„Egyházjog” változatai közötti eltérés

 

Az egyházjogot forrása és céljánál fogva ''jus divinum''nak, vagy ''jus sacrum''nak is, a katolikus egyházjogot még ''jus pontificium''nak is nevezik. A kánonjog elnevezés onnan ered, hogy a régi egyházi törvényeket, ellentétben a polgári ''(nómos)'', és a Mózes törvényeitől kánonoknak (szabályoknak) nevezték. Az egyházjog vagy általános ''(jus universale)'' vagy különös (particulare) aszerint, amint az állami határokhoz nem szorított egyetemes egyház általános jogát, vagy csak valamely ország különös jogát képezi. Általános egyházjogról természetesen csak a katolikus egyházban lehet szó.

 

Az egyházjog forrásai: a [[Szentírás]], a zsinati végzések, pápai határozmányok mint írott, a hagyomány és a szokás mint nem írott források. A magyar katolikus egyházjog ezenfelül: a nemzeti zsinatok végzései (a XIII. századig egybegyűjtve kiadta Péterfi, Concilia Eclesiae Hung. Rom. Catholicae, Pozsony 1741. 2 kötet. Szvorényi Synopsis Decretorum syn. 1807); a római pápáknak a magyar egyház részére kiadott külön levelei; országos törvények és szabályrendeletek; tartományi s megyei zsinatok végzései és a püspöki külön rendeletek. Az 1855. augusztus 18-án, a római [[Szentszék]]kel kötött [[konkordátum]] alkotmányos megerősítést nem nyervén, amennyiben az alkotmány helyreálltáig tényleg hatályban volt, csak jogtörténeti jelentőséggel bír. Ellenben nem írott jogforrást képez a szokás – ''observantia ecclesiastica'' – és a törvényszéki gyakorlat.