Wikipédia

„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
76. sor:
 
===A Konföderáció===
Floyd konföderációs katonasága kb. {{szám|17000}} főt számlált, mely három gyaloghadosztályból, az erőd helyőrségéből és lovasságból tevődött össze. Az egyik hadosztályt maga Floyd vezette, míg a teljes hadsereg felett át nem vette a parancsnokságot,; s attól kezdveakkotól Gabriel C. Wharton ezredes lett a parancsnoka. A másik kettőt Bushrod Johnson és Simon B. Buckner dandártábornokok vezették. Az erőd 1861 januárjában még a hadmérnök Johnson vezetése alatt állt, de Gideon J. Pillow dandártábornok rangban felette állt, így érkezésekor átvette a parancsnokságot. Pillow és Grant már összecsapott 1861-ben a [[Belmonti csata (1861)|Belmonti ütközet]]ben. A február 9-én az erődbe érkező Pillow viszont később a rangban őfölötte álló Floydnak adta át a parancsnokságot.{{refhely|Stephens, 2010|47. o.}} A helyőrség katonáit [[John W. Head]] ezredes vezette, a lovasságot pedig a később altábornagyi rangig emelkedő ezredes, [[Nathan Bedford Forrest]].{{refhely|Eicher, 2001|173. o.|Gott, 2003|286–288. o.}}
Fort Donelson nevét Daniel S. Donelson dandártábornok után kapta, aki az erőd helyét 1861-ben kiválasztotta és az építést elkezdte. Ez az erőd jóval erősebb volt Fort Henry-nél, kb. 30 méter magas volt és 100 acre-nyi száraz föld volt az alapterülete a [[Cumberland folyó]] partján. Ellentétben Fort Henry-vel Donelsonból kiválóan lehetett lőni a folyón közeledő támadó naszádokat.{{refhely|Stephens, 2010|50. o.}} A folyót ellenőrző lövegparkot tíz darab 32 fontos, két 9 fontos nem huzagolt csövű, egy 8 hüvelykes tarack, egy hat és fél hüvelykes (128 fontos) vontcsövű ágyú és egy tízhüvelykes Columbiad alkotta. Az erőd és [[Dover (Tennessee)|Dover]] kisvárosa körül félkörben 5 km-nyi árok húzódott. A külső védelmi vonalat nyugatra a Hickman patak, keletre a Lick patak medre alkotta, míg északon hömpölygött a Cumberland folyó. A környék magaslati pontja körüli természetes akadályokat földbe szúrt és hegyes végével felfelé mutató farönkökkel,{{refhely|Stephens, 2010|50. o.}} valamint tüzérséggel egészítették. Buckner és bowling greeni katonái álltak a Hickman patakra támaszkodó jobbszárnyon, Johnson és Pillow katonái pedig a balszárnyon, melynek vége a Cumberland folyó közelében volt. Sorrendben velük szemben balról jobbra Smith, a február 14-én érkező Lew Wallace és McClernand hadosztálya állt. McClernandnak nem volt elég embere, hogy a Lick patak túlsó oldalának elzárására, így azt őrizetlenül hagyták. A konföderációs állás közepén folyt a lápos Indián patak, melyet legfőképpen tüzérséggel ellenőriztek mindként oldalán.{{refhely|Cooling, 1999|5-6. o.|Foote, 1958|194. o.|Gott, 2003|16–17. és 173., valamint 180. o.}}
84. sor:
 
