„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

<!--- Feb6: Buckner, feb. 7: Bushrod Johnson, feb. 9: Pillow megjön Clarksville-ből, feb. 10: Buckner visszaér Russelville-ből, feb. 13: Floyd. --->Február 9-én a frissen megérkezett Gideon Pillow vette át az erőd parancsnokságát és olyannyira elszánt volt, tisztjeinek tartott beszédében a Gondviselés segítségével nem csak az ellenség elűzését, de Fort Henry visszavételét tűzte ki célnak.{{azonos|SF2}} Floyd azonban jóval szkeptikusabb volt a lehetőségeket illetően és nem akart Fort Donelsonban csapdába esni, mivel Johnston a saját belátására bízta, hogy mit tegyen Donelsonnal. Február 11-én a Russelville-ből előző nap az erődbe érkezett Buckner Floydtól jövő parancsot továbbított Pillow-nak, hogy mindkettőjük csapatai az erődön kívül a folyótól délre, Cumberland City közelében működjenek, ahonnét az uniós utánpótlási vonalakat támadhatják és a Nashville felé vezető visszavonulási utat is biztosíthatják. Ez azonban a Donelsont védő konföderációs erőket súlyos létszámhátrányba hozta volna. Pillow február 12-én kora reggel elindult, hogy Floydnak kifejtse ellenérzéseit, így Bucknernek adta az erőd parancsnokságát, azonban sietve visszatért, mikor ágyúzás zajára lett figyelmes.{{refhely|Knight, 2011|97–101. o.|azonos=Kn97101}} Ekkora már felhagyott a támadás gondolatával, de a közelben levő Floydnak azt táviratozta, hogy ''„Soha nem fogom önként feladni (ezen) állásomat és el vagyok szánva, hogy Isten segítségével meg is fogom tartanitartom.”''{{azonos|SF2}} Grant hadseregének megérkeztére reagálva február 13-án Johnston tábornagy utasította Floydot, hogy minden Clarksville-ben maradt egységét használja fel Fort Donelson védelmében.{{azonos|Kn97101}} Floyd még aznap megérkezett az erődbe.{{azonos|SF2}}

Grant február 12-én utasította Henry Walke fregattkapitányt, hogy hajózzon fel a folyón és „figyelemelterelés céljából” támadja meg az erődöt.{{azonos|SF1}} A Carondelet kapitánya 13-án egy darab rendelkezésre álló hajójával (a többi egyelőre az erősítéseket szállította a folyón){{refhely|Shelby Foote|azonos=SF1}} az erődtől viszonylag távol maradva tüzet nyitott rá. A helyőrség messzire hordó ágyúival válaszolt és talált. Walke ideiglenesen pár kilométert visszavonult, majd visszatért és folytatta a bombázást. Floydot az északiak naszádjai jobban aggasztották, mint mezei erejük. Johnstonnak küldött távirata szerint: ''„Két órányi bombázás után az ellenség visszavonta naszádjait. Vélhetőleg újra fognak próbálkozni.”''{{azonos|SF2}} McClernand az ágyúzás fedezete alatt megpróbálta katonáit úgy rendezni, hogy állásai elérjenek a folyóig. Nem volt könnyű dolga, mivel az átkarolni igyekezett déliek ekkor valójában több katonával rendelkeztek Fort Donelson alatt, mint az északiak.{{azonos|SF1}} McClernand erőfeszítéseit a konföderációsok egyik ütege nagyban akadályozta, így végül úgy döntött, hogy a feladat meghaladja lehetőségeit, amit Grantnek is jelzett. Grant ezért Donelsonhoz rendelte Wallace Henryben hagyott embereit.{{refhely|Cooling, 1999|2. o.|Hamilton, 2015|100. o.|Knight, 2011|104–105. o.}}

