„Csodaszarvas” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A modern kultúrában: Pontos cím |
|||
13. sor:
A 6. században élt [[Iordanes]] ravennai püspök, római történetíró ''De origine actibusque Getarum'' röviden Getica (A geták eredetéről és tetteiről) című művében megírta a csodaszarvas-legendát, melyet a középkori magyar krónikások, és [[Antonio Bonfini]] "A magyar történelem tizedei" című művében is,<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/magyar-tortenelem-080903-1 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei - "A hunok vadászatból éltek, és egy isteni csodajel késztette őket kivándorlásra. Amikor ugyanis a Maeotis lakói közül néhányan találomra vadászatra indultak, egy szarvas tűnt fel előttük, amelyet a mocsárban lelkesen üldözni kezdtek, és a szarvas elejtésének vágya annyira elragadta őket, hogy véleményem szerint a cimmer Bosporustól nem messze átkeveredtek a befagyott Maeotison, ámde ahogy az európai Sarmatiában megálltak, a szarvas eltűnt"]</ref> átvettek Jordanestől.<ref>[http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/tortforras/jordanes.html Klima László: Jordanes: Getica]</ref>
László Gyula szerint: "(...)mind az onogur-avar-magyar népnél, mind pedig Árpád magyarjainál kimutatható a szkíta hagyományréteg. Nekünk is szarvas volt az ősi istenasszonyunk, vezető állatunk, akárcsak a szkítáknak."<ref>László Gyula: Árpád népe. Helikon Kiadó, Budapest, 1988. 133. old</ref> A mi csodaszarvasmondánkban egyfelől vezérlő állat, másfelől pedig termékenységszimbólum, hiszen az ő révén találja meg Hunor és Magor a királylányokat és népes kíséretüket, akiktől aztán a hunok és magyarok népes sokasága ered.
==A középkori mondákban==
|