===Előzetes csapatmozgás és összecsapások (Február 12–13)===
[[File:Fort Donelson Feb14.png|thumb|400px|A felek pozíciója 1862. február 14-én]] Február 12-én az uniós katonák legtöbbjezöme, vagyis két hadosztálya elhagyta Fort Henry-t, ahol addig az ágyúnaszádok visszatérésére vártak. A naszádok hozta erősítéssel létszámuk elérte a {{szám|25000}}-ret.{{refhely|Stephens, 2010|47. o.}} A csapatok kb. 8 kilométert haladtak a két erőd között vezető két főbb út mentén. Egy Nathan Bedford Forrest vezette lovasportya a nap hátralevő részére megakasztotta az előrenyomulást. Forrest csapatait Buckner küldte ki, és mikor megpillantották McClernand hadosztályának egy részét, tüzet nyitottak. Az összecsapás addig tartott, míg Buckner parancsa meg nem érkezett az állásokba való visszatérésre. A lovasság visszahúzódása után az uniós csapatok közelebb értek a védelmi vonalhoz és elkezdték elzárni a konföderációsok lehetséges menekülési útvonalait,. sEnnek eközbenfolyamán McClernand került a jobbszárnyra, míg C. F. Smith a balra.{{refhely|Knight, 2011|98–102. o.|Civil War Trust|2. o.}} A USS Carondelet naszád ért fel először a folyón és próbábólharci felderítést végezve lőni kezdte az erődöt, majd visszahúzódott. Grant február 12-én érkezett a helyszínre és szállását a balszárny közelében, özv. Crispné házában ütötte fel.{{refhely|Cooling, 1999|21. o.|Gott, 2003|144–147. o.|Nevin, 1983|81. o.}}
 
<!--- Feb6: Buckner, feb. 7: Bushrod Johnson, feb. 9: Pillow megjön Clarksville-ből, feb. 10: Buckner visszaér Russelville-ből, feb. 13: Floyd. --->Február 9-én a frissen megérkezett Gideon Pillow vette át az erőd parancsnokságát és olyannyira elszánt volt, tisztjeinek tartott beszédében a Gondviselés segítségével nem csak az ellenség elűzését, de Fort Henry visszavételét tűzte ki célnak.{{azonos|SF2}} Floyd azonban jóval szkeptikusabb volt a lehetőségeket illetően és nem akart Fort Donelsonban csapdába esni, mivel Johnston a saját belátására bízta, hogy mit tegyen Donelsonnal. Február 11-én a Russelville-ből előző nap az erődbe érkezett Buckner Floydtól jövő parancsot továbbított Pillow-nak, hogy mindkettőjük csapatai az erődön kívül a folyótól délre működjenek, Cumberland City közelében működjenek, ahonnét az uniós utánpótlási vonalakat támadhatják és a Nashville felé vezető visszavonulási utat is biztosíthatják. Ez azonban a DonelsonnálDonelsont levővédő konföderációs erőket súlyos létszámhátrányba hozta volna. Pillow február 12-én kora reggel elindult, hogy Floydnak kifejtse ellenérzéseit, így Bucknernek adta az erőd parancsnokságát, azonban sietve visszatért, mikor ágyúzás zajára lett figyelmes.{{refhely|Knight, Azonban2011|97–101. miutáno.|azonos=Kn97101}} agyúszótEkkora hallottmár felhagyott a támadás gondolatával, Pillowde visszatérta Donelsonbaközelben levő Floydnak azt táviratozta, hogy „Soha nem fogom önként feladni (ezen) állásomat és Isten segítségével meg is fogom tartani.”{{azonos|SF2}} Grant hadseregének megérkeztére reagálva február 13-án Johnston tábornagy utasította Floydot, hogy minden Clarksville-ben maradt egységét használja fel Fort Donelson védelmében.{{refhelyazonos|Knight,Kn97101}} 2011|97–101.Floyd omég aznap megérkezett az erődbe.{{azonos|SF2}}
Február 13-án az uniós csapatok több kisebb, felderítő jellegű összecsapást kezdeményeztek, Grant fennálló parancsa ellenében, miszerint ne provokáljanak harcot. Az uniós balszárnyon C. F. Smith négy dandárjából [[Jacob Lauman]] és [[John Cook (katona)|John Cook]] ezredesek vezette kettőt a konföderációs állások erejének felderítésére küldött. Csekély veszteségek árán nem tudtak területet nyerni, de Smith egész éjjel folytatta a rajtaütéseket. McClernand szintén vezényelt egy engedélyezetlen támadást a jobb szárnyon. [[William R. Morrison]] dandárjának két ezrede W. H. L. Wallace ezredes 48. Illinois-i gyalogezredével karöltve megtámadták a „Redan 2-es” nevű üteget, mely állásaikat bombázta. [[Isham N. Haynie]], az illinois-iak ezredese magasabb ranggal bírt Morrisonnál, így az a támadás megkezdése után elfogadta Haynie vezetését. Ismeretlen okból azonban Haynie nem vette át a parancsnokságot, és mikor Morrison megsebesült, a támadást visszaverték. Néhány sebesült a senkiföldjén összeesve a tüzérség lövedékeitől kigyulladt fűben égve lelte halálát.{{refhely|Gott, 2003|157–164. o.|Cooling, 1999|23–25. o.|Nevin, 1983|82. o.| Woodworth, 2005|86–88. o.}}▼
 
