„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
112. sor:
A déli haditerv szerint Pillow csapatainak el kellett söpörni McClernand hadosztályát, elfoglalni a Nashville felé vezető fő útvonalat képező a Wynn's Ferry és a Forge utakat.{{refhely|Stephenson, 2010|50. o.|azonos=St50}} Buckner dandárjainak a Wynn's Ferry úton kellett mozognia és hátvédet képeznie a hadsereg többi része mögött mialatt az keletre vonul vissza. A 30. Tennessee gyalogezrednek kellett az állásokban maradnia és az északiak üldözését megakadályozni. A támadás lendületesen indult és két órányi kemény harc után Pillow visszanyomta McClernand csapatait és megnyitotta a menekülés útvonalát. A nyugati hadszíntéren ekkor hallották az északi katonák először a hírhedt, idegborzoló déli csatakiáltást, az úgynevezett rebel yellt.{{refhely|Gott, 2003|191. és 201. o.|Cooling, 1999| 29. o.|Eicher, 2001|175. o.}}{{jegyzet*|megj=A jóval a háború után rögzített hangfelvételek szerint a csatakiáltás leginkább olyan szaggatott vonyításhoz hasonlított, mint ez.{{refhely|Rebell Yell|Youtube filmfelvétel}}}}
A támadás elsősorban McClernand csapatainak rossz elhelyezése és tapasztalatlansága folytán járt sikerrel, valamint Nathan Bedford Forrest lovasságának oldaltámadása folytán. Richard Oglesby és John McArthur ezredesek dandárjait érte a legkeményebb csapás, ezért rendezetten visszavonultak újraszerveződés és lőszervételezés céljából. Reggel nyolc óra körül McClernand üzenetet küldött Lew Wallace-nak segítséget kérve, de Wallace sajátosan értelmezve Grant utasításait nem érezte magát felhatalmazva, hogy egy másik hadosztályt ért támadás ellen támadólag fellépjen, ezért elutasította a kérést. Wallace futárt küldött Grant szállására további utasításokért.{{refhely|Stephens, 2010|50-51. o.|Nevin, 1983| 86-87. o.}} Eközben McClernand katonáinak lőszere kifogyóban volt, de visszavonulásuk még nem csapott át menekülésbe. A korábban hadtáptisztként szolgáló Grant hadserege ekkoriban még nem tanulta meg, hogyan kell tartaléklőszert és ellátmányt vinni a tűzvonalban küzdő frontegységekhez. A Wallace táborába érkező második futár már zaklatottan azt kiabálta, hogy ''„a jobbszárnyunk menekül! ... Az egész hadsereg veszélybe került!”''.{{refhely|Nevin, 1983|87. o.}} Ezúttal Wallace végre küldött egy dandárnyi segítséget Charles Crufttal az élén. Crufték igyekeztek Oglesby és McArthur helyét átvenni, de megérkezve meg kellett állapítaniuk, hogy Pillow csapataiba botlottak és máris az oldalukat fenyegető támadás bontakozott ki, így aztán ők is visszavonultak. {{refhely|Nevin, 1983|86–87. o.| Gott, 2003|194–203. o.|Cooling, 1999|29. o.|Woodworth, 2005|96. o.}}
A déliek számára sem ment minden zökkenőmentesen. Reggel fél tízkor az uniós frontdandárok visszavonulásakor Forrest azt sürgette, hogy Bushrod Johnson minden erejével indítson támadást a felbomló csapattestek ellen. Johnson ehhez túl óvatos volt, de abba beleegyezett, hogy a gyalogság lassan haladjon tovább előre. Az ütközet kezdete után két órával Pillow észrevette, hogy Buckner balszárnya nem csatlakozott a támadáshoz. A két tábornok összezördülése után Buckner csapatai megindultak és Pillow csapataival karöltve megtámadták W. H. L. Wallace dandárját. Ezáltal a Forge út és a Wynn's Ferry út kulcsszakaszai déli ellenőrzés alá kerültek, tehát megnyílt az elvonulás útja Nashville felé.{{refhely|Stephens, 2010|52. o.}}, de Buckner késlekedése időt adott Lew Wallace-nak McClernand hátráló hadosztályának stabilizálására, mielőtt azok teljesen megfutottak volna. A Thayer dandár segítsége időt adott a szétesett hadosztály újraszervezésére és Wallace tartalékaiból lőszert is kaptak. Wallace eredeti vonalait csak a 68. ohiói gyalogezred védte ekkor.{{refhely|Stephens, 2010|53-54. o.}}
