„Kaskáik” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
Reza Pahlavi lemondatásakor Szoulatoddoule fia, Nászer kán megszökött és magát nyilvánította ilhánivá. A [[második világháború]]ban németbarát politikát folytatott és számos német ügynököt fogadott környezetébe. Leverésükre a perzsa hadsereg indult meg [[1943]] tavaszán, de több megszégyenítő vereséget szenvedtek a kaskáiktól és [[Bujer Ahmad]]-i szövetségeseiktől. Végül Teherán úgy állapodott meg a kaskáikkal, hogy autonómiájuk helyreállításáért és fegyvereik megtartásáért cserébe helyőrségeket telepíthetett több településre. Végül elfogott rokonaiért cserébe Nászer kán kiadta a német ügynököket.
[[1946]]-ban ismét lázadás robbant ki a kaskáik vezetésével, amit ezúttal a teheráni kormányzat ösztönzött. [[Ahmad Kavám]] miniszterelnök ugyanis erős [[Szovjetunió|szovjet]] nyomásnak volt kitéve, és a kommunista [[Tude]] párt térnyerése ellen az antikommunista Nászer kánt kívánta felhasználni. Utóbbi más törzsi vezetőkkel és vallási tekintélyekkel szövetkezve megalapította a ''Szadun'' („Boldogok”) mozgalmat, amely Fársz üdvéért harcolt: több képviselői helyet, az adók nagyobb részének visszaforgatását és helyi tanácsok megalakítását követelte a kormány lemondása mellett. 1946 szeptemberében [[Huzesztán tartomány|Huzesztán]]tól [[Kermán tartomány|Kermánig]] fellázadt a nomád lakosság, erre hivatkozva Kavám átalakította kormányát és teljesítette a Szadun követeléseit.
Az elkövetkező négy év a kaskáik virágkora volt: Nászer kán és három fivére (a Fárszban vele maradó Malek Manszur kán, illetve a szövetség érdekeit Teheránban képviselő Hoszrou és Mohammad Hoszajn kán) vezetésével a törzs szinte teljes autonómiát élvezett. [[1953]]-ban azonban a négy fivér az amerikai segítséggel megbuktatott miniszterelnök, [[Mohammad Moszaddeg]] oldalára állt, ami [[1954]]-ben száműzésükhöz és vagyonuk elkobzásához vezetett.
| |||