▲Február 13-án az uniós csapatok több kisebb, felderítő jellegű összecsapást kezdeményeztek, Grant fennálló parancsa ellenében, miszerint ne provokáljanak harcot. Az uniós balszárnyon C. F. Smith négy dandárjából [[Jacob Lauman]] és [[John Cook (katona)|John Cook]] ezredesek vezette kettőt a konföderációs állások erejének felderítésére küldött. Csekély veszteségek árán nem tudtak területet nyerni, de Smith egész éjjel folytatta a rajtaütéseket. McClernand szintén vezényelt egy engedélyezetlen támadást a jobb szárnyon. [[William R. Morrison]] dandárjának két ezrede W. H. L. Wallace ezredes 48. Illinois-i gyalogezredével karöltve megtámadták a „Redan 2-es” nevű üteget, mely állásaikat bombázta. [[Isham N. Haynie]], az illinois-iak ezredese magasabb ranggal bírt Morrisonnál, így az a támadás megkezdése után elfogadta Haynie vezetését. Ismeretlen okból azonban Haynie nem vette át a parancsnokságot, és mikor Morrison megsebesült, a támadást visszaverték. Néhány sebesült a senkiföldjén összeesve a tüzérség lövedékeitől kigyulladt fűben égve lelte halálát.{{refhely|Gott, 2003|157–164. o.|Cooling, 1999|23–25. o.|Nevin, 1983|82. o.| Woodworth, 2005|86–88. o.}} A visszavert támadások jelentősen növelték Floyd önbizalmát, aki azt táviratozta Johnstonnak, miszerint „Állásaink jók. Azt hiszem a szárazföldi erők ellen sikerrel védekezhetünk.”{{azonos|SF2}}
Grant utasítására Henry Walke fregattkapitány, a Carondelet kapitánya figyelemelterelésként felhajózott a Cumberland folyón közel az erődhöz és tüzet nyitott rá. A helyőrség messzire hordó ágyúival válaszolt és talált. Walke ideiglenesen pár kilométert visszavonult, majd visszatért és folytatta a bombázást. McClernand ezalatt megpróbálta katonáit úgy rendezni, hogy állásai elérjenek a folyóig, de eközben ebben a konföderációsok egyik ütege nagyban akadályozta. Emiatt végül úgy döntött, hogy a feladat meghaladja lehetőségeit, ezért Grant Donelsonhoz rendelte Wallace Henryben hagyott embereit is.{{refhely|Cooling, 1999|2. o.|Hamilton, 2015|100. o.|Knight, 2011|104–105. o.}}▼
 
