|
====Politikai ellehetetlenülése====
Hitler 1943 elején a balkánra[[Balkán (térség)|Balkánra) küldendő, Szombathelyimegszálló Ferenchadosztályokat vezérkarikért, főnökmelyet általSzombathelyi konzultáció nélkül megígért. A kormány azonban a nyugati szövetségesekkel való különbéke érdekében a hadosztályok megtagadásátkiküldését megtagadta. Hitler ezt barátságtalan lépésnek tekintette és Kállait, valamint a vele egyetértő Nagyot tekintette felelősnek érte. Horthy 1943. áprilisi látogatásán a Kállai kormánytkormány politikájáról komplett bűnlajstromot ismertetett a kormányzóval és Magyarország áldozatvállalását elégtelennek minősítette.{{refhely|Dombrády|310-311. o.}} Emiatt a szélsőjobboldali pártok politikai támadást indítottak Nagy ellen, noha magyarsága megkérdőjelezhetetlen és hazaszeretete is példaértékű volt. Üzleti kapcsolatai miatt zsidóbérencnek titulálták, „tengelyellenességgel” vádolták, interpelláltak ellene és 2. hadsereg pusztulását Nagy szűkmarkúsága következményének állították be.{{refhely|Dombrády|319-320. o.}}
[[Incze Antal]] és [[Rajniss Ferenc]] imrédista, [[Magyar Megújulás Pártja|Magyar Megújulás]] párti képviselők interpellációs tervezetet nyújtottak be a parlament 1943. május 4-i ülésére, amelyben egyrészt bátyja, [[Nagy Béla (katonatiszt)|Nagy Béla]] feleségének zsidó származását, másrészt azt kifogásolták, hogy Nagy Vilmos két részvénytársaságnál meglévő igazgatótanácsi tagságát átadta bátyjának, amits a nyilasokezt összeegyeztethetetlennek tartottak a honvédelmi miniszteri tisztséggel. Az interpelláció hírére Nagy tájékoztatta Kállait és Horthyt a személye ellen indított általános szélsőjobboldali támadásról tájékoztatta Kállait és Horthyt, melymelynek mögötthátterében Németországot akcióját sejtette. és felajánlottaFelajánlott lemondását. Eztazonban egyikük semnem fogadtafogadták el. Az interpelláció végül nem hangzott el, mert Kállay azt a háborús helyzetben tűrhetetlennek minősítveminősítette és kieszközölte Horthytól az ülést elnapolását, viszont a szélsőjobb a szövegét kinyomtatvanyomtatásban terjesztette és a támadásokat is folytatta.
Kállay ekkor a kormány megmaradása érdekében már hajlamos lett volna Nagyot meneszteni, Horthy azonban elutasította ezt. A hírszerzés lehallgatta [[Filippo Anfuso]] olasz nagykövet Rómába küldött rádiótáviratát, melyben 1943. májusában [[Dietrich von Jagow]]val német küldöttel folytatott beszélgetését említette. Ebben Jagow a Kállay kormány bukását remélte és Nagy menesztésének követeléséről beszélt. Kállay magához kérette Anfusót, aki további szemrehányásokat tett a német kívánságok megtagadásáértmegtagadása miatt. Kállay ezután Hitler és [[Benito Mussolini|Mussolini]] kívánságáraakaratára hivatkozva már sikeresen meggyőzte Horthyt Nagy lemondásának elfogadásáról.{{refhely|Dombrády|320-322. o.}} A nyomásnak engedve immár sem kormányzó, sem a kormányfő nem állt ki mellette.<ref name=erdely.ma/>{{refhely|Kisfaludy András}}
[[Keresztes-Fischer Ferenc]] figyelmeztetéséből értesülve,{{refhely|Dombrády|321. o.}} hogy [[Kállay Miklós|Kállay]] [[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnök]] nem képes és már nem akarja őt megvédeni, [[1943]]. [[június 8.|június 8-án]] Nagy benyújtotta lemondását. Utódjává vitéz csataji [[Csatay Lajos]] vezérezredest nevezték ki. A napilapok méltatták a távozó miniszter személyét, a [[szociáldemokrácia|szociáldemokrata]] [[Népszava]] június 16-ai számában szokatlan elismeréssel írt róla. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] június 10-ei, a kormányzóhoz intézett emlékirata szintén figyelemre méltó módon értékeli a volt minisztert. ''[[Marosvásárhely]] díszpolgárává választotta,'' de a németek [[1944]]. [[március 19.|március 19-ei]] bevonulása ([[Margarethe hadművelet]]) az oklevél átadását már nem tette lehetővé.{{refhely|Károlyfalvi József||Szakály Sándor||Kátai Ferenc|}}
|
