Főmenü megnyitása

Módosítások

 
A [[filozófia]] már korai fejlődési szakaszában is megkülönböztette a két eltérő gondolkodásmódot. A [[civilizáció]] kezdetén az emberiség tudatos ismeretanyaga korlátozott volt és még napjainkban is alázattal kell megvallanunk világunk korlátoltságát: terünk alulról is felülről is korlátozott, időnk csak egy irányban “mozog”, és a legújabb [[húrelmélet|elméletek]] szerint világunk másik hat kiterjedését csak matematikailag tudjuk értelmezni. Ezek a korlátok tudatos és tudattalan felismerése teszi szükségessé a hiánypótló idealista szemlélet fenntartását. Az anyag elsődlegességét valló [[Realizmus (filozófia)|realistákkal]] (akik szerint a tudat az anyagi elme tevékenysége) szemben az tudat elsődlegességét valló [[idealizmus|idealista]] szemlélet szerint (az anyag a tudat meglétesülése) létezik egy örökkévaló, mindentudó, mindenható valaki, aki az (emberi) értelmen kívül és azon felül létezik és az emberiségnek lehetősége van e hatalomnak engedve vezéreltetnie magát. Sok [[vallás]] ezt a valakit antropomorfizált istenekként ([[Isten]]) írja le és szent könyveikben összegyűjtött végső igazságnak tartott parancsok, utasítások és tanítások elsajátításával és betartásával próbálnak választ adni az itt-és-most kérdéseire. Filozófiailag ez a szemléletmód a mindentudás már meglévő ismereteinek (örök igazságok) felhasználásával vonnak le azokból következtetéseket, tehát az általánostól a sajátos felé törekszenek. Ezt úgy lehet elképzelni, mintha egy piramist az égből lefelé építenénk.
[[Kép:Sphere wireframe 10deg 6r.svg|jobbra|bélyegkép|A gömb úgy is definiálható, hogy az a test, ami egy kört átmérője körül megforgatva keletkezik. Ha a kört ellipszissel helyettesítjük, akkor az eredmény forgásellipszoid lesz]]
A két szemléletmódnak az idők folyamán közös területe is kialakult, melyen belül az ismeretek mindkét megközelítés által elismert tényeknek tekinthetőek. Példaképpen említsük meg a hit és a tudás viszonyát. Amikor azt mondjuk, hogy “tudom hogy a Megváltóm él”, nyilvánvalóan másféle tudásról beszélünk mintha azt mondanánk, hogy “tudom hogy a golyó kerek”.
 
{{idézet2|''Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.ˇÉs miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.''|[[Jób könyve|Jób]] (19, 25:26)}}
A két szemléletmódnak az idők folyamán közös területe is kialakult, melyen belül az ismeretek mindkét megközelítés által elismert tényeknek tekinthetőek. Példaképpen említsük meg a hit és a tudás viszonyát. Amikor azt mondjuk, hogy “tudom hogy a Megváltóm él”, nyilvánvalóan másféle tudásról beszélünk mintha azt mondanánk, hogy “tudom hogy a golyó kerek”. Hasonlóan: ha valaki hisz abban, hogy “kettő meg kettő az négy” hite más jellegű, mintha valaki hisz [[Jézus]] Krisztus megváltó munkájában. A lényeg itt az, hogy az indukció során tudásról, a dedukció során pedig hitről van szó. Ha az evolúciót tudományos elméletnek vesszük, akkor egy olyan kijelentés, mint “hiszek az evolúcióban” arra utal, hogy ''“a (jelenlegi) tudományos elméletből kiindulva a következő következtetéseket vonhatjuk le… nézzük meg, hogy bizonyítható-e?”'' – logikai dedukció. Mikor pedig vallástudományról beszélünk akkor azt mondjuk hogy “hit-ismereteinkből következve az is igaz hogy…” – logikai indukció.
 
Fontos ezt a különbséget szem előtt tartani, mert másképp az [[evolúció]]t vallássá formáljuk, vagy a pedig -a másik végletben- vég nélkül vitatkozhatunk a teremtés hét napjáról. A hit és a tudás tehát olyan mint egy lap két oldala: egyszerre csak egyiket olvashatjuk. Korunkban több ilyen kifordítással találkozhatunk, aminek eredménye az értelmes eszmecsere ellehetetlenülése.
53 648

szerkesztés