„Metafizika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
clean up AWB |
||
37. sor:
Minden ami határozott formában létezik azt Arisztotelész szubsztanciának ({{Politonális|οὐσία}}) nevezi. A valóságot pedig úgy határozta meg, mint egyedi szubsztanciák rendszerét. A szubsztancia fogalmát úgy határozta meg, mint ''amiről lehet valamit állítani, de őt magát nem állíthatjuk semmiről.'' Ebből az következik, hogy minden szubsztancia ami egyed, vagy ami önmagából, belső létének a mozzanataiból megérthető. Az arisztotelészi szubsztancia konkrét fogalom, mint például Szókratész, vagy az asztal. Ezek az első szubsztanciák, minden más amit létezőnek szoktunk mondani, csupán része, eleme egy ilyen valóságnak, s csupán elmélkedés révén különíthetjük el a tárgytól. Az ilyen absztrakt tárgyak nem bírnak önálló léttel és csak az egyedi valóságában juthatnak el a teljes és befejezett lét állapotába. Ezeket a szubsztanciákat Arisztotelész, ''másodlagosaknak'' nevezi, s bennük látja a tárgyak immateriális okát.
A szubsztanciáknak kiemelkedett prioritása van a többi kategória fölött, mert 1.) csak a szubsztancia létezhet önállóan, a többi kategória erre nem képes. 2.) A kategóriák csak mint a szubsztancia részei, hozzátartozói létezhetnek. 3.) Mert csak akkor ismerünk igazán egy dolgot ha tudjuk róla, hogy micsoda, azaz, ha ismerjük a szubsztanciáját. Mindebből az következik, hogy minden kutatás elve a szubsztancia kell hogy legyen, reája kell irányulnia minden tudományos kutatásnak. A szubsztancia csak saját magából érthető meg, csak ő bír léttel. Ebből azonban az következik, hogy nem lehet ellentéte, mert az a nemlétező volna. További jellegzetessége a szubsztanciának az, hogy nem fokozható, Szókratész nem lehet önmagánál jobban Szókratész, viszont lehet ellentétes tulajdonságok hordozója: tudatlanból válhat tudóssá, egészségesből beteggé.
Arisztotelész szerint nem egy, hanem sok szubsztancia van a világon, melyek egymáshoz viszonyítva különböző fokozati szinten állnak. A fokozati szintek azt jelentik, hogy megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos szubsztanciákat: például Szókratész konkrétabb szubsztancia, mint az ember, s ez viszont konkrétabb mint az élőlény. Az összes szubsztancia beletartozik valamilyen sorba amely a végső első szubsztancia fele mutat. Ez az első szubsztancia a ''mozdulatlan mozgató'' (próton kinun) Arisztotelész istene, minden konkrét létezés oka. Minden más valóság hozzá képest relatív, tőle kölcsönzi a létét. Ennélfogva minden valóságról szóló tannak a tárgya kell, hogy legyen s így a metafizika mint az "eső mozgatóról" való tan, teológia lesz.
63. sor:
===== A forma =====
A forma a valóságnak az a változó eleme, melyet a gondolkodás a fogalomban kiemel a dolog képéből. Ez a mozzanat a keletkező és elmúló létezőkben keletkezés és elmúlás nélküli. A fejlődés abban áll, hogy a forma egy lény életében a lehetőség állapotából a valóságba megy át: a rejtett forma felszínre kerül, aktualizálódik. E mozdulattal a lény a határozatlanból határozottá válik, azaz a forma határozza meg a lényt, teszi azzá ami.
A tudományos megismerés a formára irányul, mivel ő képviseli a valóságban a szükségszerű mozzanatokat. Egy dolgot megismerni, azt jelenti mint formáját értelemmel felfogni, megérteni. A tudományos meghatározás által kifejezett fogalom, a dolog formáját jelenti (atomon eidosz). Ez a szerep szerint a dolog formáló, alakító oka (causa formalis), de önmaga is fogalmi mozzanatok szövedéke. Azonban ezek az alkotó mozzanatok már túl vannak az individuális valóságon, mivel egyetemes jellegűek, s ezért az egyednek törvényszerűséget, szükségszerűséget jelent. S mivel a fogalmi ismeret ezeknek az egyetemes, szükségszerű mozzanatok értelmi bírása, ezért mondta Arisztotelész, hogy a tudomány tárgya nem az egyed, hanem az ami abban egyetemes.
A forma aktualizálódása az anyagban, fejlődés, azonban mindez fordítva is lejátszódik: az elmúlás az amikor a forma mindegy vissza húzódik az anyagból, az érzéki dolgok köréből. A világban látható változás valójában a forma megmutatkozásában és visszavonulásaiban rejlik.
===== Az anyag =====
| |||