresztül juthattak Nagybarátiba. Ménfőről Koroncóra menő utat kijelölték. Ménfői postaút sík mezőn, szántóföldeken ment át, ki volt téve a vízmosásoknak. 1792-ben a Tényő felé vezető utat, a ménfői szőlőhegy oldala felé vezették el. (15) A ménfői kápolna bővítését tervezik 1792-ben. Világosváron elkorhadt kereszt helyett Major János szőlősgazda keresztet állíttatott a Pápára menő út mellé, - mai Győri úti körforgalom elött, - bízva abban, hogy példáját követi a ménfői nép és megcsináltatja a keresztet a Világosváron. (16) Felépül a szőlőhegy legnagyobb pincéje is – nagyobb, mint az pannonhalmi apátságság dézsmaszedő pincéje, Ecker János győri vaskereskedő építette.
Százévi békének, a tizenkilencedik század első felében Napóleon (1809) serege vetett véget. Itt vonultak fel a kismegyeri csatatérre János főherceg vezette osztrák-magyar csapatok, a hátvédjüket biztosító Somogyi és Zalai felkelők, őket üldöző, állandóan a nyomukban lévő francia hadsereg egy része, másik elment Gyirmót felé. Ha létszámuknak, csak a fele igaz, amit a hadtörténészek állítanak, akkor is irdatlan tömeg. Csatát követően tíz napig tartott Győr ostroma. Nyomukban kár, pusztítás. Következő években infláció, ráadásul aszály is csökkenti a termést. (17)
1780-tól, a Tata-Gesztes-Pápai Esterházy uradalmak jószágkormányzója, Bezerédj Mihály, majd 1790-től fia Ignác lett az utóda, aki 1812-ben szolgálataiért megkapta a Ménfő puszta haszonélvezeti jogát három nemzedékre, majd 1888-ban Bezerédj István megvásárolja. A Bezerédj család 1812-1945-ig voltak földesurak Ménfőn. Lsd.még Bezerédj családnál
Jegyzetek az Esterházy családhoz
'''1'''.Péter Katalin nyomán.
'''2'''.Péter Katalin: Esterházy Miklós. Magyar Históriák. Életrajzok. Bp. Gondolat, 1985.
'''3'''. Molh Antal: Tata plébánia története. Győr, Győregyházmegyei ny. 1909. 67, 63-71. p
Szabad György: A tatai és gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. Akad K. 1957.-. Fülöp Éva Mária: Tata-gesztesi Esterházy uradalom gazdasági megszervezése a XVIII. század első felében. = Komárom Megyei Múzeum közleménye, 4. sz. Tata, 1991. 53-75. p. MOL P. 185. 4. cs.
'''4'''.MOL P. 185. VIII. 1-21. 2. cs. 3. cs.
'''5'''.PRT IV. köt. 346-349. p. 795-796. p.
'''6'''. Ménfő török földesura PRT IV. köt. 345, 834. p., Oklevél: 211. sz. Fasc.8. nr.38.
'''6/2'''. Esterházy Ferenc és felesége Thököly Kata a Győri jezsuitáknak ajándékoz a Kiáltó hegyen 3 szőlőt.
MOL P. sz. 185. 2. cs. Rupp, 432. p.
'''7.''' Gyirmóti határper. MOL P. sz. 185. 2. cs. 3. cs. 4. cs. MOL P sz. Facs. XLXI. 9. cs. MOL P. 1920. 2. cs. 7. t. - Bedy Vince: Gyirmót története. Kézirat. Győr, 1938.
'''8.''' MOL P. 185. 4. cs. Jobbágy összeírások 1636-1719. 1719. 03.24. 1719. 03. 30. 1719.04. 09. 1719. 04. 16. MOL. P 185. XVII: 3. cs. 1719. 03. 25. Tönké János juhász szerződéséből: átvesz fejős birkát 204, öreg kos 7, egy éves kos 5, egy éves nőstény kisbárányok száma 144. A juhász saját birkája 98 db. Tartozik a juhász a nyájat a szerződés lejártáig a szaporulattal együtt megőrizni. Minden évben öt bárányt az uraság konyhájára adni, és vajat 25 véndővel. Az elhullás kára fele- fele az uraságé és a juhászé. Száz juhra nyolc szekér szénát és szalmát kap. Kenyérre vethet 12 győri mérő gabonát, 12 szekér tűzifát. Használhatja az edényeket, de azok javításáról gondoskodnia kell: teknő, dézsa, fejő vödörök, tejnek való teknő. MOL P. 185. XVIII. 3. cs. 1719. 03. 30.
'''9.''' Térkép. Pálffy Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597-1997. A bevezető tanulmányt írta és az okmánytárat összeáll. Pálffy Géza. Szerk. Hermann István. Pápa, 1997. Jókai Mór Városi Könyvtár.- Kubinyi András: A középkori Pápa. 75-124. p. = Tanulmányok Pápa város történetéből: Kezdetektől 1970-ig./Főszerk. Kubinyi András. Pápa, 1994.
1735-50 között Mayzek Henrik mérnők készítette el a Pápa, Ugod, devecseri uradalmak birtokkönyveinek térképét, ennek a része lehetett a ménfői térkép is. Az eredeti térképet a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár vásárolta kb. 1975-76-ban. Személyesen dolgoztam fel, másolatot is csináltattam róla – volt a kötészeten egy kezdetleges másoló. Kb. 1990-es években újra szerettem volna egy másolatot készíteni, de már a helyismereti könyvtárosok szerint nincs meg.
'''10.''' Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár, Győr. GyMSMLGy Archívum Vetus. Győr megyei népösszeírások. IV/B. 466/1; Pusztai és Sokoróaljai járás. 466/V1005; 466/V. GYMSMLGy Mindenféle comulusok gyűjteménye IV/B 472.935. Néma Sándor: Adalékok Győr megyei szőlőhegyi (hegybeli) települések kialakulásához az 1700-as évektől 1828-ig. = Arrabona, 1994. 31-33. sz.
'''11'''.MOL P. 185. 4. cs. 1630-1735.
'''12'''. Néma Sándor: Győr- Sokoróaljai szőlővidék hegyközségi törvényei 1672- 1825-ig. Győr, l995.
'''13''' MOL P. szekció. 211. 21. 44. cs.
'''14'''. Népszámlálás 1787. GyMSMLGy
'''15'''. MOL P 185. 4. cs. Ez az út már az 1740-es évek térképén is rajt van.
'''16'''. Ménfői kápolna újjáépítése. MOL P. sz. 210-V. a. 21. 1792-1794. Kegyúri íratok.
'''17'''. 1800. évi keresztállítás. Galgóczi Károlyné: A mi urunk .. = Hegyalja, 2010. 3. sz. 4. p.
'''18.''' A háborút Ausztria üzente meg 1809. 04. 09-én, - az elvesztett tartományok miatt –
Napóleon Spanyolország legyőzése után értesült osztrák hadi készülődéséről., megindult Ausztria ellen. János főherceg vezénylete alatt az osztrák – magyar állandó hadsereget Itáliából Grázon át folyamatos visszavonulással, erőltetett menetben, napi 28,3 kilométer megtételével Magyarország felé tartott, - Napóleon serege elvágta az utat Bécs felé - hogy Győr alatt találkozzon a magyar nemesi felkelő csapatokkal. Nyomában a francia sereg Colbert és Montbrun tábornokok vezetésével. Ménfőre június 13-án reggel kilenc órakor érkeztek meg, nyomukban a franciákkal. A franciák elözönlötték az összes régi utat: Szemere – Kisbaráti vonal, Szemere- Ménfő – Csanak, Koroncóról Ménfő puszta felé, Koroncóról az előbbitől nyugatra Ménfő - Gyirmót Sándorházi pusztától, végül Koroncó gyirmóti vonalon érkeztek Győr alá. Még 13-án délután kisebb ütközet zajlott a csanaki vöröskeresztnél, a franciák visszavonultak a ménfői és a csanaki szőlőkbe. Másnap, 14-én korán reggel Jenő alkirály csanaki magaslatokra ment, a terep szemlevételezésére, innen teljese belátható volt a vele szemben felvonuló osztrák- magyar sereg. A csata 1 órakor kezdődött el, több támadással délután 5 órakor ért véget. A csata középpontjában, a Kismegyeri major területén még egy óráig eltartott. A magyarok Komárom felé húzódtak vissza, a franciák nem követték őket, hanem körülvették Győrt, június 24-én Győr megadta magát. Napóleon augusztus 31-én érkezik Győrbe, egy éjjel Bezerédj Ignác házában szállásolták el.
