Niza

Csatlakozott ekkor: 2007. szeptember 30.
nincs szerkesztési összefoglaló
Gyermekkorát [[Egyházasbást|Egyházasbáston]] (ma: ''Nová Bašta''), majd a [[Nógrád vármegye|nógrádi]] [[Piliny|Pilinyben]] töltötte. Az elemi iskola elvégzése után a budapesti Református Főgimnáziumba íratták. Tagja volt az önképzőkörnek, ahol különösen az irodalom és a történelem iránt érdeklődött. [[Thaly Kálmán|Thaly Kálmánnak]], apja barátjának a biztatására VIII. gimnazistaként tanulmányt írt [[II. Rákóczi Ferenc|II. Rákóczi Ferencről]]. Első olaj-festőkészletét maturandusz korában, az érettségire készülve kapta, ezzel Venneman németalföldi festő kocsmai mulatozókat ábrázoló festményét másolta le.
 
Az érettségit követően a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]] (maː ''Eötvös Loránd Tudományegyetem'') jogi karára, ésvalamint rendkívüli hallgatóként a [[Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolára]] iratkozott be. Önkéntes katonaévében a budapesti 16-os [[Huszár|huszároknál]] szolgált.
 
Az egyetem elvégzése után rövid ideig hivatali és politikai pályával próbálkozott. Fogalmazó lett a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban, de hamarosan lemondott, mivel nemzeti érzelmeivel nem tudta összeegyeztetni a [[Fejérváry-kormány]] megalakulása körüli fejleményeket. [[1906]]-ban [[Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt|Negyvennyolcasnegyvennyolcas programmal]] képviselői jelölést vállalt Budapest [[II. kerület|II. kerületében]], ám itt is visszalépett még a választások előtt. Még ugyanebben az évben szóba került a neve azzal kapcsolatban, hogy [[Máramaros]] főispánjának nevezik ki. Szókimondó természete és idealizmusa miatt azonban itt sem vert gyökeret. Ezt követően régészettel és műgyűjtéssel kezdett foglalkozni.
 
[[1910]]-ben [[Miklóssi Ferdinánd Leó|Miklóssi Ferdinánd Leóval]] együttműködve életre hívta a [[Magyar-Lengyel Egyesület]] Előkészítő Bizottságát. Az Egyesületegyesület [[1912]]. december 18-án alakult meg, elnöknek egyhangúlag őt választották. A következő évben a vezetésével 100 tag zarándokolt el [[Lwów|Lwówba]] (''Lembergbe''), hogy megemlékezzék az [[1863]]-as [[Januári felkelés|januári felkelésről]]. (<ref>Egyik rokona, Nyáry Eduárd 48-as huszártiszt, aki az Olaszországi Magyar LégióLégiónak is tagja volt, 1863. szeptember 3-án a panasówkai csatában esett el a felkelés résztvevőjeként.)</ref>
 
Az [[I. Világháború|I. világháborút]] huszárkapitányi rangban harcolta végig. Kifejezett kérésére az orosz fronton szolgált, mivel a Nyáry család hagyományait követve így kívánta a lengyel szabadság ügyét szolgálni. A világháború idején Miklóssival mintegy 600 főt toboroztak a [[Lengyel légió|Lengyel Légióba]], a katonák egy része a [[Lengyel-szovjet háború|lengyel-bolsevik háborúban]] is rész vett (l. [[Polonia hadisegély]]).
 
[[1915]]. augusztus 25-én az egyesülettel körlevelet intézet a magyar törvényhatóságokhoz. Azt kérte tőlük, hogy forduljanak az [[Országgyűlés|Országgyűléshez]], szólaljon fel Magyarország nevében a lengyel függetlenségért. Korábban hasonló történt az [[1830]]-[[1831|31]]-es [[novemberi felkelés]] után is, akkor többek között [[Kölcsey Ferenc]] és [[Deák Ferenc]] mondott beszédet a diétán a lengyelek mellett.<ref>DeáknakDeák ekkor fogalmazta meg híreshíressé vált mondását: „Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek”. [http://mek.oszk.hu/02200/02213/html/01.htm#14 Deák Ferenc beszédei.] mek.oszk.hu</ref>. A körlevélnek megfelelő határozatot [[Kolozsvár]] és [[Moson vármegye]] hozott.
 
A háborút követően, egészen a haláláig több más lengyel szervezet megalapításában és vezetésében működött közre. E szervezetek létrehozása a lengyel-magyar kulturális, politikai és gazdasági kapcsolatok fejlődésével párhuzamosan zajlott. A lengyel ügy mellett [[Olajfestmény|olaj-]] és [[akvarell]]-festészettel, [[Néprajz|néprajzzal]], [[Történelem|történelemmel]], sőt [[Irodalom|szépírással]], vers- és dalszerzéssel is foglalkozott.
 
Felnőtt korában [[református]] hitről [[Katolikus|római katolikusra]] tért, a [[Bérmálás|bérmaapai]] tisztet [[Habsburg József magyar kormányzó|József főherceg]] töltötte be.<ref>Nyáry Eduárd haldoklásakor szintén áttért a katolikus hitre.</ref>
 
Utolsó pillanatáig a lengyel ügyért dolgozott. [[1933]]-ban az [[Esztergom|esztergomi]] [[Sobieski János emlékmű]] avatásakor kapott agyvérzést, ami néhány nap alatt felőrölte szervezetét. Budapesti ravatalánál többek között [[Lukinich Imre]] történész, [[Lukács György (politikus)|Lukács György]] volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Miklóssi Ferdinánd Leó, [[Ádám Éva]] író és [[Jász Géza]] sporttisztviselő, filozófiai író mondott beszédet. A pilisi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
 
Egyik versében írta:
 
{{Idézet 3|Csendben élek, elvonulva,<br/>A szívemben csak egy vággyal,<br/>Bár nyugodnám lenn a földbe,<br/>S a sírhalom lenne födve<br/>Feslő, ringó rózsaággyal.|XY|60%|right|rquote=1}}
 
==Munkássága==
==Források==
 
* ''Nyáry Pál: '' Báró Nyáry Albert élete és munkássága.'' Budapest, 1936. 30 o.
 
== Külső hivatkozások ==