„Karvaly (madár)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
97. sor:
[[Fájl:Accipiter nisus Forst Jungfernheide 080610.jpg|bélyegkép|265px|jobbra|A fiókák 24-28 napig a fészekben maradnak]]
A karvalyok kiterjedt, idősebb erdőségekben szeretnek fészket rakni, akár fenyvesekben, vagy kevert faállományú erdőkben is, főleg olyan erdőket részesítenek előnyben, amelyek se nem túl nyitottak, se nem túl sűrűek, ezáltal biztosítják a karvalyok számára a repülési útvonalakat. A fészkek az ágak elágazásaiban találhatóak, gyakran a törzshöz közel, ott, ahol két vagy három ág kiindulópontja található. A fészek gyakran magasabb bokrokon helyezkedik el. Amennyiben a környéken állnak [[Fenyőfélék|fenyőfák]], akkor inkább azokat részesítik előnyben fészekrakás céljából. A karvalyok évente új fészket raknak, általában az előző évi fészek közelében és időnként régi galambfészkeket, vagy dzsungelvarjak elhagyott fészkeit használják alapként.<ref name=hbk/>
A költési időszakban a hímek testsúlyuk egy részét elveszítik, miközben ellátják élelemmel a tojásokon kotló [[Nőnem (biológia)|tojót]], majd később, mikor a nagyobb fiókáknak több élelemre van szükségük. A tojók a legnagyobb testsúllyal májusban rendelkeznek, mikor lerakják tojásaikat és augusztusban a legkisebb súlyúak, mikorra az egész költési időszak lejátszódik. Egy tanulmány rámutatott, hogy a költés sikeressége nagyban függ attól, hogy a hímeknek sikerül-e annyi élelemmel ellátniuk a tojót, hogy annak ne csökkenjen a testsúlya. <ref name=weights/>
117. sor:
A karvalyok populációja a [[20. század]] második felében lecsökkent<ref name=forsman/>. A csökkenés okai közt találjuk az aldrin, dieldrin és heptachlor vegyszereket, melyeket 1956-ban csávázóanyagnak használtak rovarölő szerekhez. Az akkoriban használt vegyi anyagok felgyülemlettek a magokkal táplálkozó madarak testében és a tápláléklánc csúcsán álló ragadozó madarakban, mint amilyen a vándorsólyom, vagy a karvaly, kettős hatást fejtettek ki: a lerakott tojások héja annyira elvékonyodott a hatásukra, hogy összetört, mialatt a tojók kiköltötték volna őket, valamint a madarak akkora mennyiségű méreganyaggal szennyeződtek, hogy belehaltak a mérgezésbe. Nem halálos következményei voltak ugyanennek a mérgezésnek, hogy az állatok ingerlékenyebbé váltak tőle, görcsök alakultak ki náluk és elvesztették tájékozódási képességüket.<ref name=Walker2001/> [[Németország]] nyugati részén az ötvenes években a fészekaljak 80 százaléka sikeresen kikelt, ám ez az arány a [[1960-as évek|1960-as]]-[[1970-es évek]]re 54 százalékra csökkent.<ref name=ibc92/>
Az [[Egyesült Királyság]]ban, azon belül is Kelet-Angliában, ahol a vegyi anyagokat széles körben használták, kis híján kipusztultak a karvalyok, míg az ország nyugati és északi vidékein<ref name=walker/>, ahol egyáltalán nem használtak hasonló vegyszereket, ott nem volt csökkenés megfigyelhető.
A Royal Society for the Protection of Birds megvásárolta a Coombes Valley természetvédelmi területet Staffordshire-ben, mivel ez maradt az utolsó olyan hely Közép-Angliában, ahol a karvalyok még költöttek.