Julius 6-án még temetetlenül feküdtek a holtak, nádornak kellett intézkedni a temetésről. Járvány ütött ki nemcsak a katonák, hanem a lakosság között is dúlt. A felvonulási területen a még aratatlan gabonát letaposták – nehezen mozogtak a lovak a magas rozsban, jegyzi meg a történetíró. A készleteket kirabolták, nemcsak a franciák, hanem az apátság jobbágyai is. A fegyverszünet után- november 2-án - a zalai lovasság és vasmegyei 6. század Csanakon állomásozott. Csanakon 3250 Ft kárt okoztak, Ménfőn nem jegyezték föl a károkat. A néphagyomány szerint a lakosság a harcok elől a Tényői hegyben lévő Táborvölgybe menekült.
Csatatérre felvonultak:
Francia erő: 55.296 fő, ebből 13.482 lovas, 41.814 gyalogos, 144 löveg.
Magyar erő: 23.317 fő, ebből 18.485 fő gyalogság, 4832 lovassal, 120 löveg.
A felkelő nemesség 19.947, ebből 11.108 gyalogos, 8839 lovasság. Ezek a számok változnak, attól függően melyik hadtörténész dolgozta föl. A csatában nem vett minden erő részt. A csata vesztesége: Magyar részről: elesett 16 tiszt, 731 legény, 255 ló,
Megsebesült 67 tiszt, 1691 közlegény, 167 Fogságba esett: 24 tiszt, 2384 legény és 167 ló Összesen 114 tiszt, 6121 legény és 571 ló Nemesi felkelők közül: elesett 7 tiszt, megsebesült 19, elesett, megsebesült, elfogott 765 közlegény, több mint 10 százalékuk.
Francia halottak és sebesültek száma 3000 fő.
Irod. Bodnár István: A győri csata. 1809. június 14-én. Bp. 1897. Klny. Hadtörténelmi Közleményekéből. Kiss István: Az utolsó nemesi felelés századik évfordulója emlékére.1-2 köt. Bp. 1909. A kismegyeri emlékszobor. Győr, Pannonia ny. 32. p.
Veress D. Csaba: A győri vár. Bp, Zrinyi K. 1993. – Kismegyeri csata: 149-154. p.
Térkép 1809-ből, Ménfő felöl
'''A ménfői Bezerédj család története'''
Nevüket a Zala megyei Bezeréd falutól nyerték. Köznemesi család. (1)
Családjukat a Lőrente nemzetségből származtatják. (Veszprém megyei község, Lőrinc).
Nemzettségük, nevük a magyar írásbeliség megjelenése óta megtalálhatók az iratokban és későbbi genealógiai munkákban. A mi számunkra elég, ha egy rövid összefoglalóban ismertetjük történetüket. Nemesi levelüket Zsigmond király adományozta 1430-ban - a husziták ''“elleni vitézségükért''” - Bezerédj György Győr vármegye első alispán gyermekeinek, Zsigmondnak és Jánosnak. 1456-ban, adományul adják hozzá a következő falukban lévő birtokokat: a '''Zala vármegyei Bezeréd, Szent Kozma-Damján, Detk, Ör'''. Az adományt 1564. október 7-én kelt Miksa királyi oklevele megerősíti. A századok folyamán még jelentős – házasságok révén is – birtokkal gyarapodtak. Családtagjaik közül I. Mihály és III. György (2) hősi halált haltak Mohácsnál 1526-ban. A mohácsi csata után a család Szapolyai János király oldalán állt.
A mohácsi csatatéren elesett I. Mihálynak a felesége, Nádasdy Tamásnak, a későbbi nádor testvére volt. A család egyes tagjait ezután a főrendek közé emelkedett Nádasdy család hívei között találjuk. Rövidesen rokonsági kapcsolatba kerülnek a Poky családdal is - Mihály unokája László feleségül veszi Mérgesi Poky Katalint - akik akkorra már elveszítették régi nagyságukat, de megőrizték Győr megyében a közigazgatásban betöltött szerepüket. Az utolsó férfiági Poky Gáspár 1656-ben hal meg. Vannak történészek, akik a Bezerédj-eket a közigazgatásban, az ő egyenes utódjának tartják. A család férfitagjainak egyik fele katona, a másik fele a közigazgatásba dolgozik, vagy birtokain gazdálkodik. Dunántúl több megyéjében is: Zala, Somogy, Vas, Sopron, Győr, Tolna, Fejér megyék vannak birtokaik és a vármegyei közigazgatásban jelentős hivatalt töltenek be. Egyenes ágon a leszármazás:
I. Bezerédj Mihály
felesége Nádasdy Krisztina
fiuk
Gergely,
felesége Chernel Borbála, az ő
fiuk
László
Kapuvári vár fő várnagya
felesége Mérgesi Poky Katalin
Házasságuk: 1610
IV. György felesége Görbey Katalin.
IV. György Sopron vármegye alispánja és országgyűlési követe, Szerdahely nevű faluban (Sopron megye) birtokos. Görbey Katalin öröksége a Zala megyei Kis és Nagygörbő és részbirtok Ukkon. Öt fiúk született: '''István, Zsigmond, Pál, Ádám, Mihály.'''
'''István''', Zala és Somogy megye másod alispánja, Pápa várában lévő lovasság kapitánya 1662-ben. Felesége Jakusits Kata. Fia János és feleségének Geiger Krisztinának leányai: Teréz, Katalin, Klára, az utóbbi férje Márffy N. Külön ágat képeznek a családfán.
'''III. Zsigmond és II. Mihály'''
'''1689'''-ben megosztoznak a családi birtokon. III. Zsigmond a vámoscsaládi birtokot kapta, és ezzel a vámoscsaládi ág őse lett. '''Ádám''' testvérük Esterházy nádor udvari hadnagya 1686-ban, Győrben volt háza. Korán elhunyt birtokait Ferenc örökölte.
A vámoscsaládi III. Zsigmond fia volt: Bezerédy Imre Rákóczi Ferenc “''szomorú végű dandártábornoka.”'' Továbbiakban a források csak a vámoscsaládi és szerdahelyi ágról szólnak. A '''ménfői Bezerédj-család a szerdahelyi ágból származik,''' ezért csak a szerdahelyi ágat ismertetjük.
'''II. Mihály a szerdahelyi birtokkal a szerdahelyi ág őse lett'''. 1638-tól van a Bezerédj család birtokában Szerdahely.{Más forrás: 1588-ban vásárolták a Nádasdy családtól} Mihály a hetvenes években Győr vármegye alispánja. Mihály felesége Bessenyei Klára, fiaik II. Ferenc és József.
