„Soori csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szám |
|||
1. sor:
{{csata infobox
|név=
|kép=Friedrich_%26_Karl.jpg|
|képleírás=Nagy Frigyes és Lotharingiai Károly
30. sor:
==A csapatok felállása==
A szövetséges csapatok időben nem egyszerre értek a kiindulási állásaikhoz. A balszárnyon Lobkowitz tábornagy 10 gyalogzászlóaljjal, 15 gyalogos-gránátos századdal, 30 század lovassággal, 15 lovas-gránátos századdal és a karabélyosokkal állt. Felettük a [[Graner Koppe]] magaslaton 16 nehézágyút helyeztek el. A sereg zöme két csoportban Arenberg herceg parancsnoksága alatt a Graner Koppétól délre koncentrálódott, megerősítve egy további üteggel Burkersdorftól dél-nyugatra. Ettől messze délre állt Hohenems lovassági tábornok 6 lovasezrede. Az osztrák haderő mindent összevetve
A poroszok már szeptember 29-ikén reggeli óráiban tudomást szereztek az ellenség közeledéséről, de azt gondolták, hogy Károly el akarja zárni a Sziléziába visszavezető utat. Szeptember 30-ika reggelén már a táborbontásra szóló parancsokat küldték volna szét, mikor jelentések érkeztek, hogy a tábortól nyugatra az ellenség hadereje csatára készen áll. Frigyes pillanatok alatt harckész állapotba hozta a csapatait, melyek figyelemre méltó igyekezettel hajtották végre parancsait. Nem egészen
A szeptember 29-ikére tervezett osztrák-szász támadás a jobbszárny lemaradása miatt meghiúsult. Az osztrákok és szászok közötti másnap reggeli megállapodásokat, parancsokat és eseményeket valamelyest homály fedi. Nem tudni, Lotharingiai Károly az utolsó pillanatban a támadás helyett nem akarta-e inkább csak a jelenlétét demonstrálni, abban a hitben, hogy a poroszok a kedvezőtlen helyzetüket felismervén visszavonulnak, avagy mégis támadni akart-e, de gondatlan módon értékes időt pazarolt el?
50. sor:
Míg a centrumban tombolt a harc, Frigyes a jobbszárnyon szabaddá vált lovasságot valamint az Anhalt herceg balszárnyon álló lovasságát átdobhatta a Burkersdorftól délre, és az itt álló ellenség ellen küldhette, felgyorsítva általuk a már folyamatban lévő osztrák-szász visszavonulást. Ennek során a „Damnitz” és „Kolowrat” gyalogezredeket teljesen szétszórták, katonáik közül sokan hadifogságba kerültek. Tisztázatlan okokból az ott álló 36 lovasszázad a támadó poroszok elől kitért és tétlen maradt.
[[Nádasdy Ferenc (katonatiszt)|Nádasdy tábornok]] elkülönített hadteste, melynek az ellenséget meg kellett kerülnie és hátba kellett támadnia, megelégedett a reggel sietősen kiürített porosz tábor elleni támadással és zsákmányul ejtette a
==Következmények==
A csata során az osztrák-szász csapatok
Bár Lotharingiai Károly seregét visszavonulásra kényszerítették, Frigyes Csehországból Sziléziába vonult vissza, hogy – eredeti terveinek megfelelően - ott teleljen át a seregével. Ebből a szempontból a csata csekély stratégiai jelentőséggel bírt.
Politikailag még kevesebbet nyert Frigyes, mivel a béketárgyalások egyre távolabbinak tűntek. Egyrészt az Angliában bekövetkezett belpolitikai bonyodalmak miatt, másrészt a saját hadseregének állapota miatt, mivel az ellenfelei továbbra is jóval nagyobb seregeket tudtak kiállítani, míg a saját csapatai leharcolt erő benyomását keltették. Az osztrákok és a szászok nem álltak el attól a szándékuktól, hogy a seregeikkel betörjenek Poroszország központi részébe,
A csapatainak taktikai és morális győzelme azonban rendkívüli volt. Egy jóval kisebb sereggel, hátrányosabb helyzetből is sikerült legyőznie az ellenséget.
65. sor:
* A szövetséges oldalon Lobkowitz tábornagy szemére vetették, hogy a porosz lovasság támadásakor a balszárnyon nem mutatott kellő bátorságot és nem indított ellentámadást.
* Frigyes később erre a csatára visszatekintve úgy fogalmazott, hogy jóval tisztességesebb úgy pusztulni el, ha az ember drágán adja a bőrét, mint egy visszavonulás közben, mely szégyenteljes menekülésbe torkollik.
* A 73 éves Buddenbrock, egy sok csatát megvívott veterán, később úgy nyilatkozott, hogy a hosszú pályafutása során egyszer sem került olyan heves tüzérségi tűzbe, mint a Graner Koppétól keletre, mikor a lovasságával a később megindított lovassági támadás megindulási pontjára tartott.
* A soori csata során bukkant fel két később híressé váló katona a poroszok oldalán. Egyikük a 23 éves Seydlitz őrnagy, aki kora reggel felfedezte és jelentette az ellenséges csapatmozgást a lovasszázadával, a másik Möllendorf alhadnagy, aki a Burkersdorftól délre vívott csata vége felé tüntette ki magát és a király még a csatamezőn dicséretben részesítette.
| |||