Az Egyesült Királyságban az őszi vetésű gabonafélékhez korábban [[cyclodiene]] tartalmú csávázóanyagot használtak egészen 1975-ig, amikor is betiltották a használatát és a vegyi anyagok jelenléte a madárpopulációban csökkenésnek indult.<ref name=walker/> A populáció nagy mértékben kiheverte a csökkenési időszakot és napjainkban egyedszámuk emelkedése figyelhető meg számos helyen, mint például Észak-Európában.<ref name=forsman/> [[Svédország|Svédországban]] az [[1950-es évek]]től kezdve szintén drasztikus mértékben zuhanni kezdett a karvalyok száma, de nyomban emelkedésnek indult, miután a hetvenes években betiltották az [[organoklorin]] tartalmú szereket.<ref name=Widen1997/>
Az Egyesült Királyságban azon tojások aránya, melyekből nem kelnek ki fiókák, 17 százalékról 6 százalékra csökkent a 2000-es év időszakára és a populáció stabilizálódott az 1990-es években mért csúcsa után.<ref name=Baillie2000/> Egy tanulmány kimutatta, hogy a diklorodifenildikloroetilén egy nagyon maradandó vegyület<ref name=cdc/>, amely a nyolcvanas években is kimutatható maradt a gyengébb tojáshéjak terén, bár a hetvenes években mért szintje fokozatos csökkenésnek indult.<ref name=Burgers1986/>
123. sor:
=== Tévhitek ===
A karvalyok táplálékuk okán mindig is konfliktusba kerültek az emberrel.<ref name=gbw/> A [[19. század]]ban úgy jellemezték e madárfajt, hogy: "''ezek nagy ellenségei a kisebb négylábúaknak és madaraknak és igen gyakran nagy pusztítást képesek véghez vinni a fiatal csirkék közt a baromfiudvarokban költési időszakban és nagyon károsak a foglyok számára''."<ref name=penny/><ref name=Jenyns1835/> T.B. Johnson 1851-ben ezt ajánlotta a vadőrök számára: "''e madár fészkeit szorgalmasan keressétek... és pusztítsátok el, lőjétek le előbb a szülőket, amennyiben lehetséges''."
1870-ben így írtak róla: "'' A karvaly vélhetően a legádázabb ellensége a vadőröknek, ugyanakkor nem állítható biztosan, hogy mi is valójában a jó és mi a rossz, ám az egyensúly jelenleg a karvalyok irányába billenti a mérleg nyelvét, mivel egyik kedvence az örvös galamb, amely számának növekedése veszélyt jelent a mezőgazdaságra.''"<ref name=Murray1870/> A 18. században a dél-angliai Aldworthben végzett összeírások azt mutatják, hogy 106 karvaly levágott fejéért fizettek, miközben ugyanebben az időszakban vívtak a gazdák harcot az egyre jobban elszaporodó verebekkel.<ref name=silentfields/>
131. sor:
Az Egyesült Királyságban a ragadozók és az általuk elpusztított madárállomány számolása mindig aktuális téma volt és állandó konfliktushelyzetet biztosított a környezetvédők és a vadőrök között. Az 1960-as években az énekesmadarak számának csökkenése pont egybeesett azzal, hogy a szarkák és a karvalyok populációja jelentős növekedésnek indult.<ref name=declines/> Amikor a karvalyok száma csökkenésre váltott az organoklorin miatt, akkor nem volt nagy egyedszám növekedés az énekesmadaraknál. Egy tanulmány szerint 1949 és 1979 között 13 énekesmadár faj költött nagy számban az angliai Surreyben, Bookham Commons 16 hektáros erdejében addig, amíg csaknem teljesen mentes volt a karvalyoktól a vidék.<ref name=predation/>
Számos rövid időszakot felölelő kutatás próbálta bizonygatni, hogy az énekesmadarak létszáma jelentős hatással van a karvalyok létszámára, ám hiába. Ugyanakkor a brit madárösszeírások hosszútávú adatbázisából kiderült, hogy a karvalyok és szarkák létszámának jelentősebb emelkedése az 1960-as években nem okozott komoly csökkenést a mezőgazdasági területeken élő énekesmadarak számában. Egy tanulmány évről-évre végigkövette az adatsorokat és úgy találták, hogy az énekesmadarak állománya ugyanúgy változott, mint azokon a területeken, ahol nem élt különösebben sok karvaly.<ref name=declines/>
A postagalamb tulajdonosok hosszú ideje hangoztatják, hogy a karvalyok és a vándorsólymok tehetők felelőssé a ''jelentős és emelkedő mértékű pusztulásért'' a postagalambok közt és néhányuk arra szólított fel,<ref name=basc/> hogy távolítsák el, vagy irtsák ki ezen madárfajokat a galambházaik környékéről.<ref name=RSPB2008/><ref name=telegraph2001/>
| |||