'''II. Mihály''' szerdahelyi ág őse,
felesége Besenyei Klára,
fiaik
'''II. Ferenc''' és '''József'''
'''József''' királyi tábla jegyzője, a nádori kancellária expeditora, fiú örökös nélkül halt meg. 1734-ben, birtokai visszaszállnak Ferencre. Ferenc építette 1717-ben a szerdahelyi házat (Szerdahelyet 1905-ben összevonták Fertőszentmiklóssal a ház mai is áll.) A ház egy emeletes épület ''“minden cicoma nélkül való.”'' Öt-öt szobája van emeletenként. 421 hold volt a szerdahelyi birtok. (9)
'''II. Ferenc felesége''' Sartory Johanna, gyermekeik: '''III. Mihály és Job''' (1769. o7. 07. 1773. 04. 14.) felesége Bittó Anna. A családi birtokon ő gazdálkodik
'''III. Mihály'''
'''Szerdahely, 1728.09. 03. – Győr, 1790. O7. 28.'''
'''H: 1753 Gindly Zsófia''' (Győr,1734. 05. 15. – Győr,1819. 05.08.)
Jogot tanul, 1749-ben az Országbírói Hivatal expeditora, Erdődy György országbíró titkára, Győr vármegyének jegyzője (1752), később Győr vármegyének másod alispánja volt (1758),1765-ben Mária Terézia a Királyi Tábla ülnökévé nevezi ki. (1786. évi nemesi összeírásokban.) 1776. 10. 11. - Felsőbüky Nagy Pál halála után - a Hétszemélyes Tábla ülnöke, és megkapja az udvari tanácsosi címet. Ez két hivatal volt, mindegyiket betöltötte.1780-ban Esterházy Ferenc a birtokainak teljhatalmú megbízottjának nevezi ki. 1753-ban, József testvérének halála után Mihálynak jutottak Sopronmegyében: Szerdahely, Szentmiklós, Hidegségi szőlők, Zala megyében: Bezeréd, Felsőkoppány, Szent Kozma-Damján, Ohi puszta, Görbő egyik fele. 1765-ben megszerzi Rábaszentmihályt. Birtokai igazgatásával – hivatali elfoglaltságai miatt – nem foglalkozik, azokat öccse, Job kezelte. Mihály és testvére Job leszármazottaik több ízben összeházasodtak.
A családi vagyont felesége Gindly Zsófia révén is gyarapította. Gindly Zsófia családjának Tolna megyében volt 17.000 holdja. A Gindly testvérek 1776-ban osztályt tartottak Tolna megyei birtokaikon. Ebből Zsófia örökölte Hidgyát, Medinát, Kistengelicet, Apátit (8000 hold és 200 hold szőlő) Mihály, az új birtokot sem maga kezeli hivatali teendői miatt. Szerdahelyről az újonnan vásárolt győri házába költözött - Kazinczy u. 20 – Az év nagy részében Pozsonyban Budán tartózkodott.
Tizenhét gyermekük született, kettőt kivéve, mindegyikük Győrben.
'''Katalin,''' Ferenczy Antalné. (1754. o4. 06 – Szerdahely,1794. 03. 05.) {két gyermeke született István és Zsófia, Argay Mihályné, Bezerédj Katalint Szerdahelyen temették el, később édesanyját is mellé temették, síremlékük ma is látható a temetőben.} '''I. Ignác''' (1755-1820) ménfői inscriptionális birtokos. '''Antal ('''1756. 07. 17. – Pest,1812. 03. 16.) Tolna megyei birtokon gazdálkodik, - (két törvénytelen gyermekét halála után édesanyja hatására törvényesítik.) '''Mihály''' (1762. 04. 06. - Győr,1826. 05. 19.) Győr megyei alispán, felesége: Bezerédj Zsófia, Job ági +1817). '''Zsófia,''' Szentiványi Antalné, (1766. 02. 24.- Tata, 1819.10. 08.) '''János''' (Rábaszentmihály,1767. 01. 05 – Győr, 1798.02. 17). -felesége Ohensig Anna, három gyermeke volt. '''Ferenc''' (Győr,1763. 04. 13.- Kisgörbő, 1813. 02. 28.), ikertestvére, Franciska meghalt, főstrázsamester, felesége Klézsy Borbála'''. Anna,''' Jerzenszky Józsefné (1774.07. 12. – 1863. 04. 08.)
'''István''' (Rábaszentmihály 1771. 08. 04. – Hídja, 1843. 07. 01.'''),''' felesége Felsőbüki Nagy Erzsébet, a legkisebb fiú a szerdahelyi családi birtokot irányítja, és Sopron vármegyében főszolgabíró, herceg Esterházy Ferenc mellett követ helyettes. Az ő fia István (1796. 10. 28 – 1856. 03. 06.) kerül Tolna megyébe, - a családi birtokba - a megyei közigazgatásba, és mint követ, vezető szerepet játszik a reformkori pozsonyi országgyűlésben. Hídján telepedett le. Felesége Bezerédj Amália,- vámoscsaládi ágból - aki az első vidéki óvodát alapítja Magyarországon, és az első gyermekkönyv írója is. Amália korán meghalt. Bezerédj István 2. felesége Amália testvére: Etelka volt. István testvére Pál (1840-1918) aki a selyemhernyó termesztés úttörője volt Magyarországon. Leánya, Bezerédj Mária (1894), akiről írta Galgóczi Erzsébet a Szégyen című novelláját. Dédunokája Bezerédj Zoltán irodalmi díjat alapított Bezerédj István, Amália és Pál tiszteletére. (10).
III. Mihály és Gindly Zsófia tizenhét gyermeke közül heten csecsemő-, vagy gyermekkorukban meghaltak: '''Anna''' (1758. 08. 02. – Győr, 1759. 11. 21.),: '''József''' (1759. 11. 20. – 1759. 11. 21.) '''Dominika, Terézia''' (1761. 02. 22.- 1761.) '''Franciska, Szerafin, Jusztinia''' (1763. 04. 13. – 1763''') Károly, Adalbert''' (1773. 04. 08. – Győr, 1775. 12. 12.) '''Josehpa''' (1768. 09. 03. – Győr, 1769. 09. 30.) '''Mária Terézia,''' (Győr''',''' 1776. 04. 13. – Győr. 1790. )
Gindly Zsófia 75 évet élt, ebből 20 éves korától 42 éves koráig, tehát 22 évig 17 gyermeket szült –csak egyszer ikreket. Termékenysége csak Mária-Terézia királynéhoz hasonlítható, neki-16 gyermeke volt, akiket 19 év alatt szült, 19 éves korától 38 éves koráig. Félig kortársak voltak.
Kilencen érték meg a felnőtt kort – hat fia közül – János, Antal és Ferenc – katonai pályára lépett, három pedig követte apja nyomdokait, jogot végeztek és hivatali pályára léptek Ignác (1755-1820) a legidősebb a lépett a nyomdokaiba, Mihály (1762-1726) soproni főszolgabíró, majd Győr megyei másodispán. (2)
'''Ezután csak a ménfői birtokosokat ismertetjük.'''
'''I. Bezerédj Ignác'''
(Győr, 1755. 05. 06. - Páhok,1820. 07. 12.. Zala m.)
Felesége Trencsény Antónia
(Győr,1760. 08. 01. - Győr, 1819. 05. 28.)
Septemvir, udvari tanácsos, Szent István rend lovagja.
Több vármegye országgyűlési követe.
Tata-gesztesi gr. Esterházy uradalom főkormányzója. (2) Az itteni szolgálataiért nyerte a ménfői 1924 holdas puszta inscriptionális (haszonélvezeti) jogát három nemzedékre. Ignác fia végrendelete szerint Homoródon volt eltemetve, - amikor megvásárolta a család a ménfői birtokot, építették a ménfői kápolnába családi sírhelyet, ide 1908-ban temettek először – A ménfői kápolnában, díszes síremléke a kápolna falán látható a család címerével.