A déliek támadása délután fél egykor ért véget, mikor Wallace és Thayer uniós csapatainak sikerült egy új védelmi vonalban megszilárdítaniuk az ellenállást a Wynn's Ferry út mindkét oldalán. A déliek háromszor rohamozták meg ezt a vonalat, majd a puskák lőtávolságán kívülre, kb. 800 méterre visszahúzódtak. Ezzel együtt azonban a reggel a déliek győzelmét hozta, mivel az uniós csapatokat 3-5 kilométerrel visszavetették, s megnyitották az utat a menekülés előtt.{{refhely|Gott, 2003|204–217. o.|Cooling, 1999|31. o.}}
{{Quote|Uraim, a jobbszárny állásait vissza kell venni.|
Grant, who was apparently unaware of the battle, was notified by an aide and returned to his troops in the early afternoon. Grant first visited C. F. Smith on the Union left, where Grant ordered the 8th Missouri and the 11th Indiana to the Union right,
▲|source=Ulysses S. Grant{{refhely|Simpson, 2000|115. o.}}
▲Grant, who was apparently unaware of the battle, was notified by an aide and returned to his troops in the early afternoon. Grant first visited C. F. Smith on the Union left, where Grant ordered the 8th Missouri and the 11th Indiana to the Union right,<ref name=Stephens50/> then rode {{convert|7|mi|km}} over icy roads to find McClernand and Wallace. Grant was dismayed at the confusion and a lack of organized leadership. McClernand grumbled "This army wants a head." Grant replied, "It seems so. Gentlemen, the position on the right must be retaken."{{refhely|Nevin, 1983|90. o.}}
True to his nature, Grant did not panic at the Confederate assault. As Grant rode back from the river, he heard the sounds of guns and sent word to Foote to begin a demonstration of naval gunfire, assuming that his troops would be demoralized and could use the encouragement. Grant observed that some of the Confederates (Buckner's) were fighting with [[knapsack]]s filled with three days of rations, which implied to him that they were attempting to escape, not pressing for a combat victory. He told an aide, "The one who attacks first now will be victorious. The enemy will have to be in a hurry if he gets ahead of me."{{refhely|Cooling, 1999|31–32. o.|Nevin, 1983|87–90. o.|Gott, 2003|222–224. o.|Eicher, 2001|176. o.}}
135 ⟶ 130 sor:
In the meantime, on the Union right, Lew Wallace formed an attacking column with three brigades—one from his own division, one from McClernand's, and one from Smith's—to try and regain control of ground lost in the battle that morning. Wallace's old brigade, the [[11th Indiana Infantry Regiment|11th Indiana]], now commanded by Col. [[Morgan Lewis Smith|Morgan L. Smith]], the [[8th Missouri Volunteer Infantry|8th Missouri]], and others from McClernand's and Wallace's divisions were chosen to lead the attack. The brigades of Cruft (Wallace's Division) and [[Leonard F. Ross]] (McClernand's Division) were placed in support on the flanks. Wallace ordered the attack forward. Smith, the 8th Missouri, and the 11th Indiana advanced a short distance up the hill using [[Zouave]] tactics, where the men repeatedly rushed and then fell to the ground in a [[prone position]].{{refhely|Stephens, 2010|56. o.}} By 5:30 p.m. Wallace's troops had succeeded in retaking the ground lost that morning,{{refhely|Stephens, 2010|57. o.}} and by nightfall, the Confederate troops had been driven back to their original positions. Grant began plans to resume his assault in the morning, although neglecting to close the escape route that Pillow had opened.{{refhely|Gott, 2003|231–235. o.| Woodworth, 2005|111–113. o.|Eicher, 2001|178. o.|Cooling, 1999|33–34. o.}}
--->
==A fegyverletétel (február 16)==
[[File:Dover Hotel, Petty Street, Dover, Stewart County, TN.jpg|thumb|Dover Hotel, Floyd szállása és a fegyverletétel helye.]]
| |||