„Nemzeti Filharmonikus Zenekar” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
Ferencsik János 1984-ben bekövetkező halálát követően 1987-től [[Kobajasi Kenicsiró]]t választották az együttes vezető karmesterévé. Kobajasi 1974-ben megnyerte a [[Magyar Televízió]] I. Nemzetközi Karmesterversenyét, és ezután néhány évig Ferencsik tanítványa volt, a zenekar segédkarmestereként. A japán dirigens 1992-ig állt a zenekar élén, majd megkapta a zenekar örökös tiszteletbeli elnök-karnagya címét.
 
1997-től a főzeneigazgatói teendőket [[Kocsis Zoltán]] látja el, egyúttal a zenekar neve '''Nemzeti Filharmonikus ZenekarraZenekar'''ra változott. Kocsis komolyjelentős változtatásokat hajtott végre a zenekar személyi állományában, és a megújuló együttest rövid idő alatt a nemzetközi élvonalba emelte.{{forrás}} Segítőtársa az első állandó karmesteri poszton 2004 júniusáig [[Hamar Zsolt]] volt, akit 2006-ban Berkes Kálmán váltott. A zenekart és a [[Nemzeti ÉnekkartÉnekkar]]t 1998-ban [[kiemelt nemzeti alapintézmény|kiemelt nemzeti alapintézménnyé]] minősítették. A zenekar, az énekkar és a kottatár otthona 2005 óta a Müpában van.
 
Kocsis vezetésével a zenekar a külföldi koncertpódiumok szívesen látott és megbecsült zenekara lett, amely komoly sikereket ért el [[Európa]] majd’ minden országában, az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban, [[Japán]]ban – mind a közönség, mind a kritika körében. Számos hangfelvétel készül közreműködésükkel, amelyeket a hazai és a nemzetközi kritika is elismeréssel illet. 2003-as [[New York]]-i hangversenyüket a ''ConcertoNet'' című komolyzenei lap az évad legjobb hangversenyének járó Lully-díjjal jutalmazta. Egy 2004-ben megjelent Bartók-CD-jükről az amerikai ''ClassicsToday.com'' vezető szerkesztője azt írta, hogy ''„nem létezik ennél jobb felvétele a [[Bartók: Táncszvit|Táncszvitnek]]”'', a ''[[Bartók: Concerto|Concerto]]'' felvételét pedig úgy értékelte, hogy ''„nem készült még ehhez fogható felvétel erről a műről, ennyire zsigeri szinten izgalmas, ugyanakkor Bartók partitúrájához formájában és szellemében egyaránt ennyire hű”''.