Tíz gyermekük született. '''Ignác''' (Győr, 1783. 02. 22. – Kisgörbő, 1862. 01. 09.) '''Alojzia''' (Győr, 1785. 05. 19. - ?) '''Anna''' (Győr, 1786. 07. 04.) '''Antónia''' (Győr, 1806. 07. 04. – 1886) ikrek. '''Kálmán József János''' (Pest, 1788. 02. 09. – Győr, 1816. 01. 14.) '''Tamás''' (Pest, 1789. 07. 17. – Győr, 1790. 09. 10.) '''Jozefa''' (Győr, 1791. 03. 19. – Lőrente, 1851. 09. 21.) '''Franciska Regina''' (Győr, 1792. 04. 21. – Győr, 1794. 07. 28.) '''Miklós''' (Győr, 1793. 07. 23. – Pest, 1865. 03. 28.) '''Szófia''' (Győr, 1795. 01. 05. – Szerdahely, 1825. 04. 20.) '''Anna''' (Győr, 1799. 11. 28. – Szerdahely (?) 1831. )
A családi birtokok közül Bezerédj Ignác a görbői, bezerédi, rábaszentmihályi határban lévő homoródi birtokokat bérelte. A jövedelmen a testvérek osztozkodtak. 1808-ban vásárolta győri házát. 1810-ben megvásárolta feleségével a Badacsonyban lévő két hold szőlőt Bezerédj Job fia Bezerédj Farkas özvegyétől. 1817-ben édesanyja, Gindly Zsófia elossza javait gyermekei között, a Tolna megyei birtokból – ez ideig – nem ismerjük, hogy Ignác mit örökölt.{valószínűleg pénzen váltották meg örökségét, mert István testvére 14.000 Ft-al tartozott neki halálakor} Mint a nagycsalád „feje” felügyelt a birtokra. Felesége, Trencsény Antónia és édesanyja, Gindly Zsófia is 1819-ben haltak meg.{Gindly Zsófia győri házát „kotya-vetye” – árverés – útján Kozma Gergelynek adták el 25 ezer forintért, berendezését árverésre bocsátották, amelyet gyermekei vásároltak meg. Könyvtára Ignác fiáé lett.(3) Trencsény Antóniának csak a hagyatékát ismerjük, elsősorban csak az ékszereit – amelyen gyermekei nyílhúzással osztozkodtak meg – és azt, hogy ki tartozott néki, így herceg Esterházy Miklós harmincezer forinttal.(5)
'''1812. február 1-én állították ki az ajándéklevelet, amelyben elnyerte a ménfői puszta haszonélvezeti jogát három nemzedékre.''' A beiktatásra még ebben az évben november 26-án sorkerült. (6) Az első kedvezményezett idősebb fia Ignác volt.
1820-ban kelt végrendeletében (7) meghatározta a ménfői puszta öröklésének jogrendjét. Családi belső hit-bizományt alkotott. Az inscriptionális jog mindig az elsőszülött fiúé. Így: II. Ignácz, az ő idősebb fia Kálmán, az utolsó Kálmán idősebb fia. Arról is intézkedett, ha nem születik fiú, ki legyen a következő örökös, de erre nem volt szükség. Az örökös halála után fel kell értékelni az ingóságokat (épületek, termelési eszközök, állatok, vetések stb.) A becsült értéknek a fele a jogélvezőé, a másik felén a testvérek osztoznak. Visszaváltani az Esterházy családnak csak akkor van joga, ha az inscriptionális jogért felvett 30.000.-Ft-ot visszafizetik. Az utolsó kedvezményezett:
István (1841-1901) 1888-ban a ménfői pusztát az ajándékozó Esterházy Miklós utódjától megvette – akit szintén ezen a néven neveztek – gr. Esterházy Miklóstól. A vételár 75.000 Ft volt. A ménfői pusztához kötött 30.000 Ft-t kötvényekkel fizették ki, és ezt elfogadták a vételárba, azaz 30.650 Ft. 44.350.-Ft-ba készpénzt fizettek. Lásd még a Bezerédj családbeli birtokosok Ménfőn című fejezetet.
A gyermekei között felosztott vagyon értéke 73.604 Ft, személyenként 12.334 Ft. Ifjabb Ignác tartozott kifizetni a testvéreinek 58.618 ft. Az összes vagyona forintra megbecsülve: 149.112 Ft ebben nincs benne a ménfői pusztához kötött 30.000 Ft, valamint a Zala megyei atyai birtokok.
I. Bezerédj Ignác a ménfői pusztán a kápolna előtt átvezető királyi utat áttetette a hegylábához, hogy ''“rezidentiális''” házát felépíthesse. (12) Újabb kutatások eredményeként - az ajándéklevél lefordítása után, a 200. évfordulón – egyértelműen kiderült, hogy a '''kastélyt Bezerédj Ignác építette. 1814-1817 között.{Lásd még a kastély építése''' c. fejezetet.} I. Bezerédj Ignácról található egy festmény a Tatai Vármúzeumban.(13) Megmaradt a ménfői puszta származáskönyve 1813-1815-ös évekről, valamint a halála után felvett jegyzőkönyvek a javairól és a végrendeletének végrehajtásáról felvett jegyzőkönyvek.
'''II. Bezerédj Ignác'''
Győr, 1783. 07. 19. – Kisgörbő, (Zala m.) 1862. 01. 01.
Felesége Bezerédj Anna (1786. – Kisgörbő, 1877. 01. 07. szülei: Bezerédj Farkas –Job fia – Gaál Teréz)
Győrött végzett jogot, Veszprémbe és Pesten gyakornokoskodott. 1806-ban Zala megyében volt második aljegyző, később Fejér megyében szolgabíró. 1809-ben a felkelt Zala megyei nemesi sereg lovaskapitánya. A kismegyeri csatában nem vett részt, mert valami oknál fogva Szerdahelyen maradt. 1812 után folytatja további szolgálatát, négyévi szünet után 1816-ban Győrött lett főszolgabíró, majd 1823-ban másodalispán, 1828-1842 között első alispán, két ízben 1825-1827, és 1830-ban Győr megye országgyűlési követe, udvari tanácsos.(14)
Gyermekei: Kálmán (Győr, 1812. 02. 01. – Ménfő, 1878. 09. 01.) Antónia, Dombay Ignácné (Győr, 1810. 05. 10. – Kisgörbő, 1880. 02. 26.) Mária, Ányos Móricné (Kisgörbő, 1811. 05. 17. – Kardosrét. Veszprém m.- 1890. 02. 15.) Krisztina, Gr. Alberti Adolfné Győr, 1817. 08. 20. – Ménfő, 1891. 08. 21.) Lajos (Győr, 1819. 03. 11. – Bécs, 1868. 04. 10.) Sándor (Ménfő,1822. 11. 22. – Kisgörbő, 1896. 08. 10.) Géza, Ménfő, 1821. - +?, Miklós Ignác (Lőrente, 1814. 08. 22. –Kisgörbő, 1815. 02. 18.)
1812. november 26-án a ménfői puszta beiktatásán ő volt jelen apja helyett, valószínűleg tevékeny részt vállalt a kastély felépítésében, hiszen ő költözik be apja halála után.
A reformkori tevékenységét – ez ideig – nem ismerjük. A család unokatestvérét, Bezerédj István Tolna megyei birtokost és követet emeli ki, mint ismert és sikeres politikust. '''('''15)
1847-ben győri házába költözött – a csanaki Historia Domus leírása alapján. 1847-ben a ménfői birtokot kiadják Nemes Hencz Ferenc nagybérlőnek, akitől fia, Bezerédj Kálmán és felesége Bezerédj Aloyzia veszi át.