▲Grant utasításárafebruár 12-én utasította Henry Walke fregattkapitányfregattkapitányt, hogy hajózzon fel a folyón és „figyelemelterelés céljából” támadja meg az erődöt.{{azonos|SF1}} A Carondelet kapitánya figyelemelterelésként13-án felhajózottegy darab rendelkezésre álló hajójával (a Cumberlandtöbbi egyelőre az erősítéseket szállította a folyón){{refhely|Shelby közelFoote|azonos=SF1}} az erődhözerődtől ésviszonylag távol maradva tüzet nyitott rá. A helyőrség messzire hordó ágyúival válaszolt és talált. Walke ideiglenesen pár kilométert visszavonult, majd visszatért és folytatta a bombázást. Floydot az északiak naszádjai jobban aggasztották, mint mezei erejük. Johnstonnak küldött távirata szerint: „Két órányi bombázás után az ellenség visszavonta naszádjait. Vélhetőleg újra fognak próbálkozni.”{{azonos|SF2}} McClernand ezalattaz ágyúzás fedezete alatt megpróbálta katonáit úgy rendezni, hogy állásai elérjenek a folyóig. Nem volt könnyű dolga, demivel eközbenaz ebbenátkarolni igyekezett déliek ekkor valójában több katonával rendelkeztek Fort Donelson alatt, mint az északiak.{{azonos|SF1}} McClernand erőfeszítéseit a konföderációsok egyik ütege nagyban akadályozta., Emiattígy végül úgy döntött, hogy a feladat meghaladja lehetőségeit, ezértamit Grantnek is jelzett. Grant ezért Donelsonhoz rendelte Wallace Henryben hagyott embereit is.{{refhely|Cooling, 1999|2. o.|Hamilton, 2015|100. o.|Knight, 2011|104–105. o.}}
Floyd megérkezte után Pillow a balszárny vezetését vette át. Floyd nehezen birkózott meg a feladatokkal, ezért a tényleges döntéseket Pillowra és Bucknerre hagyta. Összességében ezen a napon jópár csetepatét vívtak, de a hadseregek elhelyezkedését tekintve minden maradt a régiben. Éjszaka mindkét fél leginkább a faggyal küzdött.{{refhely|Knight, 2011|104. és 107. o.}} Idáig sokat esett az eső, február 13-ra virradó éjszaka azonban erős szél támadt, a hőmérséklet –12 °C-ig süllyedt és hóvihar tört ki, mely reggelre 8 centi vastagon hóval borította be a földet. Az ágyúk és a szekerek odafagytak a földhöz. Az ellenséges vonalak közelsége és a mesterlövészek miatt a katonák nem gyújthattak tüzeket, melegedés, vagy főzés céljából, így borzalmas éjszakát szenvedtek végig. Sokaknak takarója és nagykabátja sem volt.{{refhely|Woodworth, 2005|89–90. o.|Gott, 2003|165–66. o.|Cooling, 1999|25–26. o.|Eicher, 2001|173. o.}}▼
 
▲Floyd megérkezte után Pillow a konföderációs balszárny vezetését vette át. Floyd nehezen birkózott meg a feladatokkal, ezért a tényleges döntéseket PillowraPillow-ra és Bucknerre hagyta. Összességében ezen a napon jópár csetepatét vívtak, de a hadseregek elhelyezkedését tekintve minden maradt a régiben. Éjszaka mindkét fél leginkább a faggyal küzdött.{{refhely|Knight, 2011|104. és 107. o.}} Idáig sokat esett az eső, február 13-ra virradó éjszaka azonban erős szél támadt, a hőmérséklet –12 °C-ig süllyedt és hóvihar tört ki, mely reggelre 8 centi vastagon hóval borította be a földet. Az ágyúk és a szekerek odafagytak a földhöz. Az ellenséges vonalak közelsége és a mesterlövészek miatt a katonák nem gyújthattak tüzeket, melegedés, vagy főzés céljából, így borzalmas éjszakát szenvedtek végig. Sokaknak takarója és nagykabátja sem volt.,{{refhely|Woodworth, 2005|89–90. o.|Gott, 2003|165–66. o.|Cooling, 1999|25–26. o.|Eicher, 2001|173. o.}} mert a Fort Henry-ből való menetelés folyamán elhajították.{{azonos|SF1}}
 
