„Ősrobbanás” változatai közötti eltérés

{{forma}}

 

A [[kozmológia|kozmológiában]] az '''ősrobbanás''' (vagy „'''Nagy Bumm'''”, angolul „'''The Big Bang'''”) egy olyan [[tudomány]]os elmélet, mely szerint a [[világegyetem]] egy rendkívül [[sűrűség|sűrű]], [[hőmérséklet|forró]] állapotból fejlődött ki nagyjából [[Nagyságrendek listája (idő)|13,7 milliárd évvel]] ezelőtt.<ref>[http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/55-a-mindens%C3%A9g-m%C3%A9r%C3%A9se.html Patkós András: A Mindenség mérése]</ref>

Az ''ősrobbanás'' kifejezést szűkebb értelemben arra az időpontra értik, amikor a megfigyelt tágulás elkezdődött – számítások szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt (2%-os pontossággal) –, tágabb értelemben pedig arra az uralkodó kozmológiai elgondolásra ([[paradigma|paradigmára]]), mely a világmindenség keletkezését és fejlődését eszerint magyarázza, valamint az elemek keletkezését az [[Alpher]]–[[Hans Albrecht Bethe|Bethe]]–[[Gamow]]-elmélet által leírt elsődleges [[nukleoszintézis]] során.<ref>R. A. Alpher, H. A. Bethe, G. Gamow, "The Origin of Chemical Elements,"''Physical Review'' '''73''' (1948), 803.</ref>

 

 

A jelenlegi fizikai modellünk szerint a világegyetem paramétereinek határértéke kb. 13,7 milliárd (1,37{{e|10}}) évvel ezelőtt egy [[gravitációs szingularitás]], az idő és [[távolság]] mérése értelmetlen, a [[hőmérséklet]] és a [[nyomás]] pedig végtelen ebben a szingularitásban. Mivel jelenleg nincs modell az olyan rendszerekre, amelyben egyszerre kell figyelembe venni a gravitációt és a kvantumállapotot (nincs jól kezelhető [[kvantumgravitáció]]s elmélet), a legkorábbi periódusnak a története jelenleg a fizika megoldatlan problémája.{{clear|right}}

[[1927]]-ben [[Georges Lemaître]] másoktól függetlenül származtatta a Friedmann-Lemaître-Robertson-Walker egyenleteket [[Albert Einstein]] [[általános relativitáselmélet]]éből, és a spirálgalaxisok távolodása alapján ő javasolta elsőként az elméletet, mely szerint a világegyetem egy „ősi atom” felrobbanásával keletkezett.<ref>G. Lemaître, ''Annals of the Scientific Society of Brussels'' '''47A''' (1927).</ref>

 

[[1929]]-ben [[Edwin Hubble]] kísérleti bizonyítékot talált Lemaître elméletének igazolására. A [[vöröseltolódás]] mérésével megállapította, hogy a távoli galaxisok a Földhöz képest nagyjából a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak. Ezt ma [[Hubble-törvény]]nek nevezzük.<ref>E. Christianson ''Edwin Hubble: Mariner of the Nebulae.''</ref> Ezt a [[kozmológiai elv]]vel összevetve – mely szerint a világegyetemben, azt nagy távolságskálán vizsgálva nincsenek kitüntetett irányok és helyek – úgy tűnt, hogy a világegyetem tágul, ellentétben az Einstein által eredetileg elgondolt végtelen korú és változatlan [[statikus univerzum]] forgatókönyvvel. Einstein eredetileg ugyanis a világegyetemben lévő csillagok saját gravitációjuk okozta egymásba zuhanását megakadályozandó egy ún. kozmológiai állandóval egészítette ki az eredeti egyenleteket, melyet Hubble felfedezése után élete legnagyobb tévedésének nevezett és kidobott az elméletből.

 

Több évig a kétféle elmélet támogatottsága nagyjából egyenlő mértékű volt, a további megfigyelések viszont egyértelműen arra utaltak, hogy a világegyetem egy forró állapotból fejlődött ki. A [[kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás]] 1965-ös felfedezése után ezt tekintették a világegyetem eredetét és fejlődését legjobban leíró elméletnek, és gyakorlatilag az összes kozmológiai elméleti munka manapság ennek kiterjesztése vagy finomítása. A jelenlegi munkák legtöbbje azzal foglalkozik, hogy hogyan alakultak ki a galaxisok az ősrobbanás során, mi történt az ősrobbanáskor, valamint a megfigyelések és az elmélet összeegyeztetésével.

 

 

== Áttekintés ==

A [[világegyetem]] tágulásának [[szupernóva|I-es típusú szupernóvákon]] alapuló mérései, a [[kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás]] hullámosságának méréseiből és a galaxisok [[korrelációs függvény]]ének méréseiből [[a világegyetem kora|a világegyetem korára]] [[Nagyságrendek listája (idő)|13,7 ± 0,2 milliárd évet]] kaptunk. Ennek a három független mérésnek az egyezése komoly bizonyíték az úgynevezett [[Lambda-CDM modell|ΛCDM–modell]] mellett, mely a világegyetem összetételének részletes természetét leírja.

 

* D a távoli objektum távolsága

 

{{cite web|url=http://hirek.csillagaszat.hu/univerzum_szerkezete/20090511_hubble_allando.html|title=Pontosították az Univerzum tágulását leíró Hubble-állandót|last=Szalai |first=Tamás |date=2009-05-11|publisher=[http://hirek.csillagaszat.hu/ Hírek.csillagászat.hu]|accessdate=2009-05-11}}

</ref>

 

<!-- A '''[[Timeline of cosmology]]'''-nak megfelelő rész egyelőre ebben a cikkben lesz majd. -->

 

== Jegyzetek ==

{{jegyzetek}}

== Források ==

== További információk ==

=== Irodalom ===

* [[Simon Singh]]: A Nagy Bumm, Park Könyvkiadó Kft., 2006, ISBN 978-963-530-725-8 Az ősrobbanáselmélet fejlődésének történetét írja le a szerző, megmutatva a kutatás emberi oldalát is, tipikus példát adva arra, hogyan válnak elfogadottá az elméletek.

* [[Steven Weinberg]]: Az első három perc.

* Mészáros Attila: Napjaink kozmológiája, Meteor Csillagászati Évkönyv, 2002, 203. old. 40 oldalas összefoglaló a friss eredményekről.

=== Weboldalak ===

* Björn Feuerbacher, Ryan Scranton: [http://www.talkorigins.org/faqs/astronomy/bigbang.html Evidence for the Big Bang], 2006, [[TalkOrigins]]

== Kapcsolódó szócikkek ==