Az 1848/49-es szabadságharc után visszavonult birtokaira. Az önkényuralom idején a passzív ellenállást választotta. A szabadságharc alatt Miklós testvére (Bács m.) és Lajos fia (1815-1868) vett tevékeny részt a harcokban. Mindkettőt ezért halálra ítélték, de később kegyelmet kaptak. (16''')''' Alispánsága idejét egy plakett örökítette meg
Bezerédj Ignác plakettje, Fruman A. műve 1835-ből
Halála előtt jóval elkészítette a végrendeletét, már 1854-ben.(17)
Ebben megerősíti apja végrendeletét a ménfői inscriptionális jogok öröklésében. Az ő örököséül Kálmán fiát jelöli meg. Kihangsúlyozza, hogy felesége Bezerédj Anna a ménfői pusztára haláláig haszonélvezeti jog illeti meg és ezen kívül mindenben önálló intézkedés. Kálmán fia csak az ő elhunyta után kapja meg önállóan a birtok igazgatását, felesége pedig éljen mindvégig Ménfőn fia mellett. Ménfő tulajdonosai ekkoriban: gr. Esterházy Miklós, Pál és Móric.
Megmaradt a Ménfő puszta leltára 1847-ből, és 1859-ből a puszta felszerelése. (18)
'''Bezerédj Kálmán'''
Győr, 1812 06. 02. - Ménfő, 1878. 12. 01.
Felesége: Bezerédj Aloyzia (Lőrinte, 1818. 05. 29. – Ménfő, 1895. 01. 02.: szülei: Bezerédj Mihály és Bezerédj Zsófia (1795) Job ági {Kálmán anyjának, - Bezerédj Annának - testvére volt Bezerédj Mihály, Bezerédj Zsófia Bezerédj I. Ignác lánya}
Gyermekeik: István (Kisgörbő,1841. 02. 24. - Ménfő,1901. 03. 14.) Géza (Ménfő, 1843. 01. 30. - Ménfő, 1845. 01. 30.) Mária (Pápa, 1838. 09. 02. – Kardosrét, 1856. 11. 29.) Ilona (Pápa, 1840. 02. 26. - Kisgörbő, 1841. 11. 29.)
A ménfői birtokosok között Bezerédj Kálmán képviseli a második generációt.
Huszárfőhadnagy. 1848-ban Csanak, Csanakhegy, Gyirmót és Kisbarát nemzetőr kapitánya. A harcokban nem vett részt. A családjával támogatta a szabadságharcot. Emiatt a ménfői ütközet után a kastélyt kifosztják, és kirabolják. A szabadságharc után a passzív ellenállást választja, ménfői birtokán gazdálkodik.
1860-ban a Győrvidéki Gazdasági Egylet alapító tagja, itt minden jelentős szakosztályban vezetőségi tag. 1872-ben a kerület bal pártjának megbízottjaként felügyel a törvényességre Csanakon, Ménfőn és Gyirmóton. 1873-as adat szerint Győr vármegye Pusztai Járásának alszolgabírója, királyi tanácsos.
Halála: - (gyászjelentés alapján) - 1878. december 1. déli 12 óra „szívvízkorban” életének 66. évében, házasságának 41. évében. Homoródon, a családi sírboltban temették el.
1859. Szeptember 29-én lejárt Hencz Ferenc bérlő szerződése, s Bezerédj Kálmán és felesége: Bezerédj Alojzia, mint új haszonbérlő átvette a gazdaságot. Apja végrendeletében (1854) ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdálkodását anyja segítse. Hogyan hajtotta végre apja végrendeletét? A végrendelet csak édesanyjuk halála után engedélyezi Kálmánnak a ménfői pusztába való telekkönyvezését. Apja halála után tíz év múlva kezdeményezik testvéreivel – még anyjuk életében – ennek végrehajtását. ''„Atyafiságos''” egyezséget kötöttek a testvérek és édesanyjuk, özv. Bezerédj Ignácné, Bezerédj Anna, özv. Dombay Ignácné, Bezerédj Antónia, özv. gr Alberti Istvánné, sz. Bezerédj Krisztina, Bezerédj Sándor, özv. Bezerédj Lajosné, sz. báró Mednyánszky Gizella, kiskorú gyermekei helyett.
Elismerik öreg atyjuk, akaratát, hogy a ménfői puszta akkor fog visszaszállni az Esterházy családra, ha '''Bezerédj Ignác harmadik „ivadéka” ki fog halni.'''
Özv. Bezerédj Ignácné, Bezerédj Anna még életében lemondott Kisgörbőn lévő 52 hold szántó és rétből álló birtokáról és minden özvegyi jogáról. Cserébe Kálmán fia fizet számára élete fogytáig évi 800 Ft.
A ménfői puszta visszaadásakor, az Esterházy család által fizetendő – a pusztához
kötött harmincezer Ft és a rajta lévő épületek megtérítése – összegre jogaikat fenntartják.
A többi birtokot – Bezeréd, Koppány, Nagy és Kisgörbő – kölcsönös egyezséggel felosztották. Kisgörbőt még atyjuk életébe Lajos testvérüknek átadta. A Bezerédi és kisgörbői „''fundus intraktust''” felértékelték, azokat Lajos megtartotta és abból testvéreit kifizette. A Kisgörbői kocsma és hegyvám közös marad. Itt megszűnik az egyezség szövege. Van egy végzés 1873. február 21. keltezéssel, amelyben a ménfői nemesi birtok haszonélvezeti jogába és két ménfői szőlőbe bejegyzik Bezerédj Kálmánt. Rábaszentmihályi birtokba – nincs meghatározva, hogy mennyibe – Ányos Móricné, Bezerédj Mária győri lakost jegyzik be.
Ménfőn kívül még intézkednek Gyirmóti föld, és Szentmihályi telekkönyvezéséről. (Csak helyrajzi szám van feltüntetve, csak Győr megyei birtokokról.) (19)
Bezerédj Kálmán végrendelet nélkül halt meg, fia István örökölte az inscriptionális jogot.
Nevéhez a vasút építése és a ménfői zsellérek kötelező szőlő megváltása fűződik.
'''Bezerédj István'''
Kisgörbő,1841. 02. 24. - Ménfő,1901. 03. 14.
Felesége Kovásznai Kovács Lívia
(1842.12. 31.- 1937. 02. 02)
(Győri Dr. Kovács Pál orvos leánya házasság 1872)
Nagybirtokos, Győr vármegye lótenyésztési bizottság elnöke, megyebizottsági tag.
A ménfői birtokosok harmadik kedvezményezettje. Halálával jár le az inscriptionális jog. Apja halála után, ménfői birtokába 1880. február 25-én jegyezték be.
Gyermekei: Alice (Ménfő, 1873. 02. 22. – Budapest, 1937. 03. 09. Andor (András) Ménfő, 1874. 06. 11. – Ménfő, 1919. 11. 18.) Géza (Ménfő, 1876. 03. 20. – Ménfő, 1900. 02. 09.) Mária (Marianne) (Ménfő, 1879. 03. 22. Triest, 1908. 02. 02.) Margit (Ménfő, 1882. 02. 28. – Győr, 1967. 02. 01.) Ilona (Ménfő. 1884. 07. 17. – Budapest, 1976.)
Családja hagyományával ellentétben a jogi és katonai pálya helyett a gazdálkodást választotta.
Ménfő megvásárlásakor –egyik levelében írja, hogy apjával 1959- óta gazdálkodik. A Dunántúli Gazdasági Egylet évkönyvéből kitetszik, hogy sikerrel.
A győri levéltárban csak egy hagyatéki végzés maradt meg. Ez a következőket tartalmazza:
''“Törvényszéki leltár 6948 sz. jelenti, hogy a Ménfőn elhalt bezerédi Bezerédy Kálmán után maradt ingatlan vagyonra nézve igénylő nem jelentkezett.” “9768/73 végzés alapján'' ''tulajdonjogilag Gróf Esterházy Miklóst, haszonélvezetileg pedig Bezerédi Bezerédy Kálmánt illetett ménfői puszta haszonélvezet jogára nézve, - továbbá…. ménfői szőlők, gyirmóti külteleki föld, 47 hold, 604 öl, Rábaszentmihályi birtok” - hagyatéki ingatlanra tulajdonosul, illetve haszonélvező Bezerédi Bezerédy Istvánt ménfői birtokos, nagykorú örököst ezennel bíróilag elismertetik…''
''Kelt Győrött, 1879. júl. 31.”''.