Floyd megérkezte után Pillow a konföderációs balszárny vezetését vette át. Floyd nehezen birkózott meg a feladatokkal, ezért a tényleges döntéseket Pillow-ra és Bucknerre hagyta. Összességében ezen a napon jópár csetepatétkisebb összecsapást vívtak, de a hadseregek elhelyezkedését tekintve minden maradt a régiben. Éjszaka mindkét fél leginkább a faggyal küzdött.{{refhely|Knight, 2011|104. és 107. o.}} Idáig sokat esett az eső, február 13-ra virradó éjszaka azonban erős szél támadt, a hőmérséklet –12 °C-ig süllyedt és hóvihar tört ki, mely reggelre 8 centi vastagon hóval borította be a földet. Az ágyúk és a szekerek odafagytak a földhöz. Az ellenséges vonalak közelsége és a mesterlövészek miatt a katonák nem gyújthattak tüzeket, melegedés, vagy főzés céljából, így borzalmas éjszakát szenvedtek végig. Sokaknak takarója és nagykabátja sem volt,{{refhely|Woodworth, 2005|89–90. o.|Gott, 2003|165–66. o.|Cooling, 1999|25–26. o.|Eicher, 2001|173. o.}} mert a Fort Henry-ből való menetelés folyamán elhajították.{{azonos|SF1}}

Valamivel éjfél után megérkezett az uniós flotillaflottilla maradéka, ágyúnaszádjai és szállítóhajói fedélzetén erősítést hozva és megkezdték a kirakodást. Ezzel délutánra az uniósok létszáma immár elérte a {{szám|25000}}-ret,{{refhely|Stephens, 2010|47. o.}} vagy akár a {{szám|27000}}-et is.{{azonos|SF1}} Éjjel egy órakor Floyd a szállásának használt Dover Hotelben haditanácsot tartott. ÁltalánosAz uniós naszádok láttán általános egyetértésre jutottak abban, hogy az erőd valószínűleg nem védhető meg. Pillownak a terv szerint kitörést kellett indítania, majd az erőd kiürítésével Nashville felé indul a hadsereg. A csapatokat a vonalak mögött átcsoportosították és felkészültek a támadásra, de annak elindulása előtt pár pillanattal egy mesterlövész megölte Pillow hadsegédjét. Pillow általában meglehetősen agresszívan viselkedett harc közben, most azonban megrendült és kihirdette, hogy mivel a szándékot észrevették, a kitörést el kell halasztani. Floydot feldühítette a terv megváltoztatása, de ekkorra már elkésett a kivitelezés.{{refhely|Gott, 2003|171–173. o.}}

Mihelyt Foote déltájban megérkezett, Grant sürgetni kezdte, hogy támadja meg az erőd ütegeit. Foote szívesebben végzett volna megfelelő felderítést,{{azonos|SF1SF2}} de az utasításnak megfelelőemegfelelően naszádjaival délután három órára megközelítette a partszakaszt ésmegkezdte hasonlóanaz erőd bombázását. A Fort Henry ostromáhozsorsáról megkezdtetájékozódott déliek ugyancsak megilletődtek ettől. Forrest alezredes korábban lelkészként működő beosztottjához fordulva azt mondta: ''„Az Isten szerelmére, tiszteletes, imádkozzon! A Mindenhatón kívül más nem mentheti meg ezt az erődöt!”''. Floyd a flottilla közeledtekor azt távirítozta Johnstonnak: ''„Az erőd bombázásáthúsz percig sem fog kitartani.”''{{azonos|SF2}} A helyzetet azonban minden fél hibásan értékelte.

A konföderációs tüzérek vártak, míg a hajók kb. 350 méter közelre értek és másfél óra alatt szétlőtték a Fort Henry alatt oly könnyedén győzedelmeskedő naszádokat. Délután fél ötre a USS St. Louis lapátháza megsérült és a zászlóshajó tehetetlenül sodródott. A USS Louisville szintén harcképtelenné vált, a USS Pittsburgh pedig léket kapott és kezdett megtelni vízzel. A jelentős sérülések következtében a flottilla visszavonult. Foote maga is megsérült a lábán.{{refhely|Stephens, 2010|50. o.|Nevin, 1983|83-84. o.}} A flottillát érő 500 lövésből 59 a St. Louist értetalálta el, 54 a Carondaletet, 36 a Louisville-t és 20 a Pittsburgöt. Foote elszámította magát a támadással, bár mint láttuk, azt Grant erőltette elsősorban. Kendall Gott történész szerint ésszerűbb lett volna távol maradni és a messzire hordó ágyúkkal rombolni az erődöt. Szintén lehetséges lett volna egy éjjeli támadással lerohanni az ágyúkat az 1863-as [[Vicksburgi hadjárat (1863)|vicksburgi hadjárat]]ban alkalmazott taktikához hasonlóan, mert a nem mozgatható parti ütegeken túljutva Ford Donelson védtelenné vált volna.{{refhely|Cooling, 1999|26–27. o.|Nevin, 1983|83–84. o.|Gott, 2003|177–182. o.}}