„Alexander Hamilton” változatai közötti eltérés

Ez a függetlenség többek között azt is eredményezte, hogy az ország hirtelen alkotmány és jogszabályok nélkül maradt. Ennek megoldására összehívtak egy bizottságot, melynek feladata az volt, hogy előterjessze a konföderáció tervezetét. A konföderáció azonban nem volt több, mint egy lehetséges együttműködése a tagállamok kormányzatainak. Legfőbb hátránya a végrehajtó hatalom viszonylagos gyengesége volt. A tagállamok egy úgynevezett végrehajtó bizottságot (Committee of States) választott, amely maximum három évre választott elnököt. Noha mindegyik delegáltnak volt egy szavazata, a fontosabb döntésekhez a tagállamok közül legalább kilencnek egyet kellett értenie. Noha történetek próbálkozások a Konföderációs Cikkelyek megváltoztatására, de ezek sikertelenek voltak. Alexander Hamilton vetette föl az
Alkotmányozó Nemzetgyűlés gondolatát 1780-ban, melynek megnyitását hosszas tervezés után 1787. május 14-ére tervezték, de ekkorra csak Philadelphia és Virginia küldöttei érkeztek meg, így az ülés kezdete kitolódott május 25-re. A problémát különösen az jelentette, hogy a küldöttek nem voltak felhatalmazva lényegi módosításokra, így komoly vita alakult ki a küldöttek között, mely a következő években Hamilton politikai karrierjét is befolyásolta, hiszen teljes erejével állt ki az új Alkotmány és az erős végrehajtó hatalom eszméje mellett.
A végül 1787. szeptember 17-én aláírt alkotmány létrejöttéhez az eltérő érdekű kisebb és nagyobb népességű államok kompromisszumára volt szükség. 1788 közepére a tizenhárom egykori gyarmat közül tizenegy már tagja volt az új uniónak, majd 1790-re Észak-Karolina és a legtovább ellenálló Rhode Island is ratifikálta az alkotmányt. 1789 tavaszán összeült az első kongresszus és George Washington elnök letette a hivatali esküt. A föderalizmus tehát győzelmet aratott, noha még hosszú évekig viták alapja volt, s a mai napig felmerül a Szövetségi Kormány fontosságának szerepe, de az ehhez szükséges megegyezés részét képezte az is, hogy a szövetségi kormány felelősséget vállalt a 13 tagállam hadiadósságáért, amely az USA akkori GDP-jének 40%-át tette ki. Alexander Hamilton 1789 és 1795 között tartó pénzügyminisztersége idején megteremtette a feltételeket az adósságállomány törlesztésére és leépítésére. Az új berendezkedésben immár a központi kormány is szedhetett adót és megkapta a pénzkibocsátás kizárólagos jogát. Létrejött a központi bank (First Bank) valamint Hamilton javaslatára egy törlesztési alap (Sinking Fund) is.
 
==Politikai karrierje==
15 597

szerkesztés