„II. Fülöp Ágost francia király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
|||
72. sor:
A harcok azonban csak rövid ideig szüneteltek. Fülöp továbbra is Artúr mellett állt ki, amellett kihasználta, hogy az aquitaniai herceg hűbéresei, a [[marche]]-i és [[angoulême]]-i [[gróf]]i [[Lusignan-ház]] fellázadt János ellen, aki elkobozta birtokaikat. A lusignaniak erre legfőbb hűbérurukhoz, Fülöphöz fordultak, aki az angol királyt, aki aquitaniai hercegi minőségében hűbérese volt, bíróság elé idézte. Mivel az angol király nem jelent meg, [[1202]]-ben minden vagyonát elkobozták, és megindultak a királyi hadak [[Normandia]] ellen, miközben Artúr [[Poitou]]ban támadott. Az ifjú herceget [[Mirebeau]] ostrománál fogságba ejtették János hadai, és hamarosan meg is halt börtönében (feltehetően meggyilkolták).
Fülöp [[1203]] elején megerősítette korábbi döntését, és folytatta normandiai hadjáratait, melyek során bevette a terület híres-hírhedt várait: Le Vaudreuil-t, majd miután év végén ellenfele visszatért Angliába, [[1204]] tavaszán
[[1206]] és [[1212]] között Fülöp konszolidálni igyekezett főségét a frissen megszerzett, hatalmas területek, valamint esetlegesen korábban elpártolt alattvalói felett. [[Bretagne]]-ban, [[Champagne-Ardenne|Champagne]]-ban és [[Auvergne]]-ben elfogadták a [[Capeting-dinasztia|Capetingek]] hatalmát, de [[Boulougne]] és [[Flandria]] grófjai nem. [[Renaud de Dammartin]] boulogne-i gróf, bár lányát, [[Mathilde de Dammartin|Mathilde]]-ot [[1210]]-ben Fülöp egyik fiához, [[Philippe Hurepel]]hez adta, tárgyalt az angolokkal, és [[1211]]-ben megszerezte magának a kelet-normandiai [[Mortain]]t. A királyi haderő [[1212]]-ben csapott le rá, elfoglalva Mortaint, [[Aumale]]-t és [[Dammartin]]t. A gróf [[Bar-le-Duc|Barba]] menekült.
| |||