„Decimus Magnus Ausonius” változatai közötti eltérés

'''Decimus Magnus Ausonius''' (Burdigala, ma: [[Bordeaux]], [[310]] – [[392]]) ókeresztény latin költő. Korának leghíresebb költője volt.

Apja [[I. Valentinianus római császár|Valentinianus]] császár udvari orvosa, később [[Illyricum]] [[praefectus]]a volt. Először jogi tanulmányokkal foglalkozott és mint ügyvéd működött, később szülővárosában az ékesszólást tanította. Valentinianus 365-ben fiának, [[Gratianus római császár|Gratianusnak]] nevelését bízta rá, majd [[quaestor]]nak és [[praefectus|praefectus praetoriónak]] nevezte ki, végül Gratianus 379-ben [[consul]]i méltósággal tüntette ki. Császári tanítványának halála után szülőföldjére vonult vissza és csak az irodalomnak élt; meghalt 392-ben.

Versein egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy szerzőjük keresztény. Írt [[epigramma|epigrammákat]], [[ekloga|eklogákat]], költői leveleket, húsz [[idill]]t. Barokkos költő, szójátékok kedvelője. Leghíresebb híresebb költeménye a ''Mosella,'' melyben Augusta Trevirorumtól ([[Trier]]) Bingiumig (a mai [[Bingen]]) a [[Mosel]]en és a [[Rajna|Rajnán]] tett utazását írja le. Megénekelte Bissulát, a kis germán rabszolgalányt, akiben örömét találta, és megénekelte a bordeaux-i főiskola jeles professzorait. Művei elsősorban formai tekintetben számíthatnak érdeklődésre. Prózai munkája a consuli méltóság adományozásáért Gratianushoz intézett köszönő beszéd (gratiarum actio).

Tanítványa volt Paulinus, a későbbi [[Nolai Szent Paulinus]] püspök.

[[Kategória: Ókeresztény írók]]