„Carl Wilhelm Scheele” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Carl Vilhelm Scheele.jpg|bélyegkép|jobb|Carl Wilhelm Scheele szobra Stockholmban]]

Gyógyszerésznek tanult, majd svéd gyárakban dolgozott. Saját gyógyszertárát 1776-ban Köpingben nyitotta meg, s emellett a legegyszerűbb segédeszközökkel a laboratóriumában több állati és növényi eredetű savat fedezett fel és állított elő.

1770-től a kémia számos területével foglalkozva együttműködött [[T. O. Bergman]] professzorral.

== Életrajza ==

Apja Joachim Christian Scheele, sörfőző és gabonakereskedő, Stralsund egyik tekintélyes polgára volt. Anyja leánykori neve Margaretha Eleonora Warnkros. Carl Wilhelm a házaspár tizenegy gyermeke közül a hetedikként látta meg a napvilágot. Apja üzlete ezidőtájt nem jól ment és 1745-ben ezért kénytelen volt csődöt jelenteni. Házukat el is árverezték. Ezután a család a rokonoknál lakott, majd többször változtatott lakhelyet Stralsundban. Apja tőzsdei alkuszként dolgozott és csekély anyagi lehetőségei ellenére egy magániskolába küldte Carl Wilhelmet 1748-ban, akinek ifjúkoráról nem sokat tudunk.

Carl Wilhelm Scheele születésekor Stralsund [[Pomeránia]] azon részéhez tartozott, ami a [[harmincéves háború]] óta svéd uralom alatt volt. 1757-ben Scheele [[Göteborg|Göteborgba]] ment, ahol az „Unikornishoz” címzett patikában kezdte tanulóéveit. A gyógyszertár tulajdonosa, a [[Mecklenburg|Mecklenburgból]] származó Martin Andreas Bauch felismerte a tanítványa tudásvágyát és bevonta a laboratóriumi munkába. Scheele az összes szakkönyvet áttanulmányozta, amihez hozzájutott. 1765-ben, amikor megkapta a segédlevelét, [[Malmö|Malmöbe]] került, „A foltos sashoz” címzett patikába, melynek a tulajdonosa, Kjellström szintén igényelte és támogatta az ifjú Scheele kutató munkáját. Itt születtek első írásai a kísérletek során nyert ismereteiről, melyet a kor akadémiai nagyságai nem vettek komolyan és elutasítottak. Itt, Malmöben találkozott a [[Lund Egyetem]] professzorával, [[Anders Jahan Retzius]]-sal, aki támogatója és barátja lett. Retzius arra ösztönözte Scheelet, hogy szisztematikus munkát végezzen és megállapításait pontosan dokumentálja. Mindketten laboratóriumi kutatásokat folytattak.

Scheele 1768-ban áttelepült [[Stockholm|Stockholmba]], ahol „A hollóhoz” címzett patikában kapott munkát. Itt azonban alig volt alkalma kutatásait továbbvinni. Retzius követte a barátját a svéd fővárosba, s szabadidejükben végezték a kísérletezést. A korlátozott lehetőségek miatt Scheele 1770-ben [[Uppsala|Uppsalába]] költözött.

Itt egy pomerániai honfitársánál, Christian Ludwig Lokk patikusnál találta a kutatáshoz a legjobb feltételeket, „Az Uppland címeréhez” címzett patikában. Annyi szabadidőt kapott a laboratóriumi munkához, amennyire csak szüksége volt. Uppsalában Scheele megpróbált kapcsolatba lépni az egyetem tudósaival. Egy véletlen folytán ismerkedett meg Tobern Olof Bergmannal, aki Lokk patikájából vásárolta a kemikáliákat. Egy [[salétrom]] szállítmány szokatlanul reagált, melynek okát az egyetemen nem tudták megfejteni, ellenben Schele ismerte a megoldást, s ez a két különböző szakember együttműködéséhez vezetett. Ezáltal Scheele munkájának elismertsége más tudósok által is biztosított lett, s első tanulmányai az [[Uppsalai Királyi Akadémia]] füzeteiben jelentek meg. 1774-ben a Tudományos Akadémia tagságára javasolták, s felvételére a következő évben került sor. Ez egy kívülállónak, mint amilyen Scheele volt, igen nagy megtiszteltetésnek számított.

1772-73-ban végzett kísérletei vezettek az oxigén és a nitrogén felfedezéséhez, de az eredményt csak 1777-ben publikálta egyetlen könyvében, a „Chemische Abhandlung von der Luft und dem Feuer”-ben (Értekezés a levegőről és a tűzről). A felfedezés dicsőségét azonban Joseph Priestley aratta le, aki Scheele-től függetlenül jutott ugyanarra az eredményre 1774-ben, de azt már ugyanekkor nyilvánosságra is hozta.