Haláról a Győri Hirlap tudósítása: ''„Bezerédj István ménfői nagybirtokos csütörtök este meghalt. Bezerédj István az egyik legtekintélyesebbje volt a győrvármegyei élet szereplő egyéniségeinek. Régibb idő óta betegeskedett és fia halála óta szemlátomást fogyott, mindazonáltal halála váratlanul következett be. Az elhunyt régi tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, tevékeny tagja volt valamennyi kis- és szakbizottságainak, birtoka mintaszerű kezeléséről megyeszerte ismert. Halála mély és általános részvétet kelt a vármegyében és a városban. Temetésén rész vesz az egész megye. 61 éves volt” (Győri Hírlap, 1901. március 18.)''
Még Homoródon temették el a család sírboltjában. Ménfő község elöljárósága jegyzőkönyvben örökítette meg „''kegyurasága és első virilistájának nevét''” a temetésére testületileg mentek el, ravatalához koszorút helyeztek el. Indítványozták, hogy emlékére a következő tanévben minden tanköteles gyermeknek egy könyvet ajándékozzanak.
Gyászolta leányai: Alice és férje dr. Morlin Emil – Marianne, Margit, Ilona, fia: Andor huszárfőhadnagy, unokája Morlin Alice.
Bezerédj István nevéhez fűződik a ménfői puszta megvásárlása. A szerződés hosszú
Előkészület, s alkudozás után született meg 1888-ban.
A család huszadik századi történetében két személy játszott szerepet: Bezerédj Andor, és anyja Bezerédj Istvánné. 1945 után Denk Gusztávné, Morlin Alice, Bezerédj István unokája.
'''Bezerédj Andor'''
Ménfő, 1874. 06. 11. – Ménfő, 1919. 11. 18.
Ménfői földbirtokos, tartalékos huszárkapitány, megyebizottsági tag.
Felesége: Bezerédj Margit (1888. O5. 29. - ? )
(Job ági, Ferenc leszármazottja: Ferenc fia Gyula, az ő fia Viktor (Veszprém, 1855. 11. 20 - 1913. 10. 23. belügyminisztériumi államtitkár, neje Békássy Izabella) leányuk Margit, neve nem szerepel a gyászjelentésen.)
Gyermekük nem volt.
Ménfői nagybirtokos Győr megyei társaság „előkelő” és agilis tagja. Reprezentált különféle hivatalos és társadalmi eseményeken, többnyire díszmagyarban, ilyen volt Lippay Géza főispáni beiktatása, Rákóczi Ferenc temetése. A lovas bandérium tagja, őse Bezerédj Imre kardját vitte a menetben, Lippay Zoltán, Jaross Sándor társaságában. 1916. december 21-én az új király (IV. Károly) koronázási bizottságában benne volt, a földet ezúttal Pannonhalmáról vitték a koronázási ceremóniához. Ferencz József koronázásához a föld a csanaki és ménfői határok között álló híres Rákóczi fák tövéből valók voltak.(24)
Bezerédj Andor társasági életéről és haláláról tudunk legtöbbet.
1931-ben jelent meg egy könyv, amelyben jelen időben, mintha még élne, összefoglalják életét. ''“… középiskolai tanulmányainak elvégzése után a katonai pályára lépett. Katonai tanulmányai befejezése után huszárhadnaggyá avatták. A világháború kitörésekor, mint huszárfőhadnagy vonult a frontra. Számos ütközetben vett részt, különböző harctereken és az ellenséggel szemben tanúsított bátor és vitéz magatartása elismeréséül több magas kitüntetésben részesült. Az összeomlás után, mint huszárkapitány szerelt le, amikor visszavonult ménfői birtokára és az óta kizárólag mintaszerű gazdaságát vezeti.”(21)''
Galgóczi Erzsébet,- egy időben meg akarta írni a falu és a földesúr kapcsolatát, ehhez a munkához gyűjtött kéziratból idézünk - a következőképpen írja meg a halálát,-
''“A falunk utolsó igazi földesura Bezerédj Andor 1919-ben halt meg. A somlói szüreten felvágta az ereit. Huszártiszt volt, s amikor elvitték az első világháborúban a környékbeli földbirtokos barátját, bizonyos Jaross Elemért kérte meg, hogy segítsen a feleségének gazdálkodni. A segítség túlontúl sikerülhetett - legalább is Csernák Lajos belső inas – aki 60 évig volt inas a kastélyban, és az öreg méltóságos asszonyt kivéve senki sem tudta a vezetéknevét – olyan hírrel fogadta a kommün után hazatérő nagyságos urat, hogy az véget vetett életének. A kastély kápolnájának kriptájában temették el.” ('''22''')''
Nevéhez fűződik a régi ménfői puszta földjeinek eladása. Ennek történetét lásd a 20. század c. fejezetnél.
Fényképek:
Bezerédj Alice leányával Bezerédj Margit férjével
Bezerédj-kastély a 20. század elején
'''Bezerédj Istvánné'''
Kovács Lívia. (Győr, 1842. 12. 31. – Ménfő, 1937. 02. 02.)
Házassága: 1872.
A Bezerédj feleségekről csak a végrendeletekben olvashattunk, - férjeik segítője, család egybetartója, anyagi javaik megőrzője és gyarapítójaként emlékeznek meg feleségeikről. – Ha Bezerédj István írt volna végrendelete az is ilyen szellembe írhatott volna feleségéről. Része volt abban, hogy megvásárolták a ménfő pusztát. Férje halála után próbálta egybetartani, megőrizni a birtokot, nagybérlőnek átmentve. Három gyermekét temette el, lányát: Zalay Sándorné, Mariannét 27 évesen. Két fiút: Gézát 24 évesen, aki a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója volt. Andor fia tragikus halála után igyekezett a gazdálkodásba „''beletanulni reggel négykor első útja az istállóba vezetett, felügyelt a fejésre – de alig várta, hogy az erkélyre siethessen, betegei közé. Szembetegeket gyógyított. A kastély hátsó, gyümölcsösre néző erkélyén várták mindazok, akiknek panaszuk volt a szemükre. Távoli falvakból, megyékből is tódultak hozzá az emberek.”- írja róla Galgóczi Erzsébet (33)'' Apja a híres győri homeopátiával gyógyító orvos és író, közéleti személyiség volt. Férjhez menéséig mellette dolgozott. (23) 1937-ben, 96 éves korában meghalt Bezerédj Istvánné és egy hónap múlva követi leánya Morlin Emilné. Morlinnénak leánya - Denk Gusztávné, Morlin Alice, - örököl, és ő egyezkedik nagynénjeivel a megmaradt javakon, pl. a kastélyon.
1937-ben, halála után örökösei: leányai és unokája - egy jegyzőkönyv tanúsága szerint özv. '''Lippay Zoltánné Bezerédj Margit, Reiszig Gézáné''' '''Bezerédj Ilona és Denk Gusztávné Morlin Alice''',- megállapodtak a fel nem osztott vagyonról. Lásd a huszadik századi fejezetnél. (Leszármozottait lásd. 25''')'''
Bezerédj család az 1890-es évek végén. A felvétel a kastély park felőli teraszán készült.
Jegyzetek a Bezerédj családhoz
'''1'''. A köznemesi meghatározás a mai értelemben vett középosztályt jelentette. Ide bejutni a király által adományozott – különféle királynak tett szolgálatért, többnyire katonai hőstettekért - nemesi levéllel lehetett. Ez jobb esetben együtt járt birtok adománnyal is. Ezen belül a további rétegegeződésnek már a gazdasági okai voltak. Igyekeztek kimutatni minél régebbi származásukat, lehetőleg a honfoglaló nemzetségekhez. A ménfői Bezerédjek ennek a társadalmi csoportnak a felső fokán álltak.