létszámuk elérte a {{szám|25000}}-ret.{{refhely|Stephens, 2010|47. o.}}
 
===Erősítések és ütközet a folyón február 14-én===
FebruárValamivel 14éjfél után megérkezett az uniós flotilla maradéka, ágyúnaszádjai és szállítóhajói fedélzetén erősítést hozva és megkezdték a kirakodást. Ezzel délutánra az uniósok létszáma immár elérte a {{szám|25000}}-énret,{{refhely|Stephens, 2010|47. o.}} vagy akár a {{szám|27000}}-et is.{{azonos|SF1}} éjjelÉjjel egy órakor Floyd a szállásának használt Dover Hotelben haditanácsot tartott. Általános egyetértésre jutottak abban, hogy az erőd valószínűleg nem védhető meg. Pillownak a terv szerint kitörést kellett indítania, majd az erőd kiürítésével Nashville felé indul a hadsereg. A csapatokat a vonalak mögött átcsoportosították és felkészültek a támadásra, de annak elindulása előtt pár pillanattal egy mesterlövész megölte Pillow hadsegédjét. Pillow általában meglehetősen agresszívan viselkedett harc közben, most azonban megrendült és kihirdette, hogy mivel a szándékot észrevették, a kitörést el kell halasztani. Floydot feldühítette a terv megváltoztatása, de ekkorra már elkésett a kivitelezés.{{refhely|Gott, 2003|171–173. o.}}
 
Ugyanaznap délben Lew Wallace dandárja megérkezett Fort Henry alól és Foote flottillája is megjött délutánra hat naszádjával és tizenkét szállítóhajón újabb {{szám|10000}} fő erősítéssel. Wallace az újoncokból John M. Thayer és Charles Cruft ezredesek vezetésére bízva két dandárt képezett, majd a hadosztállyal elfoglalta az uniós vonal közepét. Ez lehetővé tette, hogy McClernand kivonja [[John McArthur]] Smith hadosztályába tartozó dandárját a tartalékból és átmozgassa a jobb szárnyra, hogy másnap reggelrereggel a Lick patakigpatakhoz irányítva további 350 méterrel hosszabbítsa meg az uniós vonalat.{{refhely|Nevin, 1983|82. o.|Gott, 2003|174–175. o.|Woodworth, 2005|91. o.}}
 
[[File:Fort Donelson river battery (1).jpg|thumb|left|A Cumberland folyót ellenőrző alsó ütegek egy része.]]
Mihelyt Foote déltájban megérkezett, Grant sürgetni kezdte, hogy támadja meg az erőd ütegeit. Foote előszörszívesebben végzett volna megfelelő felderítést végzett,{{azonos|SF1}} de az utasításnak majdmegfelelőe naszádjaival délután három órára megközelítette a partszakaszt és hasonlóan Fort Henry ostromához megkezdte az erőd bombázását. A konföderációs tüzérek vártak, míg a hajók kb. 350 méter közelre értek és másfél óra alatt szétlőtték a flottátFort Henry alatt oly könnyedén győzedelmeskedő naszádokat. Délután fél ötre a USS St. Louis lapátháza megsérült és a zászlóshajó tehetetlenül sodródott. A USS Louisville szintén harcképtelenné vált, a USS Pittsburgh pedig léket kapott és kezdett elmerülnimegtelni vízzel. A jelentős sérülések következtében a flottilla visszavonult. Foote maga is megsérült a lábán.{{refhely|Stephens, 2010|50. o.|Nevin, 1983|83-84. o.}} A fottillátflottillát érő 500 lövésből 59 a St. Louist érte, 54 a Carondaletet, 36 a Louisville-t és 20 a Pittsburgöt. Foote elszámította magát a támadással bár mint láttuk, azt Grant erőltette elsősorban. Kendall Gott történész szerint ésszerűbb lett volna távol maradni és a messzire hordó ágyúkkal rombolni az erődöt. LehetségesSzintén lehetséges lett volna egy éjjeli támadással lerohanni az ágyúkat az 1863-as [[Vicksburgi hadjárat (1863)|vicksburgi hadjárat]]ban alkalmazott taktikához hasonlóan, mert a nem mozgatható parti ütegeken túljutva Ford Donelson védtelenné vált volna.{{refhely|Cooling, 1999|26–27. o.|Nevin, 1983|83–84. o.|Gott, 2003|177–182. o.}}
 
Nyolc tengerész meghalt és 44-en megsebesültek. A konföderációs katonáknak haja szála sem görbült meg, de előző nap Joseph Dixon százados meghalt a Carondelet bombázásakor. Az uniós hadsereg elzárta a konföderációs menekülési útvonalat, és a flottilla, noha sérülten de továbbra is ellenőrizte a folyó alsó részén való közlekedést. Grant megértette, hogy ha sikert akar elérni Fort Donelsonnál, akkor azt a flottilla jelentős támogatása nélkül, szárazföldön kell kiharcolnia. Hallecknek ebben a szellemben küldött táviratában azt írta, hogy lehetséges, hogy ostromra kell berendezkednie.{{refhely|Gott, 2003|182–183. o.}}
159 ⟶ 161 sor:
 
