„Vécék Japánban” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
109. sor:
Az akkori "vécé" folyóvizet használt, 3. századbeli Sakurai városban ([[Nara prefektúra]]) talált leletek alapján.<ref name="koprolit"/> Fudzsivara Palotában, Kasiharában ([[Nara prefektúra]]) egy másik pöcegödörre bukkantak és az elemzések alapján már ekkor volt egy árnyékszékhez hasonló megoldás.<ref name="koprolit"/>
[[Nara-kor]] (710-784) alatt a szennyvízelvezetést a fővárosban, Narában hozhatták létre, ami 10-15 cm széles folyamból állt és a használónak a folyam fölé guggolva tudta elvégezni a dolgát. Vécépapír helyett még a ''csűgi''-t (籌木) használták, ami egy lapos fapálca volt.<ref name="koprolit"/>[39] Később alga váltotta fel a csűgi-t,
Gyakran a vécét patakra építették; az egyik leghíresebb öblítős vécét Akita-várban találták meg, ami a 8. századból való.<ref name="koprolit"/>
123. sor:
Okinaván a vécé általában a disznóóllal volt összekapcsolva, így egyszerűbben tudták odaadni a disznóknak az emberi ürüléket. A második világháború után az amerikai hatóságok ezt betiltották, higiéniai okokra utalva.
[[Fájl:Japanese toilet in the 1930s.JPG|bélyegkép|jobbra|1930-as évekből származó vécé, újító megoldással]]
[[Azucsi–Momojama-kor]] alatt (1568-1600), lett kiépítve a "Tajko szennyvízcsatorna" az [[Oszakai várkastély]] körül és ez mai napig működik, modernizálva természetesen.<ref name="csatorna"/> 1884-től kezdődött a modernebb csatornázás, az első téglát és kerámiát is felhasználó csatornarendszer volt például Tokió egyik kerületében Kanda-ban.<ref name="csatorna"/> Több vízvezeték és csatornarendszert telepítettek a Nagy Kantói földrengés után annak érdekében, hogy megelőzzék a jövőbeli földrengések vonatkozásában kialakuló járványok terjedését. A szennyvízvezeték építései a II. világháborúban nőttek meg a növekvő társadalommal együtt. 2000-re a lakkosság 60%-a volt a csatornarendszerhez csatlakozva. Nemzetközi csatornahálózat napja Szeptember 10-én van.<ref name="story"/>
Angol vécék és piszoárok a 20. század elején kezdtek feltűnni Japánban, de használatuk csak a II. világháború után, az amerikai megszállást követően terjedt el.<ref name="high tech kawaii"> Az amerikaik tartózkodtak az emberi ürülékkel való trágyázásától, persze értették az ökológiailag való fen tarthatóságát, de szégyellték a gusztustalansága miatt. Vidéki területeken ahol ezt a gyakorlatot fenntartották, hamar az újrafelhasználást az eladhatóság cserélte fel. Különösen a Sinkjó közösségben ([[Nara prefektúra]]ban) ahol ezt az újrafelhasználást tudatosan politikai vezetők követelték meg.<ref>{{cite book|last1=Yoshie|first1=Sugihara|editor1-last=Plath|editor1-first=David W.|title=Sensei and his people; the building of a Japanese commune|date=1969|publisher=Berkeley, University of California Press|language=angol}}</ref> Bizonyíték arra, hogy Japánban még mindig van a hulladék hagyományosan való újrahasznosítására, azt a csatornához nem bekötött fertőző tartályok bizonyítják.
Japánban 1977-ben, az angol vécék eladása felülmúlta a guggolós vécék eladását. Akkor még a beépített bidé funkcióval ellátott vécé-modellek Svájcból és az Egyesült Államokból érkeztek, és csak 1980-ban jelent meg a Toto a vosurettoval.<ref name="high tech kawaii"> Ma már több japán cég is a vezető márkák közé tartozik ezekkel a vécékkel.<ref name="taipei times"/>
== Fordítás ==
| |||