„Louis Renault (gyáriparos)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
legelső úttörőinek.
Egy [[Párizs|párizsi]] [[polgárság|polgár]]család gyermekeként született, az öt testvér között ő volt a legfiatalabb. Már kiskorában elbűvölte a mechanika és a műszaki dolgok, és órákat tudott volna eltölteni a Serpollet gőzautó műhelyben, vagy a fészerben öreg Panhard motorokat barkácsolva a család második otthonában, Billancourtban. Az első autóját [[1898]]-ban építette, egy módosított De Dion-Bouton ütemű motorral, forradalmi egységesen csatlakoztatott kardántengellyel, és háromfokozatú (plusz rükverc) [[Sebességváltó|sebességváltóval]], ami harmadik sebességben közvetlen áttételű volt (ezt az ötletét egy évvel később [[Szabadalom|szabadalmaztatta]]).
[[1898]]. [[december 24]]-én nyert egy fogadást a barátai ellen, hogy a találmánya fel bír menni a Lepic utca lejtőjén Montmartre-ban. A fogadás megnyerése mellett kapott 12 biztos megrendelést a járművére. Felfedezvén a találékonyságában rejlő üzleti lehetőségeket, összeállt két bátyjával, Marcellel ([[1872]]-[[1903]]) és Fernanddal ([[1865]]-[[1909]]) akiknek volt üzleti tapasztalatuk az apjuk textilipari cége révén, hogy megalakítsák a Renault Freres vállalatot [[1899]]-ben. Kezdetben az üzleti dolgokat és az ügyintézést teljes egészében a bátyjai kezelték, míg Louis kizárólag a tervezésnek és gyártásnak szentelte magát. Azonban [[1908]]-ban átvette a teljes irányítást a vállalat felett, miután Fernand visszavonult egészségügyi problémái miatt (Marcel pedig már korábban meghalt a Párizs-[[Madrid]] autóversenyen [[1903]]-ban).
A következő negyven évben a saját irányítása alatt tartotta a vállalatot, foglalkozott a vállalat gyors növekedésével, és a munkások különböző zavargásaival. Ezalatt számtalan új [[találmány]]a volt, amelyek többsége még manapság is használatban van, mint például a [[hidraulikus lengéscsillapító]], a modern [[dobfék]], a sűrített üzemanyaggyújtás, a turbófeltöltő]], és a [[taxióra]]. Az [[első világháború]] után becsületrenddel tüntették ki a katonai konstrukcióinak sikerei folytán, amelyek közül a leghíresebb a forradalmi Renault FT-17 tank. A [[második világháború]]ban, Franciaország [[náci]] megszállása alatt a Renault (mint az összes többi francia vállalat), a németek teljes körű fennhatósága alá került, és Louis úgy döntött, hogy marad a cég élén. Ennek következményeként, mikor [[1944]]-ben Franciaországot felszabadították, őt letartóztatták a náci Németországgal való ipari együttműködés miatt, és tisztázatlan körülmények között halt meg a bírósági
tárgyalásra várva a Fresnes börtönben.
| |||