==Az ütközet utóhatása==
A Fort Donelson mellett vívott összecsapások súlyos beszteségekkel jártak, elsősorban a nagyarányú konföderációs fegyverletétel miatt. Az uniós veszteségek {{szám|2691}} főre rúgtak, melyből 507 halott, {{szám|1976}} sebesült és 208 eltűnt/fogságba esett volt. A konföderáció {{szám|13846}} főt vesztett, 327 halottal, {{szám|1127}} sebesülttel és {{szám|12392}} fogságba esett/letűnt katonával.{{azonos|G284285288}}
<!---The casualties at Fort Donelson were heavy, primarily because of the large Confederate surrender. Union losses were 2,691 (507 killed, 1,976 wounded, 208 captured/missing), Confederate 13,846 (327 killed, 1,127 wounded, 12,392 captured/missing).<ref name=casualties/>
<!---
 
Cannons were fired and church bells rung throughout the North at the news. The [[Chicago Tribune|Chicago ''Tribune'']] wrote that "Chicago reeled mad with joy." The capture of Forts Henry and Donelson were the first significant Union victories in the war and opened two great rivers to invasion in the heartland of the South. Grant was promoted to major general of volunteers, second in seniority only to [[Henry W. Halleck]] in the West. After newspapers reported that Grant had won the battle with a cigar clamped in his teeth, he was inundated with cigars sent from his many admirers. (Grant would eventually die of throat cancer, likely brought on by his heavy smoking.) Close to a third of all Albert Sidney Johnston's forces were prisoners. Grant had captured more soldiers than all previous American generals combined, and Johnston was thereby deprived of more than twelve thousand soldiers who would otherwise have provided a decisive advantage at the impending [[Battle of Shiloh]] in less than two months time. The rest of Johnston's forces were 200 miles (320&nbsp;km) apart, between Nashville and Columbus, with Grant's army between them. Grant's forces also controlled nearby rivers and railroads. General Buell's army threatened Nashville, while [[John Pope (military officer)|John Pope]]'s troops threatened Columbus. Johnston evacuated Nashville on February 23, surrendering this important industrial center to the Union and making it the first Confederate state capital to fall. Columbus was evacuated on March 2. Most of Tennessee fell under Union control, as did all of Kentucky, although both were subject to invasion and periodic Confederate raiding.{{refhely|Nevin, 1983|96. o.|Gott, 2003|266–267. o.|Esposito, 1959|30–31. térkép}}
 
191 ⟶ 193 sor:
* {{hely|National Park Service}} {{cite web| url=http://www2.cr.nps.gov/abpp/battles/tn002.htm| title=National Park Service battle description| author=| accessdate| language=angol}}
* {{hely|Rebel Yell}}{{cite web| publisher=Youtube| author=readingthroughistory.com| url=https://www.youtube.com/watch?v=7mGAesLYlF8=3m56s| title=What the Rebel Yell Sounded Like| accessdate=2016-04-11| language=angol]}}
* {{hely|Shelby Foote1}}{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=Ybgr9tIcRaM| title=The Civil War: Ch.3 Pt.10 (Ft. Donelson: Opening Moves) | work=Shelby Foote, The Civil War: A Narrative - Vol. 1| author=The Shelby Foote Project| publisher=Youtube.com| accessdate=2016-04-13| language=angol}}
* {{hely|Shelby Foote2}}{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=ekXqiTelZfE&nohtml5=False| title=The Civil War: Ch.3 Pt.8 (Withdraw & Ft. Donelson)| work=Shelby Foote, The Civil War: A Narrative - Vol. 1| author=The Shelby Foote Project| publisher=Youtube.com| accessdate=2016-04-13| language=angol}}
 
=== Memoárok és elsődleges források ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fort_Donelson_ostroma”