Irod.
Juhász István: Szemelvények a Bezerédj – család történetéhez (genealógiai táblázatokkal) (Bp. 1940.)
Áldási Antal : Adalékok a Bezerédj – család történetéhez (Bp., 1929. – Franklin nyomda)
Gálffy Péter : Bezerédi Bezerédj család Kézirat – 1924, Kaposvár – 21. p. – A szerző Fejér Cad. Dipt. Tom. IV./ II. 421. hivatkozik.
Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal (Pest, 1857-1865. II. köt. Bezerédj család – 1858. – 92-98.p. Job ág – 6.t.
Borovszky : Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája (szerk. Borovszky Samu, Bp. – 1910.), Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. Bp. 1911. Bezerédj-család II. kötet 190-194. p. Magyar Nemzet,1999.okt. 24. 9. p. Fertőszentmiklósi Krónika, IV.évf. 1.sz. (1996.jan.) – 2. p. Bezerédj Zoltán - Győr, Egyházmegyei Levéltár, Belvárosi anyakönyvek. Rozsonits Géza: Emlékkönyv Bezerédj István születésének 200. évfordulóján. Sopron, Edutech, 1996.
'''2.''' Bodnár István és Gárdonyi Albert: Bezerédj István,1796-1856 (Bp.)
'''3'''. u. a. és Borbíró Virgil : Győ rvárosépítészete. Bo. 1956.
'''5''' ''„Néhai Trencsényi Antónia asszonynak örökben jutott '''capitalisról''', amely 1805. esztendőben Szent Jakab havának 12. napján főméltóságú Esterházy Miklós herceg úrnak 50.000 forintokkal kölcsön adatott, scala és reduktiv {?} által 37.878 Ft 47 kr visszafizetett, mely summából ezután 1814. esztendőben Szent György havának 18. napján 7808 Ft 47 kr visszafizetett, a még kölcsön kintlévő 30.000 Ft in valuta originali hercegi '''obligationalis''' levelet által adta oly rendeléssel, hogy ezen eredeti '''kötelező adós levél''' ifjabb Bezerédj Ignác főszolgabíró úrnál, mint öregebbik fiánál mind addig megmaradjon miglen gyermekei közül az egyik vagy másik az ötet illető résszel – mely ötezer Ft – kézhez venni kívánná, mely esetben annak a részét a főméltóságú herceg úrtól vissza kellene kívánni. A most kezdődött 1820. esztendő Boldogasszony hava 12 napjától Ignác fia vegye kezéhez, ezután az '''interest{'''?}és abból az többi öt testvérének – akik tudni illik a '''capitálisbul''' őket illető részt ki nem vették – mindeniknek 5000 Ft után őket illető részt úgy mint 300 Ft esztendőnként kezekhez szolgálja”''
'''{'''Tehát, az ékszereken kívül volt még 50.000 ft is, amelyet kölcsönadtak herceg Eszterházy Miklós úrnak. Ebből a kölcsönből megadtak 37.878 Ft 47 kr és még 7808 Ft 47 kr visszafizetett. Tehát összesen 45.686 Ft 94 kr visszafizetett. Maradt még adósság 30.000 Ft, amelyről adóslevelet adott. Ezt Bezerédj Ignác kezelte. 4314 Ft a tőke és 25686 ft a kamat. Eddig nagyjából 15 év alatt évi kamat 1713 Ft ezt hat részre osztva megközelíti a 285,5 FT a fent említett 300 Ft-t Vagy az örökölt ötvenezer forintból, amelyet kamatra kiadott vásárolta az ékszereket} MOL
'''6''' 1812. nov. 26. Bezerédj Ignác beiktatása Ménfő puszta birtokába. MOL P.sz. 211. 44. cs. 1.
'''7'''.Bezerédj Ignác végrendelete. MOL K szekció.
'''9.''' Szabad György szerint megszerezte a hercegnő örökségét kölcsönként a Tata-gesztesi uradalomnak.
Szabad György: A tatai és a gesztesi Esterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a kisgazdálkodásra
Bp. 1957. – Bezerédj Ignác – 51.p.
'''10.''' Győri ház fényképe és 1920-ban felvett leltár. Borbiró: 44. p.
MOL P. sz. 1920. 4. cs. 13. t. Bezerédj család birtokgazdálkodási iratok.
'''11.''' I. Bezerédj Ignác végrendeletének végrehajtása.{A MOL-ba található még a – P. 1922. 1 doboz 1 tétel Vegyes íratok 1764 – 1820}
'''12''' Győr - Sopron megyei utak története (szerk. Mentes Mihály; Győr, 1987.)
Ebben a műben található az alábbi dokumentum másolat:
Protocollum incyti. Comitatus Jaruiensis. 1813-ik esztendő Böjtmás hava 9-ik napján tartott Kis Gyűlésről és a Kápolna mögötti út elteréléséről. Eredeti: GYMSMLGy
'''13''' Buzási Enikő: Az Esterházyak családi arcképei. A Tatai Kuny Domonkos Múzeum gyűjteményei. III. Komárom, {1996}
'''14'''. Huszár Lajos : Bezerédj Ignác plakettje (Arrabona, 1970. - 165-169.p.)
Győr-Moson- Sopron Megyei Levéltár, Győr – Bezerédj iratok
'''15''' Bodnár István és Gárdonyi Albert: Bezerédj István, 1796-1856 Kiad. A Magyar Történelmi Társulat. (Bp.) 1918. /Magyar Történelmi Életrajzok XXXIV. Évf. 5. füzet./ és u. a. az interneten
'''16.''' u.a. (A sors iróniája, hogy István unokatestvérét - aki Tolna megye követeként vett részt a reformkori országgyűléseken, többek között harcolt a halálbüntetés eltörléséért is - szintén halálra ítélték, de ő is kegyelmet kapott.) Kálmán fia Győrött, illetve Ménfőn a nemzetőrséget szervezte.
'''17'''. Győr-Moson- Sopron Megyei Levéltár, Győr – Bezerédj iratok
'''18'''. Ménfői puszta leltára 1847 és kiegészítés 1859. MOL P. sz. 1920. 2. cs. 7. t.
'''19.''' GYMSMLGy.- Bezerédj iratok
'''20'''. Ménfő megvásárlása. MOL P. sz. 211. 21. 44. cs.
'''21'''. Győr szabad királyi város és Győr – Moson – Pozsony k.e. megyei fejek. szerk. Palatinusz József – Halász Imre, Győr, 1931. Bezerédj Andor – 306 / b p. fotója
'''22.''' Galgóczi Erzsébet: A földesur (Hegyalja, 1990.)
'''23.''' A rendszerváltás után, 1990-es években a Bécsben élő Denk István, - Bezerédj István idősebb lányának, Morlinnénak az unokája - többször ellátogatott a kastélyba. Ausztriai népfőiskola képviselőjét kísérte. Tőle hallottam. Kovács Pál diplomája ki van állítva a Győri Patika Múzeumban, dédunokája, Denk István 1993-ban erre volt a legbüszkébb
'''24'''. Bezerédj Andorról Sády Erzsébet könyve alapján az alábbiakat gyűjtöttem össze. (Egyszer volt … Győr vármegye és Győr szabad királyi város 1848-1920. Szerk. Sády Erzsébet, 2013.)
Bezerédj Andor reprezentált különféle hivatalos és társadalmi eseményeken, többnyire díszmagyarban, ilyen volt 1906 maj.11. Lippay Géza főispáni beiktatása (363. p.)
