„Luther Márton” változatai közötti eltérés

{{idézet3|''„Wir sind Bettlers. Hoc est verum.”'' vagyis „Koldusok vagyunk. Ez az igazság.”<br />– Luther Márton utolsó sorai||400px}}

 

A Kúria (egyházi bíróság) elleni harcai Luthert elfárasztották. Élete vége felé egyre élesebb szavakkal támadta a pápaságot, amely nem hajlandó észrevenni saját hibáit. Luther teljesen lemondott a javítás lehetőségébe vetett hitéről, amikor [[1545]]-ben, egy évvel a halála előtt megírta „Az Ördög alapította római pápaság ellen” („''Wider das Papsttum zu Rom, vom Teufel gestiftet''”) című munkáját. Ebben a pápát már [[Antikrisztus]]nak bélyegzi. A wittenbergi egyetemen való tanítást szinte élete végéig folytatta, utolsó előadását az alábbi szavakkal fejezte be: „''Ich bin schwach, ich kann nicht mehr.''”, vagyis „Gyenge vagyok, nem bírom tovább!” Élete utolsó útja szülőföldjére, Mansfeldbe vezetett, hogy kibékítse a hazai grófi család két ágát, ott azonban ágynak esett. Utolsó sorait kis darab papirosra írta, s ezzel a két mondattal zárta: „''Wir sind Bettlers. Hoc est verum.''” (Koldusok vagyunk. Ez az igazság.) Az [[1546]]. február 17-ről 18-ra virradó éjjel hunyta le örökre szemét.