Scheelet azonban Uppsalában laboránsként alkalmazták és csupán mellesleg tudott kutató munkát végezni. De 1775-ben jött el számára az alkalom, hogy a vezető gyógyszerész első segédjeként dolgozzon a [[Mälersee]] melletti Köping nevű városkában. S amikor ugyanebben az évben, áprilisban Pohl, a tulajdonos meghalt, Scheele átvette a patikát. Egy másik segéd azonban az átvétel jogosságát vitatta. Scheele azonban rövid idő alatt jó hírnevet szerzett magának Köpingben, s több híres tudós támogatásával , a vitapartnerrel kötött szerződés visszamenőleg megsemmisítésre került. Ugyanakkor Scheele átvállalta a patika adósságait, valamint az özvegy és annak fia eltartását is. 1777-ben Stockholmba utazott. Ekkor mutatkozott be a Királyi Tudományos Akadémián a király jelenlétében és egy egyéves ösztöndíjat kapott. Kísérleteit elsősorban a patika udvarában lévő kerti sufniban végezte és csak 1782-ben tudott szert tenni egy új gyógyszertárra, melyben lakóház és labor is volt, és egy központi helyen feküdt.

Scheele fedezte fel a gázok faszén általi [[Abszorpció (kémia)|adszorpcióját]]. Ezen túlmenően zárt edényben forralt [[Ecetsav|ecetet]], és ezáltal egy konzerválási eljárást talált, ami hasonlított a [[Pasztörizálás|pasztörizáláshoz]].

Ő végzett először kísérletet ezüst-kloriddal és felfedezte annak fényérzékenységét. Kitalálta, hogy az [[Ammónia|ammóniától]] megfeketedett [[ezüst-klorid]] nem oldódik és anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, talált egy fixáló eszközt, ami a képeknek állandóságot nyújt.

1785 őszén megbetegedett. Az elhunyt, korábbi tulajdonos özvegye, Sara Margarethe Pohl, lánykori nevén Sonneman, viselte gondját és vezette a háztartását. Amikor Scheele közeledni érezte a halálát, 1786. május 19-én feleségül vette az asszonyt és végrendeletében általános örökösének tette. Két nappal később, életének 44. esztendejében meghalt.

Stralsundban, a Fährstrasse 23. szám alatt található szülői házának falán egy emléktábla őrzi az ismert kémikus és gyógyszerész emlékét.

A CaWO₄ wolfrámérc-ásvány, neve után kapta a [[scheelit]] elnevezést, tovább a [[Hold|Holdon]] is róla neveztek el egy krátert. A Svéd Gyógyszerészeti Társaság 1961 óta adományozza az arra érdemesnek ítélteknek a Scheele-díjat.

== Kémiai felfedezései ==

A kémia számos területével foglalkozott, így felfedezései is széles spektrumot fognak át. A savak közül a nevéhez fűződik a [[borkősav]] (1769), az [[acetaldehid]] (1774), a [[benzoesav]] (1775), a [[húgysav]] (Bergmannal közösen) és az [[oxálsav]] (1776), a [[tejsav]] és a [[nyálkasav]] (1780), a [[citromsav]] (1784), az [[almasav]] (1785) és a [[galluszsav]] (1786) elsőként való kimutatása. Több új gyártási eljárás kitalálásával állított elő vegyületeket. Így hidrogén fluoridot és [[Foszforsav|foszforsavat]] (1771), [[Klór|klórt]] és [[Bárium-oxid|bárium-oxidot]] (1774), oxigént (1775), [[hidrogén-arzenid|hidrogén-arzenidet]] és [[Arzénsav|arzénsavat]] (1775), [[Scheele-zöld|Scheele-zöldet]] (1776), hidrogén-szulfidot (1777), molibdén-trioxidot (1778), hidrogén-ciadnidot vagy más néven [[Kéksav|kéksavat]] (1782). Neki sikerült az észterek elszappanosításával [[Glicerin|glicerinhez]] jutnia (1783). Rájött arra, hogy a [[barnakő]] [[Mangán|mangánt]] (1774), a [[tungstenit]] [[Volfrám|volfrámot]] (1781) tartalmaz. Az alkoholos erjedés során képződő [[Kozmaolaj|kozmaolajat]] (1785) szintén ő ismerte fel.

== Források ==

*Az emberiség krónikája. (1990). Budapest: Officina Nova. ISBN 963 78 3560 1.

*Magyar Nagylexikon 15. kötet. (2002). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó. ISBN 963 9257 14 1

*A német Wikipédia ugyanezen szócikke