Még ebben az évben, október 9-én volt Rákóczi Ferenc temetése. A lovas bandérium tagja, őse Bezerédj Imre kardját vitte a menetben, Lippay Zoltán, Jaross Sándor társaságában. {Az idő és a megbocsájtás furcsa játéka volt Bezerédj Imre kardjának vitele, hiszen Rákóczi fejeztette le híres brigadérosát.}
1916. december 21-én az új király (IV. Károly) koronázási bizottságában benne volt, a földet ezúttal Pannonhalmáról vitték a koronázási ceremóniához. Ferencz József koronázásához a föld a csanaki és ménfői határok között álló híres Rákóczi fák tövéből valók voltak.
''„A királyi dombhoz Győr megye által beküldött négyszögláb mennyiség földet T. Fischer János ügyvéd úr vitte Pestre és személyesen adta át főlovászmester helyettes ö méltóságának. A föld a csanaki és ménfői határok között álló híres Rákóczi fák tövéből valók.”'' (Győri Közlöny, 1867, május 19. Sády 38. p.)
Eljegyzéséről való tudósítás: Bezerédj Viktor, belügyi államtitkár lányár, Margitot eljegyezte Bezerédj Andor, ménfői nagybirtokos Győr megyei társaság „előkelő” és agilis tagja. (1907. jan. 13. Sády 370.p)
József Salvador főherceg salzburgi ezredparancsnok léghajója Bezerédj Andor ménfői birtokán kényszerleszállást hajtott végre. A herceg Bezerédj Andorban volt tiszttársát ismerte fel, akivel együtt szolgált a császárvadászoknál. (1908. jún.11)
Társadalmi esemény: falkavadászat Ménfőn.
''„A jó öreg Hubertus napján ősi hagyományokhoz híven nagy, vidám és érdekes ünnepséget rendezett a Nádasdy-huszárezred tisztikara. Ezen, mint résztvevő, vagy néző a vendéglátó tisztikaron és hozzátartozókon kívül ott volt a vármegye előkelő társasága.''
''Délelőtt 11 órakor már nagy számban voltak együtt a ménfői 7 számú őrháznál, ahonnan a menet jelezve volt. Pontban 11 órakor jelre 26 lovas indult el a falka nyomán a Tényői hegyek irányába. A lovasok között voltak br Wéber Mici, Bezerédj Andorné, dr Kautz Gyuláné és Sárközi Istvánné. Ott voltak továbbá Wéber ezredes, Lippay Zoltán, Bezerédj Andor, Bay Ödön és Fricke Emil és a Nádasdy huszárezred tisztikara majdnem teljes számban. Az elindulást kocsikról és autómobilról nagy és előkelő közönség nézte végig. A falkavadászaton gróf Apponyi Antal, mint huntsmars szerepelt. Körülbelül háromnegyedóráig tartott az erős vágta, mely a Tényői hegyek között kanyargott. A lovasok erős iramban vágtattak keresztül a kutyák nyomán, míg a völgyből fel nem hangzott a Hallali!''
''A ménfői 7 sz. őrháztól indult és ugyanott végződött a falkavadászat, amely este 8 órakor a Royal hangversenytermében hagyományos Hubertus ebéd követett. A falkavadászat legközelebb holnap folytatódik''. (1908. nov. 5.)”
'''25.'''
'''Bezerédj Isvánné, Kovács Lívia gyászjelentésében feltüntetett leszármazottai:'''
1937 {és más gyászjelentések adataival kiegészítve}
1. özv. Szentimrei '''Morlin''' Emilné, sz. '''Bezerédi Bezerédj Alice ('''1873. 02. 22. - 1937. 03. 09) (64 éves)
Morlin Emil (1858.11. 24. - Bp. 1917. 04. 19.) miniszteri tanácsos {H 1894.}
Leánya: Morlin Alice, Kistornyai '''Denk''' Gusztávné. (Ménfő, 1896. 01. 25. – Bécs, 1971)
Denk Gusztáv (Nagyszeben, 1882. 03. 18. – Bécs, 1960. 03. 08.) altábornagy {H: Ménfő, 1922.10. 24.}
Gyermekei: Gusztáv {Bp. 1924.-1945.03. 09.},
Alice (1924,- Austria)
Félix {István}(1927.- +Bécs)
2. Zombori '''Lippay''' Zoltánné, sz. '''Bezerédi Bezerédj Margit'''
'''{'''Ménfő, 1882. 02. 28. – Győr, 1966. 02. 01.}
Lippay Zoltán {Tét,1876. – Győr,1930. 05. 08.}(koroncói földbirtokos) H.
Gyermekei:
1. Lippay Zoltán (1902. – 1969.)
neje: Ajtay Kovács Mária (1906. –Bp. 1969. 09. 12.)
gyermekei:
Lippay György (1932.)
Lippay József (1934.)
Lippay Sándor (1931)
2. Lippay Erzsébet (1904)
3. Lippay István (Tét, 1906.- Gyermenkoj, Szovjetuió, 1945.)
4. Lippay Ilona, Vitéz '''Marzsó''' Lorándné (1906)
Vitéz Marzsó Loránd főhadnagy (1910.) H
Gyermeke: Marzsó Tibor (1930)
3. '''Reissig''' '''Gézáné,''' sz'''. Bezerédj Ilona ('''Ménfő, 1884. 07. 24 – Bp. 1976. 08. 23.)
Reissig Géza (Szombathely,1877.08. 08. – Kámon,1940. 02. 09.) {huszárezredes}
{H. Ménfő, 1904. 07.20.}
Gyemekeik:
'''1.''' Felsőgéczi és Garamszegi '''Géczy''' Miklósné. sz. '''Reissig Irma'''
(Szombathely, 1905. 09. 22. – Szombathely, 1940. 02. 09.)
{Géczy Miklós m. kir. örnagy }(Géczy: Miklós Pápa, 1997. 11. 27. – Győr, 1983. 04. 23.)
Géczy Miklós Kámon, 1928.
Géczy Sándor, Kisbér, 1929.
2. Posafalvi dr '''Tulok''' Józsefné, sz. '''Reissig Margit''' (Szombathely, 1907.- Szombathely, 1984.)
Dr. Tulok József főszolgabiró {Vas m. főjegyző}
Gyemekei:
Hanna
András (1927)
3. Nagykállói '''Kállay''' Kornélné, sz. '''Reissig''' Zita (Szombathely, 1915. 04. 15.- Bp. 1994. 11. 06.)
Kállay Kornél gazdasági tanár (Békéscsaba, 1907. 10. 30. – Bp. 1970.)
Gyermekei:
Kállay Albert
Kállay Monika (1943.)
Kállay Katalin (Szombathely, 1940. Bő. 1998. 04. 10.)
{Kállay Tamás, (1948)
Kállay Ernesztin (1940.)
Kállay István (1952.)
Kállay Ilona (1953)
4. Reissig Imre l919. – 1949.
Bezerédj Mária Bp. 1926.- Bp. 2009.
Reiszig Géza l945.
'''Ménfői kápolnában nyugvó Bezerédj családtagok:'''
I. Bezerédj Ignác és felesége Trencsény Antónia
Bezerédj Mihályné, sz. Bezerédj Jozefa (1790-1851) (I. Ignác menye)
Bezerédj Marianne (1837-1856)
Bezerédj Kálmán (1813-1878)
Bezerédj Kálmánné, sz. Bezerédj Alojzia (1818-1895)
Bezerédj István (1841-1901)
Bezerédj Géza (1876-1900), Bezerédj István fia
Zalay Lívia (1907.okt.12-1907.dec.28.), Bezerédj István unokája (Mária nevű lányának lánya)
Zalay Sándorné Bezerédj Marianne (1879-1908) Bezerédj István lánya
Bezerédj Andor (1874-1919. nov.18.)
Bezerédj Istvánné Kovács Lívia (1842-1937)
Vitéz Kistornyai Denk Gusztáv (1924-1945.márc.9.) Bezerédj István dédunokája.
| |||