A Chileichilei politikai környezet kedvezőtlenné válása, valamint az újjáépítésben mutatkozó ígéretes itthoni lehetőségek miatt Weiner hazatért, 1948 júniusában, azaz már a munkáspártok egyesülése előtt, Magyarországon tartózkodott. 1949-ben az Építésügyi Minisztériumban területrendezési feladatokkal foglalkozott, és részt vett Preisich Gáborral és Zöldy Emillel közösen a Csillebérci úttörőtábor terveinek kidolgozásában. 1950 januárjától haláláig különböző pozíciókban (főépítész, tanácselnök-helyettes) és szervezeti keretek között irányította az akkoriban „első szocialista városnak” nevezett [[Sztálinváros (Dunaújváros)|Dunaújváros]] tervezését és építését, sikerek és csalódások közepette. Ybl-díjat 1953-ban kapott, de nem a várostervezői tevékenységéért, hanem „a szovjet építőművészet megismertetése és az építészet elmélet terén kifejtett munkássága” elismeréseként.
