„Publius Terentius Afer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Darabjainak utóélete: -új infó |
linkek kékítése, név szórendje |
||
1. sor:
{{Személy infobox}}
'''
== Élete ==
Kr. e. 185-ben vagy a Kr. előtti 190-es évek elején született, valamelyik afrikai (líbiai vagy numida) törzsből. Rabszolgaként került Rómába, ahol szerencséjének csillaga a műértő és műkedvelő Lucanus senator házába vezette. Tehetsége és szép testalkata miatt Lucanus kiműveltette és később felszabadította.
Az ifjú Terentius irodalmi pályára lépett és a ''fabula palliata'' típusú vígjáték művelésére adta magát.<ref>„A ''fabula palliata,'' a régi rómaiaknál olyan vígjáték, melynél a történet és a jelmez görög volt; ellentéte ''fabula togata,'' mely római öltözetben (tóga) adatott elő.” {{pnl|chapter =Fabula|chapterurl=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/034/pc003444.html#2}}</ref> Kapcsolatba került a görög kultúra elterjedését pártoló [[Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus|Scipio Africanus
== Vígjátékainak stílusa ==
11. sor:
Terentius a görög mintákhoz sokkal hívebben ragaszkodik, mint Plautus, a görög jelleget (még a címekben és a maga kigondolta személynevekben is) mindenütt megőrzi. A római viszonyokra semmi sem emlékeztet darabjaiban. Nála a ''comoedia'' ismét társalgó darab, mint az új attikaiaknál, kerül minden durvább komikumot, bohózatot, drasztikus epizódot. Művészetének súlypontja a jellemek fejlődésében és a cselekmény megfelelő motiválásában rejlik; a cselekmény szálait nem vágja el önkényesen, és az egész egységesen és következetesen épül fel. Dialógusa nyugodt, a lírai elem háttérbe szorul. A Plautus-darabok változatosságát, pergő ritmusát hiába keresnénk nála.
Nyelvhasználatában nem találjuk az utca komikus elferdítéseit, a népies nyelv tőrőlmetszett hajtásait, hanem helyette a görög műveltségű előkelők finom társalgásának hangját, a Scipiók körének elegáns latinságát, a szalon nyelvét, melyről egy [[Caesar]] és [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] is elismeréssel nyilatkozik. (Caesar fél-[[Menandrosz (komédiaköltő)|Menandrosnak]] nevezte.) Terentius csupa finomság és önmérséklet. Világa teljesen urbánus, alakjai, még a szabadszájú rabszolgák is, jólneveltek és unalmasak, mint gazdáik. A humanisztikus magatartás első latin költője. Tőle származik a híres mondás is: homo sum, nil humani alienum esse puto. (Ember vagyok, semmi emberit nem érzek idegennek.)
== Darabjainak utóélete ==
| |||