„A thermidori reakció” változatai közötti eltérés

[[Maximilien de Robespierre|Robespierre]] bukása után a politikai hatalom átmenetileg az ún. [[thermidori konvent]] kezébe került. Elnevezését a hatalomátvétel dátumáról, thermidor 9-ről ([[1794]]. [[július 27.]]) kapta, jelszava pedig „se királyságot, se diktatúrát” volt. Sok történész szerint az ún. „thermidori fordulat” vissza akarta téríteni a forradalmat arra az útra, mely figyelemmel van a néptömegek helyzetére, ugyanakkor kollektív irányítás alatt áll. A képviselők megpróbáltak visszatérni [[1789]]–[[1791]]-es időszak elveihez (az alkotmány elveihez). Ellentmondásos helyzetük azonban már a kortársaknak is feltűnt [Madame de Stael]: tartós és működőképes rendszert szerettek volna kiépíteni, miközben harcra kényszerültek az egykori terroristák [Carrier], az új jobboldal [az aranyifjúság és a fehér terror időszaka], a párizsi néptömegek (a germinali és a prairiali felkelés), a [[Hegypárt]] maradványa (1795. június 17.) és az emigránsok ellen (a quiberoni eset).

[[Louis-Marie-Stanislas Fréron|Fréron]] adta ki a jelszavakat az aranyifjaknak, ahogy az általa vezetett csoportokat nevezték. Megkülönböztető jel gyanánt e fiatalemberek az általuk „áldozati”-nak nevezett módon vágták le a hajukat, vagyis jól berizsporoztatták, és összefonatták a tarkójukon, ellentétben a hazafiak hajviseletével, akik rövidre nyíratták, és nem rizsporoztatták a hajukat. Vendée vezetőit utánozva fekete galléros kabátokat viseltek, és már csak egy fehér kokárdára volt szükség ahhoz, hogy nyíltan is vállalják az ellenforradalmat. Fréron hadserege fanatikus fiatalemberekből állt, akik sohasem szenvedtek semmit, de a terror sajnálatra méltó áldozatainak tüntették fel magukat, s kijelentették, hogy kötelességük megbosszulni vérpadon elpusztult rokonaikat. E csoport a [[Tuileriák palotája|Tuileriák palotájának]] és a [[TuileriákLes kertjeTuileries|Tuileriák kertjének]] a felügyeletét tekintette feladatának, valamint A nép ébredése című dal éneklését, amelynek minden strófája halált kért az általuk terroristának nevezett republikánusok fejére. A refrén e szavakkal ért véget: „Nem menekülnek előlünk!” Szabadidejükben egy farandole-nak nevezett tánccal szórakoztak. Aki nem akart csatlakozni hozzájuk azt nyakon csípték, s bedobták a víztárolókba. Méltó győzelem egy ilyen hadsereg számára! Fréron csak a pártját változtatta meg, de nem a jellemét. A konventben azt követelte, hogy a párizsi Városházát rombolják le, mert Robespierre-nek menedéket adott. A Jakobinusok Klubját is le akarta bontatni”.

[[1794]] őszén megindult a terror leginkább kompromittált képviselőinek is a felelősségre vonása. [[Jean-Baptiste Carrier]]-t november 11-én tartóztatták le, törvényszék elé állították, és december 16-án lefejezték. [[1795]]. március 2-án letartóztattál Bertrand Barère-t, [[Jean-Marie Collot d’Herbois]]-t és [[Jacques Nicolas Billaud-Varenne|Billaud-Varenne]]-t. Május 7-én pedig kivégezték [[Antoine Quentin Fouquier-Tinville|Fouquier-Tinville]]-t.

Július 31-én újraválasztották a bizottságokat, a Közjóléti Bizottságba a Robespierre-t megbuktató személyeket helyezték, és csökkentették hatáskörét, csak a hadügy és a diplomácia kérdésében dönthetett. Ezt a bizottságot később feloszlatták. Átszervezték a [[Forradalmi Törvényszék]]et, de a [[Nemzeti Konvent|Konvent]] [[1795]]. május 31-én ezt is megszüntette. A rendeleteket újra a Konvent hozta.

A krízisben a rossz termés játszott döntő szerepet, miközben az árak fölszabadítása és a papírpénz elértéktelenedése folytán a válság drámai méreteket öltött. A következő év [[1795]] tavaszán, április 1-jén a germinali [Pichegru fojtotta el], május 20-21-én pedig a prairiali felkelést (Jacques Menou fojtotta el) bizonyította, hogy a sans-culotte-ok sehogyse akartak belenyugodni abba, hogy kirekesztették őket a polgári nemzetből. A néptömegek e két utolsó felkelési kísérlete jellegzetes utóvédharc volt, vezetőiktől, és szervezeti hálózatuktól megfosztva semmi esélyük nem lehetett a győzelemre. Kudarcukért magas árat kellett fizetniük: a Saint-Antoine negyed lefegyverzése a népi mozgalom halálát jelenti, s a hűséges hegypártiak utolsó osztagának, a „hegycsúcs”-nak a felszámolásával a politikai reakciónak nyert ügye lett. A negyed elleni fegyveres fellépést [[Jacques Menou]] (1750-18101750–1810) tábornok vezette. Idézzünk két nyilatkozatot annak érzékeltetésére, hogy miképpen tudatosult az új helyzet a két szemben álló fél: egyfelől a pékségek előtt sorba álló, a hideg tél után éhező nép és a vagyonosok képviselőiben.

Március 17-én két munkáskerület küldöttei a Konvent épületébe mentek, és ott ezt mondták: „Nincs kenyerünk, maholnap ott tartunk, hogy sajnálni fogjuk mindazokat az áldozatokat, amelyeket a forradalomért hoztunk.” A gazdagok kíméletlen önzése más színben tüntette fel a nép szemében a terrort is. „Robespierre uralma idején vér folyt, és nem voltunk szűkében a kenyérnek; most nem folyik vér, és szűkében vagyunk, tehát vérnek kell folynia, és akkor lesz kenyerünk.” [[François-Antoine de Boissy d’Anglas|Boissy d'Anglas]]-t (1750-18261750–1826) azzal vádolták meg, hogy tudatosan idézett elő élelmiszerhiányt, ezért a találékony párizsiak „Boissy Famine”-nak, azaz „Éhinség-Boissy”-nak keresztelték el. Megítélésünk szerint a thermidoriánus burzsoáziának nem volt még egy képviselője, aki ilyen nyíltan és – a kitaszítottak számára – ilyen kegyetlenül foglalta volna szavakba az újburzsoázia hitvallását [Ezt, jelenésében, [[1795]]. június 23-án mondta el, mely jelentésében kifejtette az új alkotmány alapelveit is]. „Önöknek végre garantálniuk kell a gazdag ember vagyonát…A polgári egyenlőség – ez minden, amit egy józan ember követelhet…Az abszolút egyenlőség agyrém; ez csak akkor valósulhatna meg, ha az összes ember között megvalósulna a szellem, az erény, a fizikai erő, a neveltetés, a vagyon egyenlősége…” Határozottan kijelentette, hogy csak a tulajdonosok közt lehet találni magasan képzett férfiakat, akiknek érdekük a törvény betartása, márpedig nekik kell vezetniük. „A tulajdonosok által kormányzott ország a társadalmi rend állapotában van, a nem tulajdonosok kormányzása a természeti állapotokra jellemző.”