„Táhiridák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
|||
10. sor:
Ettől eltekintve a központi kormányzat tisztában volt a dinasztia veszélyes túlhatalmával, ezért elsősorban a hadsereg irányítását próbálták meg kivenni a Táhiridák kezéből. Ennek kapcsán jött létre az elsősorban törökökből álló, korábbi központi seregtől független, könnyűlovas rabszolgahaderő, amelynek tisztjei nemsokára hasonló, sőt maradandóbb veszélyforrássá váltak, mint maguk a Táhiridák voltak.
Abdalláh fia, [[Táhir ibn Abdalláh|Táhir]] ([[845]]–[[862]]) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, [[Muhammad ibn Táhir|Muhammad]] ([[862]]–[[873]]). A zajdita síita felkelők [[864]]-ben elszakították Tabarisztánt, [[867]]-ben pedig [[Szisztán]] kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, [[Jaakúb ibn al-Lajsz]] lázadt fel, meghódítva [[Herát]]ot. Az utolsó táhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül [[873]]-
A fogságból [[876]]-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis nélküli család még őrizte névleges hatalmát. [[879]]-ben a tartomány hivatalosan is a Jaakúbot követő [[Amr ibn al-Lajsz]] emírsége lett. Az új horászáni helytartó elérte, hogy a Muhammad kiessen az uralkodó kegyeiből, helyette egy nagybátyját, Ubajd Alláh ibn Abdalláhot juttatta magas pozícióba.
| |||