„Metafizika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés

Arisztotelész kommentátorok egyik része ezt a sokféleséget – ami nem ritka jelenség az ókori görög gondolkodóknál – egységként értelmezték. Úgy tartották, hogy Arisztotelész valójában egy dolognak több oldalról való vizsgálatát írja le a könyvekben. Mások, mint a középkori muszlim kommentátorok [[Al-Fárábi]], [[Avicenna]] (mindketten a [[X. század]]ban) és [[Averroës]] (1126–1198) a metafizika tárgyát a létezőre mint létezőre és Istenre az első mozgatóra redukálták. Azt állították, hogy a négy ok, az igazság és az aporiák Arisztotelész saját kijelentései alapján kapcsolatba hozhatóak a létezővel mint létezővel. Abban, hogy mi is a metafizika első tárgya már megoszlottak a véleményeik: Al-Farábi és Avicenna szerint a metafizika elsődleges tárgya Isten, Averroës szerint pedig ez a tárgy a létező.

 

 

1912-ben Werner Jaeger kimutatta, hogy a mű kompozíciója túlságosán problematikus ahhoz, hogy egyetlen monográfiának tekintsük. Ilyen az a tény is, hogy az Alfa könyv után nem a Béta, hanem a kis alfa könyv következik, ami jelentheti azt, hogy később lett beillesztve a teljes műbe. A Gamma és az Epszilon összefüggő gondolatmenetet mutatnak, viszont mindezt megtöri a közbeillesztett Delta könyv. A Mű könyv kritizálja az ideatant, majd a gondolatmenet befejezése után ismét kapunk egy bevezetőt az ideatan fogalmába. Továbbá bizonyos könyvek fejezetei ismétlődnek más könyvekben is.